Kertünk szerszámai között kutatva sokszor botlunk a pusztítás eszközeibe. Ha tetszik, ha nem a kertészkedés velejárója a rombolás. Főleg így ősszel. Na meg tavasszal és nyáron. Télen meg úgyis elfagy minden. Minap egy ilyen kerti szerszám landolt a szerkesztőség egyik asztalán, aminél történetesen én szoktam ülni. Thoreau kolléga volt oly kedves, hogy meglepett engem egy gallyazóval, vagy ha úgy tetszik ágvágóval. Ez az itt az alábbi képen.
Nem, ez nem az íróasztalom, ez már az a felvonulási terület egy része, amit a köznyelvben kertnek neveznek. Itt terveztem kipróbálni az új szerzeményt. Tulajdonképpen elsőre nem is tudtam, hogy mit írjak róla. Jól vág, köszönöm a figyelmet.
Na de nem úgy van az. Vannak a kertészetben az úgynevezett csajozós szerszámok, az ágvágó csak erős képzelőerővel mondható annak. Nem úgy a dugványozó. Na ahhoz nem kell képzelőerő:
Ugye?
Na jó, belátom, hogy ezzel a szerszámmal inkább a lányok távoltartása érhető el hatékonyan. Visszatérve az ágvágóra: szerencsére épp volt kéznél egy másik, hasonló méretekkel rendelkező, azonban noname gallyazó. Lehetőségem nyílt tehát e két, konstrukcióját tekintve viszonylag egyszerű szerszám összehasonlítására.
Nem gondoltam volna, hogy van különbség a két pusztító között. Az ajándékba kapott újabb szörny, legnagyobb meglepetésemre könnyedén nyeste a vastagabb, szárazabb ágakat is, míg a noname kolléga nyögött rendesen, velem együtt. Míg előbbit a jövőben ágvágásra, utóbbit mellizmaim növelésére fogom használni. Mielőtt rátérnénk a következő finomságra még csak annyit, hogy amikor ágvágót vásárolunk, és valóban hatékonyan szeretnénk gallyazni, akkor ne a nyírás elvén működő óriás metszőollóhoz hasonlító eszközt vegyünk. Az másra való. Figyeljük meg a vágás mechanikáját: olyat vásároljunk, amelynél az él egy vele szemben levő lapnak ütközik vágáskor. Az lesz a jó. Olyan, mint itt a fotón.
Thoreau mester határtalan nagylelkűségének gyümölcseiből magam (kkm.furdancs) is részesültem egy ágfűrész képében. Feladata olyan szűkös helyekre is beférni, ahova a keretes változat beszorulna.
Igazán éles, széthajtogatott fogai biztosítják, hogy a csontok ágak fűrészelése közben ne szoruljon be a fába. A megmunkálás durvasága miatt nehezen képzelnénk el egy szakács vagy orvos kezében (kivéve talán Dr. Kevorkiant).
Nyilvánvalóan minden apró részletét egykezes pusztításra tervezték. A végén található, madárfej alakú horog az elvágott ágdarab magunkhoz húzására szolgál.
Vigyázzunk tehát a kerti szerszámokkal, hiszen még a kézi kivitelűek is komoly sérülést okozhatnak. Ha végtag-csonkolásra vágyunk, forduljunk inkább szakemberhez.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.