Egy hirtelen jött felkérésnek engedve most pár este, munkaidő után (mármint nem a mi munkaidőnk, hanem az irodistáké) egy budapesti irodaházban kell konyhapultokat cserélgetnünk. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy bár már volt erről szó itt a blogon, de talán nem butaság újra írni a konyhapultokról, különösen a tömörfa pultokról pár szót. (A képekért elnézést, mobillal készültek, és gyorsan, nem volt idő finomkodni...)

A cserélendő pultok szélességben toldott (táblásított) tömör bükkből készültek. Új korukban alighanem duplájába, vagy akár triplájába kerülhettek a forgácslapból készült sztenderd konyhapultoknak. De akkor alighanem ez nem számított, hiszen a tömörfa sokkal elegánsabb és minőségibb valami, mint egy vacak fahelyettesítő forgácslap pult.

Egyetlen baj van vele, hogy bizony törődést és folyamatos odafigyelést igényelne, amit még egy otthoni pult sem igen kap meg, egy munkahelyi meg aztán végképp nem. A tömörfa pultok általában natúr állapotban, felületkezelés nélkül kerülnek felszerelésre. Alapvetően két módon tudjuk használhatóvá és ellenállóvá tenni ezeket. Vagy lakkozni kell, vagy olajos/viaszos bevonattal ellátni. A modern, műgyanta lakkok nagyon ellenállóak ugyan, de egy konyhapult élete bizony nem könnyű, agresszív savak (citromsav, vízkőoldó) épp úgy érik, mint forró víz, alkohol, és mindenféle tisztító és súrolószerek. Tehát a lakkozás sem lesz örök életű, időnként bizony újra kellene csiszolni és lakkozni, ami egy használatban lévő konyha esetében nem nagyon szokott működni. A másik megoldás az olajos/viaszos felületkezelés lenne. A káros hatások itt is jelentkeznek, és itt is meg kell újítani a védőbevonatot időnként, viszont lévén, hogy itt természetes anyagokról van szó, amelyeket általában kézi erővel, szivaccsal és ronggyal kell felhordani és beledörzsölni a faanyagba, nagyobb az esélye, hogy ezt valóban meg is tesszük. Legalább az elején. Mert egy idő után úgyis leszokunk róla...

De mondom, ez az otthoni konyhák esetében igaz. Azonban a céges közös konyháknál senki nem fog ezzel törődni, így aztán a szépséges és drágaságos tömörfa pultunkat szép lassan kikezdi az idő, a nedvesség hatására elszíneződik, jönnek a farontó gombák, elkezd penészedni, később korhadni. Persze ha bejut a nedvesség, akkor már repedni és vetemedni is fog az anyag, ez szintén gyorsítja a romlás folyamatát.

És egyszer csak eljutunk oda, hogy cserélni kell. Méghozzá egy egyszerű forgácslap pultra. Mert ez olcsó, mutatós, és ami a lényeg, ha a mosogatót jól építjük be, a falnál korrekt vízvetőt szerelünk fel, és ezek után nem jut víz a munkalap forgácslap magjához, akkor a külső, nyomott-laminált réteg nagyon sokáig ellenáll az összes fent részletezett hatásnak.

Szóval a konklúzió most annyi, hogy a tömörfa persze csodaszép, és sokkal valódibb és sokkal trendibb minden műmegoldásnál. Csak sajnos sokkal többet kell törődni is vele, és ez bizony nem való mindenkinek...

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Fémipari alapok című elméleti sorozatunk gyakorlati mellékletében egy változtatható polcmagasságú és szétszedhető polc készítését követhetik nyomon. Első részben a tervezés, szerkezeti elemek darabolása és letisztítása került terítékre.

Már majdnem hozzáért a hegesztőpálca az összeállított elemekhez, mikor elértük a még feldolgozható hosszúságú írásterjedelmet. Folytatjuk az ismertetőt, közben bemutatok néhány szerszámot és kiegészítőt, mely a kocahegesztő életét teszi könnyebbé.

Emlékeztetőként: a szabvány műanyag (zöldséges) rekesz szélességű vázból csavarral rögzíthető karok nyúlnak ki. Jó esetben ezek tükrözhetőek és felcserélhetőek lesznek.

Mivel több, ugyanolyan kialakítású alkatrészt, illetve egy vonalon fekvő furatot kell készíteni, sablon készítését javasoltam. 

Ezáltal kevesebbet kell méricskélni és biztosak lehetünk, hogy végén mindkét furat odakerül, ahova akartuk.

A váz szélére helyezett furatok segítenek némileg variálni a polcot, mivel átfordítva 3 centivel csökkenthetjük vagy növelhetjük a polctartók távolságát.

Autodidakta hegesztő vagyok, kezdő periódusban, ezért kéretik a kritikákat mellőzni. A fém alkatrészeket többféle szögben segít ideiglenesen összeilleszteni ez a csodás segédeszköz. Igen erős mágnes tartja stabilan a fémdarabokat, a horonyszerű kiképzés segítségével csöveket is könnyen illeszthetünk vele. A beállítható szögeket a felfestett ábrák szemléltetik.

Egy probléma adódik a mágnesességéből, miszerint vonzza a vasreszeléket. Ha nem töröljük le, a felfekvő felületek közé kerülnek a szemcsék és ponttalanságot okozhatnak. Nem árt mindjárt kettőt beszerezni, hiszen a hasábok vagy csövek találkozásánál két derékszöget kell pontosan beállítanunk.

Először csak megfogattam ponthegesztéssel az alkatrészeket. Nem is hinnénk, milyen vetemedéseket okoz a megolvadt vas hőhatása. Érdemes folyamatosan nyomon követni a bezárt szögek változását.

Ezután igyekeztem a zártszelvények találkozásánál varratot húzni. Nem volt célom lefedni a teljes felületet, legalábbis most ezt mondom. Az állvány lábát látjuk, melynek a legnagyobb erőhatásokat kell elviselni. Nem árt biztosra menni összehegesztésekor.

Lecsiszolva eltűnt a varrat kitüremkedő része. Nyugtassuk magunkat: majd a festék elfedi a gödröket. Hiába, persze. Nem fedi el.

Innentől már van egy biztos sablonunk, hiszen nem árt, ha mindkét vázdarab fedi egymást.

Felsorakozott a szerszámkészlet, mely szintezhetővé teszi a lábat. Készíthetünk csodásan vízszintes, egybevágó talpakat, ha a pince gidres-gödrös. Inkább gondoskodjunk előre a kiegyenlítésről, mint összehajtott újságpapírral ékeljük ki a billegő lábakat.

A kapupántcsavar mindenre jó, most domború feje szolgál a nyomás elosztására és még fényes is. A talpon átmenő furatba menetet vágok és a képen látható anya fogja megszorítani a csavart.

Bitfejes menetfúrót használtam a célra. Gyors és biztos munkát garantált, szemben a kézi hajtány hátrányaival, ami nekem össze-vissza csuklott és még nyomni is kellett forgatás közben. Itt ráillesztettem a furatra és engedtem, hadd csavarja be magát a lyukba.

Valahogy így gondoltam a végeredmény. Itt említem meg, mennyire drágák a fröcssöntött termékek, legyen az konyhai tartódoboz vagy akár zártszelvény-dugó, mely ide fog kerülni.

Elkészült a váz. Ebből áll majd ki a polctartó kar páros, melyek közé be lehet pattintani a műanyag rekeszt. Ha nem teljesen szétszedhetőre tervezem, egy csomó furkálást megspórolhattam volna és simán összehegesztem. Ritkán szállított polcok esetében ez javallott. Előfordulhat egy kitelepüléskor, hogy nem akarjuk az autó ablakait kockáztatni egy ekkora állvánnyal vagy postázni szeretnénk, hát ezért ilyen.

 Íme egy példa a tervezés fontosságára és az alkatrészek "összeakadásának" elkerülésére. Fent a függőleges összekötő elem látható, a lenti szögvas pedig a polctartó kar felfekvő része. Ha csak össze-vissza furkálnék a vázba, nem férnének el egymás mellett összeszereléskor.

 Hegesztés ismét

 Na jó, valamit mégis takar a festék

Ha véletlenül mégis szükség lenne néhány furatot pontosítani, mert nem illeszkednek tökéletesen, nagy szolgálatot tehet egy lépcsős tágító.

Itt használtam ki az alkalmat, hogy kipróbáljam a számbeütő készletet, melyet nemrég vásároltam. Egyedileg - azaz nem tükrözve - illesztett alkatrészeknél jó szolgálatot tehet azonosítani, mit hová terveztünk eredetileg felcsavarozni.

Persze, ez egy jól megtervezett és kivitelezett szerkezetnél nem fordulhat elő. Későbbi tapasztalat, hogy gyakran szétszerelt vázaknál nem is baj, ha nagyvonalúan határozzuk meg a furatok átmérőjét. Nincs rosszabb, mint a nagyon pontosan kimért csavarhelyekbe gumikalapáccsal ütögetni a csavarokat, mert megszorulnak.

Inkább 30 liter víz alatt szakadjon le a gyatrán odahegesztett kar, mint 20 üveg befőttel együtt, ezért a terheléspróba fontos része nyugodt alvásunknak. Tudományos kutatások szerint a befőttes polcok leginkább hajnali 2-4 óra között hajlamosak összeomlani.

A festés fontos része konstruktőri munkánknak, ezt utálom a legjobban. A zománcfesték drága és messze nem olyan tartós súrlódó hatásokra, mint az iparilag elektrosztatikus úton felvitt, jól megsütött porfesték. Nemrégen viszont kellemes csalódást okozott a vizes alapú festék. Lényeg, hogy ne keverjük a roszdásodás miatt - még ha 5%-ot engedélyez is a használati utasítás - vízzel és három réteget vigyünk fel. Sajnos nem olyan szívós, mint egy zománcfesték, viszont legalább feleannyira olcsó és - a mattot próbáltam - meggyőző a festett felület minősége.

Íme az összeszerelésre kész szett

Ez pedig végső formában. Minden év más összeállítást hozhat, így indokolt a polcok magasságának állíthatósága. Hol paradicsomleves üvegeknek kell a hely, hol a hét decis befőtteknek. Hol pedig elmértük a kényelmes polcmagasságot és így nem kell újrahegeszteni az egészet.
 

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A múltkori autópolírozós posztban jeleztem, hogy egy polírozógép jó móka, de persze nem valószínű hogy igazán sűrűn használjuk majd. Kivéve, ha valami más feladatra is alkalmas, például csiszolásra. Most alkalmam adódott kipróbálni, hogyan is funkcionál csiszológépként. Lássuk hát a tapasztalatokat.

Az általánosan elterjedt motoros kézi csiszolók nagy vonalakban két fő csoportra oszthatóak, a szalagcsiszolókra, és a vibrációs csiszolókra. Van ezeken kívül is sokféle szerszám, de a különböző marok- és deltacsiszolók gyakorlatilag szintén rezgőcsiszolónak számítanak.

Az, hogy mire mit használunk egyrészt a rendelkezésre álló csiszolóanyagtól - vagyis hogy milyen finomságú a csiszolóanyag – függ. Másrészt a géptípus is sokat számít, hiszen könnyen belátható, hogy egy mondjuk kiterítve 50 cm hosszú csiszolószalagot percenként 300 méteres sebességgel körbeforgató szalagcsiszológép jóval komolyabb anyagleválasztásra képes, mint egy rezgőcsiszoló, amelyik egy tenyérnyi csiszolóanyagot mozgat, és csak pár milliméter oldalirányú elmozdulásra képes, igaz, ezt szaporán teszi. (Nem véletlen, hogy a szalagcsiszolók általában 3-4-szer nagyobb teljesítményűek, oda szükséges a komolyabb kraft.)

így néz ki egy rezgőcsiszoló:

És így egy szalagcsiszológép:

A fentiek alapján nagyon nagy túlzással elmondható, hogy a szalagcsiszolók inkább a nagyobb egyenes felületek durvább csiszolására, a rezgőcsiszolók pedig a finomabb munkára valók. (Kivéve, ha a szalagcsiszolóra finom csiszolópapírt, a rezgőre meg durvát teszünk.) De az biztos, hogy a szalagcsiszoló a nagyobb teljesítmény és a nagyobb forgácsleválasztás miatt egybefüggő nagy felület estében tud meglepetést (például csíkosodást) okozni, míg egy rezgőcsiszoló azért kevésbé.

Léteznek a fenti két fő csoport mellett még rotációs csiszológépek, ezek körben forgó csiszolótárcsát használnak, és általában excentrikusan is mozognak. Így viszonylag nagyobb a leválasztott anyagmennyiség, az excentrikus mozgás pedig segít elkerülni, hogy a csiszolás során vállat, vagyis körkörös vonalakat csiszoljunk az anyagba.

És akkor nézzük, hogy működött a polírozógép, mint csiszoló. A csiszolandó tárgy a lépcsőm volt otthon. Ez az elmúlt évek során már többféle színű volt, natúr fenyőként kezdte, aztán volt krámszínű, narancssárga, és legutóbb fehér. A baj az vele, hogy igazából a készítésekor kicsit sietni kellett, és a csiszolás sosem volt tökéletes. Azt gondoltam, most végre rendbe rakom, aztán vélhetően megint fehér lesz, de most már bársonyosan, pontosabban selymesen sima. Azt ugye tudtam, hogy ennél a gépnél a maximális fordulatszám 3000 ford/perc, ami jóval kevesebb, mint mondjuk az említett rotációs/excenter csiszológépeké. Ugyanakkor arról is beszéltünk már, hogy a polírozógép 'nyomatékra hangolt' szerkezet, tehát az biztos, hogy elegendő lesz.

A géphez volt két 125 mm átmérőjű tépőzáras adapterem, az egyik kicsit vastagabb, rugalmas tárcsa, a másik egy kemény és sima tárcsa volt.

A tépőzáras csiszolóanyagokat millió gyártó készíti, minden barkács- és különösen asztalosipari boltban találunk belőlük, mindenféle finomságban, többféle, szabványos átmérőben (75-125-150-180 mm) és mindenféle anyaghoz valót. Tapasztalatom szerint a tépőzárak sem különböznek, minden mindenre odatapad. Ahol lehet eltérés, az a csiszolóanyagok esetleges perforációja, ahol - ha olyan a gép és az adapter - a csiszolóport szívja el a felületről. Esetemben ennek nem volt jelentősége, mert a polírozógép - érthetően - ilyen elszívó funkcióval nem rendelkezik.

Szóval a csiszolóanyagot felraktam a tépőzáras tárcsára, és nekiálltam. Az eredmény lenyűgöző, érdemes jó minőségű csiszolóanyagot venni, döbbenetesen szapora a munka, és a jó anyag szemcséi sokáig nem kopnak el. Persze rá kell érezni arra, hogyan is tartsuk a gépet, épp úgy ahogy a polírozás esetén is. Ha megtaláljuk a megfelelő technikát akkor a gépet csak az egyik irányban kell ellentartsuk, így már jól használható.

A tárcsa keskeny, és a polírozógép sokkal karcsúbb mint a csiszológépek, a szöghajtást tartalmazó rész is kisebb mint a tárcsa átmérője, tehát a korlátlécek közé is beférünk vele.

Az anyagleválasztás tényleg komoly, figyelni is kell rá, ne koptassuk túlságosan el a csiszolandó felületet. Ebből a szempontból a vastagabb, kicsit rugalmasabb adapter jobb, mert az bizonyos mértékig kiegyenlíti a túlzott nyomást. (Ne feledjük, ennél a gépnél van nyomaték, tehát a gép hangján nem fogjuk érezni, hogy túlságosan erősen nyomjuk!)

Az egyetlen gond az lehet, hogy itt ugye nincs elszívás, tehát por az keletkezni fog rendesen. Erre számítani kell, ráadásul a körben forgó tárcsa szépen egyenletesen, minden irányba juttat belőle.

Arra külön mégegyszer felhívom a figyelmet, hogy nem érdemes a csiszolóanyagon spórolni. A barkácsáruházak böngészőkosaraiban található papírok és vásznak nem sokat érnek. A boltokban az ismert gép- és szerszámgyártók nevével feliratozott anyagok jók, de irreálisan drágák. Érdemes kicsit kutakodni, mondjuk a neten, mert a professzionális csiszolóanyaggyártók termékei alig drágábbak, mint a barkácsáruházakban található gagyi anyagok, viszont döbbenetesen jók, egészen elképesztő méretű felületeket tudunk megmunkálni egy-egy csiszolókoronggal. Én a poszthoz a Smirdex csiszolóanyagait használtam, mert ez volt épp itthon, de sok más, szintén jó minőséget készítő gyártó van, a nagyobb asztalosipari boltok, jobb festékáruházak általában tartanak valamilyen profi anyagot, azokból érdemes választani.

Összességében a dolog bevált, egy ilyen polírozógép csiszológépként is megállja a helyét, ami mindenképp gazdaságossá teheti a beszerzését.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Az újrahasznosítás virágkorát éljük. Ez valahogy mostanában divat lett, még ott is igyekszünk újrahasznosítani mondjuk a csomagoló anyagokat, ahol ez nem feltétlenül indokolt. Vannak azonban olyan esetek, amikor az újrahasznosított anyagokból készült tárgyakról szinte meg sem lehet mondani, hogy nem direkt az adott funkcióra készült gyári darabok. Egy nemrég nyílt kávázóban jártam a minap, és rögtön két dologra is rácsodálkoztam, gyorsan le is fotóztam őket, hátha ötletet és tippet adnak valakinek.

Az első a világítás volt. Befőttes- és bébiételes üvegből persze sokféle lámpát készítettek már, ez az itt talált leginkább az egyszerűségével hódíthat, igazán könnyű elkészíteni, a kisméretű halogén vagy ledes fényforrás foglalatát az üvegek csavaros tetejével együtt felcsavarozzuk egy deszkára, fúrni csak egy akkora lyukat kell, ahol a delejt hordozó vezetéket fűzzük be. A képen jól látható, hogy a deszkát tartó kötélre tekerték fel spirálisan a tápellátást biztosító vezetéket. Egyszerű, és élőben nagyon mutatós megoldás, a deszka színezését/pácolását olyanra csináljuk amilyenre akarjuk, igazán pillanatok alatt készíthetünk a berendezéshez illő világítótesteket. Kisméretű, bébiételes vagy mustáros üvegekből talán mutatósabb, de ha elég nagy a helység és a belmagassága, akkor akár normál méretű üvegekből is készíthetünk ilyet.

A másik ötlet a 'borzasztó' népszerűségnek örvendő raklapokból áll. Amelyekből itt most épp polcok készültek. És nagyon mutatósak, ráadásul. A felhasznált raklapok persze jó minőségüek voltak, és nagyon igényesen történt a felületkezelésük/égetésük is, vélhetően szétbontották és a megmunkálásuk után újra összeállították a deszkákat, és talán az sem véletlen, hogy a deszkák köze épp akkora, mint a bögrék magassága. De a végeredmény tényleg mutatós lett:

Mint írtam, a fenti két megoldást egy kávézóba lépve találtam. Ami az érdekes, hogy messze nem tűntek elsőre fel az újrahasznosított elemek. A berendezés meglehetősen egységes, hasonló színű és stílusú volt, csak némi ücsörgés után jöttem rá, hogy jó csomó bébiétel (talán egy egész raklapnyi?) kellett az elkészítésükhöz, a raklappal együtt.

Jönnek lassan az esős hétvégék (legalábbis ezt mondják az időjósok, persze arra sokat nem adhatunk, hónapok óta mondanak ilyesmit, és mégis egyre melegebb és szárazabb az idő) akár nekiállhatunk otthon néhány hasonló tárgy elkészítésének.

Aki a fenti berendezési tárgyakat élőben nézi meg, lehet, hogy Vikit találja a pult mögött. Még az is lehet, hogy épp dalok tanulása közben éri, Viki ugyanis énekel is, például ilyen jellegű dalokat: 

Akár hallgathatjuk is, a hétvégi lámpa- és polckészítés közben.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Az öregautós sorozatunk egy ideig szünetelt, mert a rendelkezésünkre álló öreg (na jó, igazából csak '91 évi) autóval semmi nem történt, nem akart elromlani, működött, jött és ment, pusztán benzin kellett bele, az sem sok. Kénytelenek voltunk rádiószereléses, meg polírozásos írásokat készíteni róla.

De hát semmi nem tart örökké. Közeledett a tízezrenként esedékes olajcsere időpontja, amikor egy délután egy piros lámpánál való fékezéskor egy hatalmas csattanás hallatszott az autó elejéből. Gurult tovább, működött is, úgyhogy nem álltam félre, lévén hogy már csak pár sarokra volt a cél.

Oda érvén, némi tolatásokra és beállásokra volt szükség, ami közben egy kis csattanás, és utána egy hirtelen beeső fékpedál jelentkezett. Mire felfogtam volna, mi is történt, már újra minden működött. Viszont ezután a fékezés bizony igen riasztó, súrlódó és fémes hangot produkált.

Ebből gyorsan meg is alkottam a diagnózist, miszerint az egyik fékbetétről leszakadhatott a kopóréteg (ferrodo) ez okozta a nagy csattanást, de ekkor még a féknyeregben maradt a leszakadt rész. Majd az apró tolatgatások közben kipotyogott a helyéről, ez okozta a hirtelen pedálbeesést, hiszen a munkahengernek jóval nagyobbat kellett 'nyomnia' míg a fékbetét alaplemeze elérte a féktárcsát. Aztán persze már helyreállt a helyzet, hiszen a munkahenger felvette az új pozíciót.

Miután nem Pesten lakom, azért még haza kellett autózzak 50 km-t vidékre, de ezt minimális fékezéssel, kézifék és motorfék használattal megoldottam. Csakúgy, mint a másnapi utat a szervizig. Otthon persze azért leszedtem a kereket, és láttam, hogy valóban az általam vázolt forgatókönyv szerint történtek az események.

Mielőtt bárki megjegyezné, igen, ilyet (mármint fékbeteg autóval közlekedni) nem nagyon illik tenni, de a muszáj nagy úr, forgalommentes és nyugis utakon jártam, lassan. Itt maximum a féktárcsa túlzott kopása volt a rizikó, azokat viszont mindenképp cserélni akartam.

Így is történt, az ismerős szerelőnél szépséges Brembo tárcsák kerültek a régiek helyére. (Számomra már mindig a Brembo lesz az etalon, még a múlt században - milyen fura leírni - jártam náluk gyárlátogatáson, és bizony meggyőztek.)

Ez ugyan nem az én autóm, de ha egy Porsche elgurul velük (gyári beszállító a Brembo náluk is) akkor az Escortra is jók lesznek egy darabig.

Szóval most van szép új fék az autó alatt. Igaz, mint kiderült, hiába, mert egyelőre nem hajlandó elindulni. Ugyanis az történt, hogy a szervizből hazafelé megálltam a metró végállomásánál (belvárosban nem autózunk), aztán dolgom végeztével visszaérvén, már nem volt hajlandó beindulni a vas. Némi tanakodás és telefonos segítségkérés után az elektromos AC (üzemanyag szivattyú) lett bűnösnek kinevezve. Manapság már a tankban van az elektromos szivattyú, amihez esetemben az ülőlap felhajtása után oda is lehet férni. Már ellenőrzés céljából, mert kivenni elvileg csak a tank leeresztése és leszerelése után lehet, az ellenőrző nyílás ugyanis nem elég nagy ahhoz, hogy a komplett szivattyút kiszedjük.

Az AC pumpa a gyújtás ráadásakor elvileg dolgozni kezd, és ezt jobb fülű egyének akár hallhatják is, különösen, ha az ülőlapot felhajtjuk. De ha nem is halljuk, megérintve érezhetünk egy pici, a működésre utaló remegést a szivattyú fém fedelén. Ezt én bizony nem érzékeltem, a biztosíték tábla rendben volt. A szerelő ugyan mondta, hogy ütögessem meg a szivattyút kicsit erősebben, mert előfordul, hogy nem véglegesen romlik el, egy pozícióban beragad, de azért még egy kis ideig működésre bírható. De itt ez bizony nem segített.

Ekkor ott is maradt az autó, de mivel még délután volt, tűző napsütés, valahogy beugrott, hogy a másnapi szervizbe vontatás előtt esetleg késő este, a hűvösebb időben talán teszek még egy próbát. (Korábban más autóval jártam már így, innen jött az ötlet.) És bejött, az autó beindult. Ettől persze még nem javult meg, sőt, talán még rosszabb a helyzet, hiszen egy megbízhatatlan, de a hibajelenséget nem folyamatosan produkáló autóval a szerelő sem fog tudni kezdeni túl sokat. (Van azért a hibakódok előtti autóknak hátrányuk is...) Meglátjuk. És persze el is mesélem majd.

Az öreg autó mindenképp mókás dolog, már épp kezdtem elszontyolodni, hogy nem elég, hogy olcsó volt, keveset fogyaszt és rozsdamentes, de ráadásul el sem romlik. De most megnyugodtam, csak lesz miről írni itt a blogon. Ráadásul valahogy kedvet kaptam megint a szereléshez is, garázs van, igaz, emelő nincs, de azért sok mindent megoldhatok magam is. Kicsit legalább visszatér az olajszagú fiatalság...

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Hogy a fenyő puhafa, azt több motoros - akik már gázoltak eléjük ugró fenyőfát - vitatja. Belőle készül a népszerű cserépléc és más építőipari szálanyag. Gyalulva dekoratív és árszintje, elérhetősége igazán alkalmassá teszi házi barkácsolás alapanyagának.

Az építőipari fenyőléc puhább az asztalosmunkához jobban ajánlott (nagyobb gyanta-tartalmú) borovi fenyővel vagy a gyárilag hossztoldott alapanyagokkal szemben és hajlamos vetemedni. Mai ajánlatunkban a vetemedés egyáltalán nem játszik szerepet. Árérzékeny jellegű tippet adunk időben a karácsonyi ajándékozáshoz, ha most nekilátunk, nem ég körmünkre a munka.

Vessünk egy pillantást a korabeli építőkészletre. Nem kényeztették a gyerekeket hengeres formákkal vagy ívelt áthidalókkal. A "szegény ember vízzel főz" jelige szellemében mi sem tesszük. Ez az írás tele van kompromisszummal, igazából én sem ajándéknak szántam, hanem egy későbbi poszt alapanyagául szolgálnak.

Akinek megtetszett az ékegyszerű ötlet, a kockák minőségét fokozhatja keményebb fa  (még jobban fáj, ha rálépünk mezítláb) vagy ehető zománcfesték (van ilyen, tényleg) használatával.

Mindenek előtt tisztázzuk a célcsoportot. Annyira fiatal gyerekeknek, akik hajlamosak megrágni dolgokat, festés nélkül vagy sehogyan csomagoljunk házi kockát a (stílusosan) fenyőfa alá. Fapácot használtam színezésre, ami teljesen természetbarát, viszont lakkozás nélkül hajlamos oldódni. Egy elkékült ajkú, esetleg vörös nyálat csorgató gyermek felbukkanása ijesztő lehet, miközben zombifilmet nézünk.

Lássuk tehát a konkrét munkafolyamatot. Négy darab, babkaróból megmaradt lécet használtam fel, összesen 2.5 méter hosszúságban. Leendő kockáinknak szabályos négyzet az alapja, tehát a léc magasságának megfelelő szélességre állítsuk be a fűrészt, illetve néhány felezett méretű lécet is vághatunk, áthidalók számára.

Körfűrésze válogatja, mennyire durva felületi érdességgel szeletelhetjük lécekre az 50*30 mm méretű alapanyagot. Megalomániás apukák vagy titokban kalapácsvető pályára szánt gyerekek esetében 50*50 fenyő hasábot is használhatunk.

A durva nagyolást szalagcsiszolóval, a finomítást rezgőcsiszolóval végeztem. Ha marokra fogva körbetekerjük egy darab finom csiszolóvászonnal, a felület tükrösítése mellett az élek letörését is elvégezzük egy menetben.

Innentől a skizoid paranoia vezesse lépteinket, illetve ujjainkat. Egy pillanatra se bízzunk a gérvágók gyárilag felvésett skálájában, hanem ellenőrizzük le a valós derékszög meglétét. Általában nem egyezik és bár gerendavágásnál nem kritikus, de most fontos, hogy ne pisai stílusra kárhoztassuk a toronyépítő csemetét.

Nem a fém derékszög darabolására készülök, hanem az állandó távolságot állítom be a gérvágó fűrészen. Így nem kell méregetni, jelölni. Itt sem mellékes a fűrészlap típusa. Ha van lehetőség, finomabb fogazásút válasszunk.

Ezután koppanásig nyomjuk a lécet, vágunk, lesöpörjük a méretre csapott kockát. Elvileg ugyanakkorának kell lenni. Aztán arra gondoltam, hogy fontos demonstrálnunk a műszaki területre készülő gyermekeknek a tűrési határértékek és szabványos alkotóelemek fontosságát. Így a végén teljesen eltérő hasábokat daraboltam. Majd ezzel teszteljük stressztűrő képességét.

2.4 méter anyagból csinos doboznyi építőkocka született. A gyerekek kreativitása határtalan, sokkal jobban élvezik egy 200-500 darabos fakocka készletben rejlő lehetőségeket, mint a többszörösébe kerülő "Rodriguez ezredes műanyag indián erődjét" (vagy hasonló gyári terméket).

Remélem pszichoanalitikusok, gyakorló kőművesek és építőmérnökök nem látják e fotót. A divatos környezetbarát stílussal is indokolhatjuk, ha megelégszünk a natúr színnel. Ekkor enyhén nedvesítsük meg a fadarabokat. Ez felegyenesíti a bujkáló szálkákat. Száradás után ismét csiszoljuk le. Sajnos a száliránnyal merőleges oldalon - tehát a léc végein - ez odafigyelést igényel, mert egy ferde csiszolás már tönkre is tette a gondosan kimért derékszöget.

Mediterrán hegyi falura emlékeztet az összkép vagy inkább "Görög sportlétesítmény az olimpia után két évvel". Mint említettem, a hasábok mérete teljesen eltérő, ezért az ingatag struktúra. Egy kis csomag porított - vízalapú - fapáccal kockák százait festhetjük meg. Leginkább természetes fák színeiben kapható, de előfordul zöld, bíbor és kék is. Minél töményebb oldatot készítünk, illetve minél tovább áztatjuk bele a kockákat, annál sötétebb színre festi azokat.

Száradás, még egy finom csiszolás után a jól végzett munka örömével lephetjük meg ismerőseinket egy megapack méretű kockakészlettel, miután aláírattunk velük egy nyilatkozatot, hogy a játék használatából adódó mindennemű kártérítési igényről lemondanak.

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Munkaruhákról és mindenféle védőfelszerelésről már írtunk itt a blogon korábban többször is. Persze egy magára valamit is adó férfi még mindig papucsban flexel, szemüveg nélkül, kicsit hunyorítva hegeszt, és persze puszta kézzel fogja az épp köszörült, kicsit még vörösen izzó vasdarabokat is. Ez érthető, hiszen nem vagyunk cukorból, és különben is, az izgalom és a kihívások az élet szerves részét kell képezzék.

Sajnos azonban nemzetünk dicső hagyományait ezen a téren is fenyegetik veszélyek. Bizony, egyre többen akadnak olyanok, akik nem átallanak kesztyűt, szemüveget, sőt, akár speciális ruházatot is ölteni egy-egy munkafolyamathoz. Ez nyilván rengeteget elvesz az otthon végzet munka öröméből, ugyanakkor mégsem lehet teljesen elítélni. És ha már egyszer ez a tendencia, úgy gondoltuk, segítünk kicsit. Méghozzá mindkét tábornak. A védőfelszereléseket használóknak azzal, hogy elmeséljük, mi mire való. A többieknek pedig azzal, hogy megtudhatják, milyen jeleket kell kerüljenek mindenképp.

A munka- és védőfelszerelésekre vonatkozó szabványok és előírások persze igencsak terjedelmesek. Pontos megismerésük majdhogynem külön szakma, nyilván meghaladja egy poszt terjedelmi kereteit. Ezek a szabványok általában sok további alkategóriát tartalmaznak, hiszen majd minden fő kategóriának - vagyis az adott védőhatásnak - vannak különböző fokozatai. Ráadásul sok területen több hatás együtt jelentkezik és ezekre komplexebb előírások vonatkoznak, hiszen például egy hegesztőnél a hő- és lángállóság épp oly fontos lehet, mint mondjuk az elektromos ív elleni védelem.

Az előírások időnként ráadásul változnak is, a korábbi EN (MSZ EN) előírások helyét a sokszor komplexebb EN ISO előírások veszik át. Ezek ismertetésére most nem térünk ki, ez az átlag felhasználót általában nem érdekli, ha mégis, akkor Google barátunk segít a pontos és részletes információk megkeresésében. (Lentebb még mi is adunk majd linket az információkhoz.)

A professzionális felhasználók persze tisztában kell legyenek az adott minősítés pontos tartalmával, ezt a legtöbb munkahely és munkáltató meg is követeli, de aki inkább általános célú ruházatként, otthoni hobbihoz, vagy épp utcai ruházatként (mondjuk valamilyen tüntetéshez) választ ilyen terméket, szintén jó, ha legalább az alap meghatározásokkal tisztában van. A gyártók által használt piktogramok az alábbi szabványokat, illetve azok előírásai alapján készült ruhadarabokat jelölik:

Van azonban néhány olyan tudnivaló is, ami azért sokaknak fontos lehet. Az átlagos felhasználó hajlamos a "vízálló", "tűzálló", "lángálló" vagy épp a "vágásálló" kifejezéseket a szupermenné váláshoz vezető egyenes útnak tekinteni. Pedig ez általában azért nem ilyen egyszerű, épp a szabványok pontos szövege részletezi, hogy ezek a fogalmak a számok nyelvére lefordítva mit is jelentenek.

Akit érdekelnek a részletek, erre a linkre kattintva megtalálják a Magyar Textiltechnika kiadványban Szalay László írását a "A védőruhák követelményeinek és vizsgálatának változásai" címmel. Ebben konkrét táblázatokat és értékeket találhat a kitartó érdeklődő, akár olyasmiről is, hogy például az "olvadt alumínium fröccsenésének" milyen kategóriái léteznek, és mit is bír ki egy erre a veszélyre kitalált védőruha.

De szintén találunk piktogramokat a védő- és munkacipőkön is:

Ez is fontos lehet. Akinek csak két lába van, viszonylag jó állapotban és épp ezért úgy gondolja, ezeket még használná egy darabig, nem árt ha tudja, hogyan is védheti meg azokat. A papucsos népek meg legalább tudják, milyen piktogrammoknak NEM szabad a választott papucsukon lenni.

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Nemrég szó esett a barkácsolgatás közbeni háttérzenéről, pontosabban hangoskönyveket ajánlottam figyelmükbe. Most a lejátszásra-hallgatásra alkalmas, kifejezetten műhelybe termett hardverekből szemlézek. Ezek a fejhallgatók kiszűrik a zajt és kívánt tartalmat sugároznak.

Színesítésként zeneajánlóval taglalom a gyári leírásokat.  Hátha nem ismerik az együtteseket és megtetszik valamelyik. Német nyelvterületen dolgozik legtöbb szakmunkásunk-mérnökünk, így osztrák zenészekkel tisztelgünk a távoli munkahelyek frontján harcolók előtt.

Bécs közmondásosan a "zene fővárosa". Olyan zenei nagyságokat adott a világnak, mint Mozart, Strauss vagy Falco. Ez a jó szokásuk máig megmaradt és nemzetközi karriert befutó stílusok születtek azóta is szomszédunkban. Kezdem Parov Stelar-ral, akit az electroswing feltalálójaként ismernek. Magyarországon imádják, legalább 2-3 koncertet ad évente itthon.

A fejhallgató szemlét profiknak (anyagilag jobban eleresztett laikusoknak) szánt példánnyal kezdem. Elektronikus fülvédő, PELTOR Pro Tac II. Szolgáltatásai és formaterve talán megérik az árát. Semmi sem drága, amikor hallásunkról van szó, mondja az elcsépelt, de igaz mondás.

Jellemzői:
- Szintfüggő funkció sztereó módban lehetővé teszi a környezeti zajok meghallását (beszélgetés, gépzajok és vészjelzések)
- Hangerőbeszabályzás max. 82 dB(A) hangnyomásszint
- Beállítások a kikapcsolás után is tárolódnak
- Automatikus kikapcsolás 2 órás nemhasználat után
 - Elem-üzemidő kb. 270 h. Alacsony töltöttségnél a kikapcsolás előtt jelzőhangokat ad
- 3,5 mm-es audiobemenet külső rádiókészülékhez vagy MP3-lejátszóhoz

Még hogy válságban a néptánc! Labanc legények ropják nyilvánosan a Tanzdiktatort, a Nachtmahr egyik legjobb szerzeményét. Thomas Rainer industrial techno stílusú együttese bőven operál birodalmi díszletekkel, náci utalásokkal, de mondanivalója teljesen ellentétes ezekkel. Idézet: "küldetésmeghatározás szerint pedig célja, hogy elemi erejével lemossa táncparkettről a döngölj vagy pusztulj és hasonló nagy ívű diszkó-übermensch ideálokat". A szintén osztrák elkövetők euródiszkós szerzeményeit szemlézve, maximálisan egyetérthetünk céljaikkal.

Tehát Tanzdiktator, melynek nemrég elkészült egy számomra érthetetlen - főleg a végén teljesen elrontott - színes-szélesvásznú-idegen nyelven beszélő klipje is. Csak azért linkelem be, mert látványosnak látványos és vicces, emellett szerepel benne egy felújított 1958-as Mercedes 300D Cabrio. Higgyék el, Ferrarija minden gyökér drogdílernek vagy arab trónörökösnek lehet, de egy ilyen autót úriemberek vesznek (nagyjából annyiért, mint az olcsóbb olasz sportkocsik).

A sor elejére ugorva a legolcsóbb fejhallgatót ajánlom, mely nem rendelkezik hallásvédelmi funkciókkal, de megspóroljuk vele a hangszórós megoldás kényelmetlenségeit, mikor mp3 lejátszóhoz csatlakoztatjuk. Előnye az egyoldalas kábelvezetés, ami üdítő a kétvezetékes fejhallgatók mindenbe beakadó konstrukciójához képest.

 Jellemzők:
- Hangszóró átmérő: 40 mm
- Aranyozott dugó, csekély érintkezési ellenállással a biztonságos adatátvitelhez
- Egyoldalú kábelvezetés a viselési kényelemhez, kábelgubanc nélkül
- Aranyozott adapter segítségével 6,35 mm-es audió kimenettel rendelkező sztereó berendezéshez, keverőpulthoz stb. csatlakoztatható a fejhallgató
- Nagy viselési kényelem az állítható, párnázott fejpántnak köszönhetően.

A lokálisan osztrák, de sokszor multikulti összeállítású zenekarok megújították az alternatív műfajt. Talán emiatt érződik pár vonónyi balkáni beütés legtöbbjükön. Nincs ez másként a Russkaja együttessel sem, akik részben oroszok, de akad echte osztrák is köztük. Koncertjükön az "egyszálgitáros", oroszosan tűnődő, mélabús dalt hangszerelték át trombitára, szépfenekű hegedűs tündérre. Jelentős déli zenei utánérzéssel.

Van ennél jobb minőségű változat a megosztón, de ez a legszórakoztatóbb verzió és annyira belakják a színpadot, mint például a maidenes Bruce Dickinson (sőt, ezek is lengetnek zászlót, csak szovjetet). Járnak Magyarországra is koncertezni, legutóbb az U38 hajóra.

Hardveres bemutatónk utolsó példánya egy árban és szolgáltatásokban közepes gyártmány, a PELTOR™ Workstyle HTRXS7A-01 Fejpántos hallásvédő fültok, zajcsillapító fülvédő MP3 audio csatlakozással és beépített FM rádióval. Minden igényt kielégít egyben, ha igazak jellemzői.

"Megbízható hallásvédelem és értékes rádió egyben. A 3,5 mm-es audiobemenetnek köszönhetően a fülvédőt fejhallgatóként is használhatja. Szemüvegesek is kényelmesen hordhatják. A konstans nyomásnak köszönhetően a puha párnák még a szemüvegszárhoz is jól illeszkednek. Ideális mindenkinek, aki a szabadban szeretne védekezni a zaj káros hatása ellen például erdészeti vagy mezőgazdasági munkáknál, fűnyíráskor vagy hangos szabadidős tevékenységeknél - egy megbízható fülvédő, amely egyben rádió is."

- URH-fülvédő rádió a hallás védelmére, egyidejű rádióhallgatással
- Tökéletes FM vétel
- Csavaró gomb az adóválasztásra és hangerősség szabályozására
- Audiobemenet 3,5 mm Audiokábellel MP3 lejátszó stb. csatlakoztatására
- Széles párnázott fejpánt gondoskodik a jó súlyelosztásról
- Kétpontos-felfüggesztés gondoskodik a könnyű nyomásról és kényelmes hosszú távú használatról
- Puha folyadékkal feltöltött párnák
- Elem élettartam kb. 200 óra

És ha meguntuk a sok alternatív zenét, öntsünk ólmot a fülünkbe kedvenc házi zenekarunk felbujtására:

Végére egy jó hír. Hangoskönyves írásunk után - enyhe inspirálásomra - kedvenc felolvasóm, Dr. Gépész feldolgozta Dasiel Hammett: Máltai sólyom című műfajteremtő regényét, mely a Véres aratás mellett a hard boiled stílus alfája és ómegája. Alkesz magánnyomozók, végzet asszonyai és hideg, sötét hajnalok, mikor a rendőrök újabb halott prostit húznak ki a csatornából. A filmes feldolgozás 1941.-ben jelent meg, de nem pótolhatja a narrátort, a szereplők leírását, így érdemes könyvben is meghallgatni. Szerintem már jogdíjmentes az alapmű, tehát töltése legális. Innen.

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Szögek pontosabb mérésére a mechanikai (egyetemes) szögmérőt használjuk. Részei: (1) álló szár, (2) mozgó szár, (3) szárrögzítő, (4) osztáskorong a főbeosztással, (5) nóniusz korong a nóniusz beosztással és (6) korongrögzítő.

Mechanikai (egyetemes) szögmérő

A mozgó szár hosszirányban, a nóniusz korong a középpont körül bármely helyzetben rögzíthető. A szögmérő osztóköre négy, 0...90°-ig terjedő negyedre van beosztva. A beosztás a két, egymástól 180°-ra levő nullától jobbra és balra halad. A mozgatható nóniusz korongon két, egy közös nullaponttól jobbra és balra elhelyezkedő nóniusz beosztást találunk. A nóniuszon 23 fok 12 egyenlő részre van osztva. A legkisebb leolvasási érték 5 perc.

A mechanikai szögmérő fő- és nóniuszbeosztása

A szögértéket a következőképpen olvassuk le:

- A főbeosztás nullapontjának a helyzetét összehasonlítjuk a nóniusz osztás nullapontjával és a nóniusz nullapontjánál leolvassuk a főbeosztáson levő szögfokokat.
- A nóniuszon ugyanabban az irányban megyünk tovább, amelyből a főbeosztáson leolvastuk a szögfokokat mindaddig, amíg a két osztásvonal egybeesik.
- Leolvassuk a szögperceket. A szögpercek értéke annyi, ahányadik nóniusz osztásvonal esik egybe a főosztás valamelyik osztásvonalával.
- A részértékeket összeadjuk, például: 54° + 35' = 54° 35'.

A szögérték leolvasása

A szögeket úgy mérjük meg, hogy a szögmérő álló szárát felfektetjük a mérendő felületre, a mozgó szárat hosszirányban rögzítjük, majd ütköztetjük a másik felülettel, ezután a nóniusz korongot rögzítjük és a mért szögértéket leolvassuk.

A mérést a mérendő munkadarab alakjától és nagyságától függően elvégezhetjük kézben tartott vagy sík lapra helyezett szögmérővel. A sík lapra helyezett szögmérővel a felületnek a vízszintessel vagy a függőlegessel bezárt szögét mérhetjük.

Mérés sík lapra helyezett szögmérővel

A mechanikai szögmérőnél pontosabb mérést tesz lehetővé az optikai szögmérő, amelynek osztásvonalai felnagyítottak. Része: (1) álló szár, (2) derékszögű szár, (3) szárrögzítő, (4) nagyító és (5) a mozgó szár.

Optikai szögmérő

Az optikai szögmérő osztóköre ugyancsak négy 0...90°-ig terjedő negyedre van beosztva. A beosztás a két, egymástól 180°-ra levő 0-tól balra és jobbra halad. A főbeosztás nullavonalától balra és jobbra az első fok 12-12 egyenlő részre osztott. Ez a percskála. Az optikai szögmérő leolvasási értéke 5 perc. A kúposság szögének mérését két ismert átmérőjű golyóval ("D" és "d") is elvégezhetjük úgy, hogy mélységmérővel lemérjük a kis golyó "A", majd a nagy golyó "a" „mélységét”.

Kúposság mérése golyókkal

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A mérőórát a munkadarab méreteinek szabványméretekkel való összehasonlítására, a tömeggyártásban a megmunkálás alatt álló és kész alkatrészek pontosságának meghatározására, a gépek ellenőrzésére (pl. prizmák párhuzamosságának ellenőrzésére), orsók és hengerek hengerességének vizsgálatára stb. használjuk.

Megkülönböztetünk
- 10 mm méréshatárú 0,01 mm osztásértékű,
- 5 mm méréshatárú 0,01 mm osztásértékű és
- 1 mm méréshatárú 0,001 mm osztásértékű mérőórát.

A mérőóra részei: az (1) műszertok, a (2) állítógyűrű, a (3) számlap, a (4) nagymutató, az (5) kismutató, a (6) vezetőhüvely, a (7) mérőcsap és a (8) mérőóra csúcs.

 A mérőóra működése: az egyenesbe vezetett mérőcsap elmozdulását fogaskerék-áttétel viszi a körosztás előtt álló mutatóra, amelynél az alsó és felső méréshatár, ill. a mérőcsap határhelyzetei között levő távolság a mutató több teljes fordulatának felel meg. Az (1) műszertokon belül a mérőcsap a (2) fogasléccel van ellátva, amely több (3) fogaskeréken át a hosszanti mozgást a mutató forgó mozgásává alakítja. A (6,9) rugók segítségével a mérőcsap és a mutató mindig nyugalmi helyzetébe tér vissza. A fogaskerekek a (4) csapágyban forognak. A mechanizmus működését az (5) kettős emelő segíti elő. A tapintócsúcs ütközését a (7) és (8) ütközők biztosítják. Minden mérőórán olyan berendezés található, amely lehetővé teszi, hogy a nagymutató a mérőcsap bármely helyzetében a beosztás nullapontjára állítható legyen. Ez rendszerint a számlap, ill. a recézett állítógyűrű elforgatásával megy végbe.

A számlap rendszerint fehér-fekete osztásvonalú. Minden ötödik osztásvonal legalább l mm-rel, minden tizedik legalább 2,5 mm-rel hosszabb a többinél és számozott. A számlápon a 0.01 mm-eket jelölő beosztáson kívül a nagymutató teljes körülfordulásait jelölő második skála is van kismutatóval. A nagymutató a mérőcsap 1 mm-es elmozdulásakor egy teljes körülfordulási tesz meg. Mivel a számlap 100 egységre van beosztva, a nagymutató egy osztásnyi elmozdulása a mérőcsap 0.01 mm-nyi elmozdulását jelzi.

A mérőórát az egyetemes mérőóra állványba kell befogni, amely a következő részekből áll: (1) talp, (2) oszlop, (3) bilincs, (4) állítócsavar, (5) kar, (6) befogófej, (7) rögzítő csavar és oszloprögzítő-anya. A talp alsó fele prizmatikusan készül, hogy ne csak sík, hanem hengeres felületre is felhelyezhető- és azon rögzíthető legyen.

Egyetemes mérőállvány

Az egyetemes mérőállványt a mérőórával együtt általában a munkadaraboknak szerszámgépeken való centrikus beállításának (körkörösig, futáspontosság, párhuzamosság ellenőrzésére használjuk. Ilyen feladatokhoz először is az egyetemes mérőóra-állvány talpat kell a szerszám gépen elhelyezni és szükség szerint lefogni. Azután a bilincs, a kar és a befogófej kellő állításával a mérőóra mérőcsúcsát kell az ellenőrzendő felülettel érintkezésbe hozni, ügyelve, hogy a szorítócsavarok meghúzásával rögzített merő óra nagymutatója legalább félfordulatul kitérést mutasson. Ezután a mérőóra skáláját 0-ra kel állítani.

Az ellenőrzendő felület lassú mozgatásakor a mérőóra mutatójának kitéréséi jelzik a vizsgált felület pontatlan beállítását, ül. az esetlegei eltéréseket. Az ellenőrzési művelet pontossága végett a mérőóra mérőcsúcsainak a vizsgált felületre merőlegesen kell állnia. Célszerű minden ilyen vizsgálatot a lehető legkisebb karkinyúlással és a bilincsnek az oszlopon minél alacsonyabb helyzetben való rögzítésével végezni.

Tömeggyártásban méretek ellenőrzésére a mérőóra-állványt használjuk

Forgástestek felületeinek a középponthoz való koncentrikus voltát a körfutást ellenőrző paddal mérjük. Ezzel nemcsak a hengeres, hanem a kúp alakú és a sík felületekkel határolt munkadarabok is ellenőrizhetők.

Körfutást ellenőrző pad

Tengelyek körfutása és egyenessége pontos esztergapadon két csúcs között is ellenőrizhető.

Tengelyek körfutásának ellenőrzése

    Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.