A kiadó engedélyével részletekben közöljük Roland Leuschel „Hegesztés, forrasztás, lakatosmunkák” című könyvét. A lakatosműhelyben használatos fémek közül most a nemvasfémekkel folytatjuk a sorozatot. Ha nem tudja káros izgalmak nélkül kivárni a könyv végét, rendelje meg a Cser kiadó webáruházában!.

Nemvasfémek

A vasat nem tartalmazó fémeket összefoglalóan nemvasfémeknek hívják a világ legtöbb országában. A magyar gyakorlat két csoportra osztva könnyűfémekről (4,5 g/cm3 fajlagos tömeg alatt) és színes fémekről (az előbbinél nehezebb fémek) beszél. Ezek a nemvasfémek bizonyos esetekben alkalmasabb nyersanyagok, mint az acélfajták.

A horganyzott (horganyzás = cinkréteg felvitele) esőcsatorna szinte nem rozsdásodik, az alumíniumlétra nagyon könnyű és mégis szilárd, a vörösréz csőből készített fűtőkígyó kiváló hőleadó szerkezet, a sárgaréz veretek és kilincsek nagyon szép díszei egy lakásajtónak. Mint említettük, ezeket a fémeket két csoportba oszthatjuk: könnyűfémek és színes- vagy nehézfémek.

A víznél mintegy ötször nehezebb fémeket (mint a króm, réz, acél, ólom) tehát nehézfémeknek, vagy az acélt kizárva színesfémeknek, míg az ennél könnyebbeket (mint az alumínium, magnézium, titán) könnyűfémeknek hívjuk. Hasonlóan az acélhoz, ezek a fémek is főleg más anyagokkal keverve, öt vözetek formájában kerülnek gyakorlati felhasználásra. Tiszta formában a nemvasfémek rendszerint alkalmatlanok a közvetlen feldolgozásra.

Alumínium
Ez a fém háromszor könnyebb a vasnál. Ezért elsősorban akkor használják, ha szükséges, hogy a szerkezet könnyebb legyen, például a repülőgép- és a járműgyártásban. Bár ezen a területen is egyre jobban szorítják ki az újabb, nagy szilárdságú műszaki műanyagok. Az alumínium a szó szoros értelmében könnyűfém, olvadáspontja 660 °C körül van, felülete ezüstösen fénylik.

Az alumínium előnyös tulajdonsága, hogy nem korrodál. Ellenáll a légköri hatásoknak, bár felülete viszonylag rövid idő alatt megcsúnyul. Óvatosnak kell lenni viszont akkor, ha az alumínium más fémmel kerül(het) közvetlen érintkezésbe. Például a vas- vagy rézszegecsekkel összeerősített alumíniumlemezek az elektrokémiai jelenségek következtében – mivel nagy az anyagok potenciálkülönbsége – meglepően gyorsan korrodálódhatnak.

A vashoz hasonlóan az alumínium is nagy mennyiségben fordul elő a természetben. Kinyerése viszont sokáig nehéz volt, mert nem volt megfelelő eljárás a kémiai kötések feloldásához. Ma már olcsón előállítható, ha az alumínium-oxidot egy megfelelő ásvány jelenlétében megolvasztjuk. Az ömledéken elektromos áramot átvezetve, a tiszta alumíniumfém apró golyócskák formájában kiválik. Az alumínium nyersanyagot is különféle félkész termékként forgalmazzák: lemezek és rúd, ill. profilos szálanyagok formájában, széles méretválasztékban.

A profilokat speciális eljárással (ún. extrudálással, azaz rúdsajtolással) gyakorlatilag minden elképzelhető alakban lehet készíteni. A felizzított szívós alumíniumtömböt az alakadó szerszámüregen – a matricán – nagy erővel átsajtolják. Ilyen profilokból készülnek azután az ablak- és ajtókeretek, valamint a legkülönbözőbb állványok, könnyűszerkezetes vázak. Az alumínium, lágyságának köszönhetően nagyon könnyen megmunkálható, igaz, ehhez adott esetben speciális szerszámokat, ill. hegesztőberendezést kell használni.

Cink
A tiszta cinket és a horganyzott acéllemezeket erős időjárási behatásoknak kitett helyeken alkalmazzák előszeretettel (például esőcsatornaként). A horganyzott acélszerkezeteknek is a korrózióállóság az óriási előnyük. A cink rozsdagátló hatása még a felületek megsérülésekor is megmarad. Ezzel szemben a krómozott vasfelület megkarcolódva sokkal hamarabb rozsdásodik meg, és hólyagosodik fel az alározsdásodás miatt, mint kezeletlenül.

Ón vagy cin
Az ón ezüstösen fénylő, kis olvadáspontú fém. Nyújtható, lágy, savaknak jól ellenáll. Az ónozott acéllemez („fehérbádog”) élelmiszertárolásra alkalmazható. Tiszta ónból dísztárgyakat, például cizellált fedeles cinkupákat, dísz tányérokat készítenek, sőt, az „ólomkatonákat” is általában ónból öntik.

Vörösréz
A vörösréz a nemesfémek közé sorolható, szembeötlően vörös színű fém. Kiváló alakíthatóságának köszönhetően szegecsek és tetőfedő elemek kedvelt anyaga. Nagyon jó a hő- és elektromos vezetőképessége is. Ezért készülnek vörösrézből az elektromos vezetékek, és ma már a fűtőberendezések csövei.

Sárgaréz
A sárgaréz a vörösréz és a cink különböző arányú ötvözete. Aranyra a megtévesztésig hasonlító színe és fénye következtében a búcsúk és a gagyizók „arany ékszereinek” alapanyaga. Hasonló okból használják dísztárgyak, k lincsek, díszgombok és zárcímkék, kulcsok stb. készítésére. A sárgaréz kopásállósága is számottevő, ezért mozgó gépalkatrészek vezetékei, siklócsapágyai készülnek belőle.

Ólom
Az ólom az egyik legnehezebb fém. Szürkés színe kékesen csillogó, olvadáspontja nagyon kicsi.

Bronz
A bronzok a vörösréz és az ón különböző arányú ötvözetei. Nagyon jól önthetők. Ezért a barkácsolók is szívesen készítenek bronzból szobrokat, harangokat és csengőket, mindenféle érmeket és medálokat.

Fontosabb segédanyagok

Kötőelemek
Fém alkatrészek rögzítésére, öszszekötésére például csavarokat, anyákat, szegecseket, szögeket és tipliket használhatunk. Ha oldható kötést akarunk készíteni, akkor a legcélszerűbb csavarkötést alkalmazni. A közönséges metrikus fémcsavarok és anyák nagyon bőséges, szabványosított méretsorozatban kaphatók. Ezeken kívül vannak másfajta, például ún. lemezcsavarok és önmetsző csavarok is.

A kötőelemek egy másik fajtája a szegecs. Léteznek réz- és acélszegecsek, félgömb- és süllyesztett fejűek. A célszerszámmal rögzíthető vak- vagy elterjedten popszegecsek akkor előnyösek különösen, ha az alkatrészek csak egy oldalról hozzáférhetők, vagy gyorsan akarunk dolgozni. A szegecselt kötés nagyon egyszerűen és gyorsan elkészíthető, általában igen mutatós, ezért akár csupán díszítésül is alkalmazható (gondoljunk a farmernadrágra!).

Fémeket tartósan és oldhatatlanul hegesztéssel vagy forrasztással köthetünk össze. Ilyen kötések létrehozásához hegesztési vagy forrasztási segéd-, ill. adalékanyagokra van szükség: hegesztőpálcákra, elektródára, ezüst vagy réz keményforraszra, ill. forrasztóónra.
A korszerű fémragasztók használata csak különleges esetekben javasolható.

Egyéb segédanyagok, szerelvények, tartozékok Sokszor nincs lehetőségünk bizonyos elemeket, alkatrészeket saját kezűleg elkészíteni, ezért ezeket érdemes készen megvenni. Így például a különféle méretű és kialakítású csuklópántok, zárak kedvező áron szerezhetők be szaküzletekben. A grillsütő nemesacél rácsát vagy a lámpába való izzófoglalatot is megtalálhatjuk a megfelelő szaküzletben. Jól gondoljuk meg, hogy milyen eszközt, alkatrészt veszünk meg készen, ill. készítünk el saját magunk. Gyakran feleslegesen elfecsérelt fáradozást és időt takaríthatunk meg egy vásárlással. 

Díszműlakatos munkákhoz többnyire készen beszerezhetők rozetták, csigák, cirádák és csavart pálcák, rudak. Ezek egy kerti kapuhoz vagy ablakrácsokhoz remekül felhasználhatók. Ilyen és hasonló segédanyagok az építőanyag-áruházakban, szaküzletekben vagy esetleg lakatosüzemekből biztosan beszerezhetők.

Rozsdagátló szerek
Az acél a rozsda ellen legtartósabban horganyozással védhető. Az ún. tűzi horganyozás (ráolvasztásos cinkbevonás) különösen alkalmas az időjárásnak kitett acél alkatrészek megóvására. A bevonást horganyozóműhelyben csináltathatjuk meg. Közönségesebb megoldás a tárgy cinkporos vagy más rozsdagátló hatású alapozófestékkel való bevonása, majd lakkozása, ill. színrefestése.

Ha meg akarjuk őrizni a fémmunka eredeti csillogását, vonjuk be színtelen lakkal. Ez utóbbi azonban csak akkor ajánlatos megoldás, ha a tárgy száraz helyre kerül, és gyakorlatilag nem érintkezik idegen anyaggal. Viszonylag tartósan véd a rozsdásodástól, ha a fémtárgyat beolajozzuk. Elterjedt és bevált rozsdagátló eljárás, elsősorban kovácsmunkákhoz a barnítás (olajnak a felületre égetése) is.

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.