Egy hirtelen jött felkérésnek engedve most pár este, munkaidő után (mármint nem a mi munkaidőnk, hanem az irodistáké) egy budapesti irodaházban kell konyhapultokat cserélgetnünk. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy bár már volt erről szó itt a blogon, de talán nem butaság újra írni a konyhapultokról, különösen a tömörfa pultokról pár szót. (A képekért elnézést, mobillal készültek, és gyorsan, nem volt idő finomkodni...)

A cserélendő pultok szélességben toldott (táblásított) tömör bükkből készültek. Új korukban alighanem duplájába, vagy akár triplájába kerülhettek a forgácslapból készült sztenderd konyhapultoknak. De akkor alighanem ez nem számított, hiszen a tömörfa sokkal elegánsabb és minőségibb valami, mint egy vacak fahelyettesítő forgácslap pult.

Egyetlen baj van vele, hogy bizony törődést és folyamatos odafigyelést igényelne, amit még egy otthoni pult sem igen kap meg, egy munkahelyi meg aztán végképp nem. A tömörfa pultok általában natúr állapotban, felületkezelés nélkül kerülnek felszerelésre. Alapvetően két módon tudjuk használhatóvá és ellenállóvá tenni ezeket. Vagy lakkozni kell, vagy olajos/viaszos bevonattal ellátni. A modern, műgyanta lakkok nagyon ellenállóak ugyan, de egy konyhapult élete bizony nem könnyű, agresszív savak (citromsav, vízkőoldó) épp úgy érik, mint forró víz, alkohol, és mindenféle tisztító és súrolószerek. Tehát a lakkozás sem lesz örök életű, időnként bizony újra kellene csiszolni és lakkozni, ami egy használatban lévő konyha esetében nem nagyon szokott működni. A másik megoldás az olajos/viaszos felületkezelés lenne. A káros hatások itt is jelentkeznek, és itt is meg kell újítani a védőbevonatot időnként, viszont lévén, hogy itt természetes anyagokról van szó, amelyeket általában kézi erővel, szivaccsal és ronggyal kell felhordani és beledörzsölni a faanyagba, nagyobb az esélye, hogy ezt valóban meg is tesszük. Legalább az elején. Mert egy idő után úgyis leszokunk róla...

De mondom, ez az otthoni konyhák esetében igaz. Azonban a céges közös konyháknál senki nem fog ezzel törődni, így aztán a szépséges és drágaságos tömörfa pultunkat szép lassan kikezdi az idő, a nedvesség hatására elszíneződik, jönnek a farontó gombák, elkezd penészedni, később korhadni. Persze ha bejut a nedvesség, akkor már repedni és vetemedni is fog az anyag, ez szintén gyorsítja a romlás folyamatát.

És egyszer csak eljutunk oda, hogy cserélni kell. Méghozzá egy egyszerű forgácslap pultra. Mert ez olcsó, mutatós, és ami a lényeg, ha a mosogatót jól építjük be, a falnál korrekt vízvetőt szerelünk fel, és ezek után nem jut víz a munkalap forgácslap magjához, akkor a külső, nyomott-laminált réteg nagyon sokáig ellenáll az összes fent részletezett hatásnak.

Szóval a konklúzió most annyi, hogy a tömörfa persze csodaszép, és sokkal valódibb és sokkal trendibb minden műmegoldásnál. Csak sajnos sokkal többet kell törődni is vele, és ez bizony nem való mindenkinek...

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.