A klasszikus, többnyire kínai gyártmányú, karácsonyfára való izzósorok mindenki előtt ismertek. Ezek ugye 10-100 darab (néha még több), sorba kötött apró izzólámpát (vagyis hagyományos, izzószálas lámpát) tartalmaznak. Ezekből persze nem csak karácsonyi stílus kapható, hanem mindenféle másmilyen is, esetünkben például világító tökfejeket lehet az apró izzók foglalatára húzni. Az ilyen világítások néha elég macerásan használhatóak, épp a hurok jellegük miatt. Persze a hosszabb füzérek esetén lehet eleve duplán felszerelni a helyére a füzért, de a rövidebb, 10-20 izzós soroknál ez nagyon megrövidíti a füzér hasznos méretét, és az izzók is túl közel kerülhetnek egymáshoz.

Esetemben is ez volt a gondom, a 20 darab tököcske elvileg épp végigéri a két konyhai polcot, feltéve, ha a füzér két vége nem kell ugyanott legyen.

Szerencsére ennek megvalósítása nem igényel túl sok szaktudást, sőt, igazi gyors barkácssikert tartogat. A szükséges anyagok sem kerülnek sokba, némi drót, kapcsoló, villásdugó, szigetelő szalag. Ennyi az egész:

Először is el kell vágni a huzalt, vagyis meg kell szakítani a hurkot. Ezt természetesen abszolút áramtalanított (a hálózatból kihúzott!) füzér esetén tehetjük csak meg, ezt talán nem is kell külön mondjuk, de mi mégis kiemeljük azért. A vágást célszerú a villásdugóhoz legközelebb eső izzónál megtenni, úgy, hogy maradjon azért az utolsó foglalat után vagy 10 centiméter vezeték a foglalaton.

Ezután, ha van hol, szépen kiteríthetjük a füzérünk, az egyik végén a most még meglévő gyári dugasszal, a másik végén az utolsó foglalat után kunkorodó 10 centinyi kis drótdarabunkkal.

Megmérjük a teljes hosszt, majd egy, a foglalatok összekötésére használt vezetékhez (általában sodort, többszálas rézvezeték, 0,75 mm2 átmérővel) hasonló vezetékből levágunk egy ugyanilyen hosszú darabot. Az új vezeték egyik végét összekötjük a füzér szabad végével (a szigetelő műanyagot lehámozzuk a rézvezetékről, majd összetekerjük a két vezetéket, és ha van pákánk, akár egy finom kis óncsíkot is húzhatunk rájuk). Majd ügyesen betekerjük a kábel színével egyező szigetelőszalaggal. Ilyen egyerű vezetéket nem mindig kapunk a kívánt méretben, de kéteres, szimpla szigetelésű, - a hivatalos megnevezés szerint MZSL névre hallgató - lapos vezeték általában van, és ezt egyszerűen szét lehet húzni két egyeres vezetékké:

Ezután a füzér és az új vezeték két szálát egymás mellé fektetjük, és türelmünkhöz illő sűrűséggel egy-két araszonként egymáshoz rögzítjük némi szigetelőszalag rátekerésével. Ha elfogytak a foglalatok, a – most már igazából két eres – vezetékünk kaphat egy kapcsolót (célszerű egy lengőkapcsolót venni a célra) majd a kapcsolótól a két vezeték mehet tovább, a villásdugóig.

Az eredeti lapos dugót általában legjobb levágni, és venni a boltban egy rendes szerelhető villásdugót, mostanában már lapos, nem földelt dugókból is kapunk szerelhetőt, és ezeket könnyebb átfűzni mindenféle réseken, vagy a bútorok közt a füzér felhelyezésekor. Én épp nem kaptam ilyet, ezért a képen egy hagyományos, földelt csatlakozót használok, persze a földelés üresen marad, oda nem kerül vezeték.

Ha ügyesen dolgoztunk, a korábbi hurok jellegű égősorunk helyett lett egy szép hosszú, korbács jellegű sorunk. Amivel összehasonlíthatatlanul könnyebb lesz bánnunk, tekerhetjük bármerre, hiszen nem számít hova esik a vége.  

A művelet végén szépen felrakjuk a füzért a helyére, bedugjuk, majd átkattintjuk a vadonat új kapcsolónk, és valami ilyesmit láthatunk:

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.