Régebbi autóknál megszokott jelenség, hogy a biztonsági övet kicsatolva az nem, vagy csak igen lassan tekeredik vissza a helyére. Így aztán sokszor megesik, hogy a kocsiajtót rácsukjuk a félig kilógó övre, rosszabb esetben magára a csatra, amely persze előbb-utóbb el is törik.

Általában azért nem teszünk semmit ezzel a helyzettel a bosszankodáson kívül, mert azt gondoljuk, a visszacsévélő rugó fáradhatott el, és annak (vagy akár a komplett visszacsévélő-mechanikának) cseréje macerás, és vélhetően drága is. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy ez a helyzet.

Ha belegondolunk, a biztonsági öv egy igencsak igénybe vett alkatrész, amely különösen hajlamos a szennyeződés összeszedésére, és miután textilből van, ezt a szennyeződést gyakorlatilag magában is tartja. A fenti jelenségnek a legtöbbször épp ez az oka. Bár nem vesszük észre, de az elpiszkolódott öv jóval merevebb és egész más textúrájú lesz az évek során. Akár olyan szintig is eljuthat, hogy a felcsévélő dob rugója már nem is képes az öv felénél, kétharmadánál többet visszahúzni, maximum, ha kézzel rásegítünk, 'etetjük' az övvel a dobot.

Az én autómnál is elkövetkezett ez az időszak, ezért némi tanakodás után nekiálltam elmosni az öveket. Az igazi megoldás ilyenkor az volna, ha kiszerelnénk az övet a csévélő dobbal együtt, hiszen így tökéletesen meg tudnánk tisztítani mindent. Azonban ez általában macerás, le kell bontani az ajtóoszlopok belső burkolatát, esetleg a küszöbök burkolatát is, minősített esetben maga az ülés is lehet útban.

Ráadásul az öv dobhoz közeli része vélhetően jóval kevésbé piszkos, hiszen normál használat - és normál testméret - esetén ez nemigen kerül ki a dob házából. Így aztán én most az első próbálkozáshoz nem szereltem ki semmit. Egy vödörben kevertem jó sűrű és meleg mosószeres vizet, ráraktam az ülésre, az övet kihúztam amennyire tudtam, a tövében egy szorítóval rögzítettem visszacsévélődés ellen, majd az egészet beáztattam a vödörbe. Hagytam ázni vagy fél órát, közben néha kézzel és körömkefével is átsikáltam.

A víz feketedett is szépen, tehát alighanem jó úton jártam.

A fél óra elteltével újra végigcsutakoltam az övet, majd amennyire tudtam szárazra törültem, és kifeszítettem az autóban. Majd egy éjszakát hagytam így száradni, letekert ablakokkal, hogy járjon a levegő. (Napsütésben persze elég lehet kicsukni az öveket az ajtóval, a nyári nap hamar megszárítja.)

Másnap reggel leszedtem a szorítókat az övek aljáról, és elengedtem őket. Csodák-csodája, egy pillanat alatt visszaugrottak a helyükre. Szóval a műtét sikeres volt. Nem sok ilyen gyors sikerélményben van része az embernek, tehát javaslom mindenkinek az övmosás kipróbálását.

Az övmosáshoz persze ajánlunk zenét is. Ha már úgyis az autóval matatunk, amiben vélhetően van rádió, hallgassuk mondjuk ezt a dalt:

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.