Akinek van gitárja, amit időnként szállítani is kellene, hamar eljut oda, hogy kéne egy megfelelő keménytok a hangszernek. Persze gitártokból sokféle kapható, puha és keménytokok is, azonban ez utóbbiak azért időnként elég magas áron elérhetőek csak, ez különösen akkor fájó, ha amúgy csak egy olcsóbb, kezdőknek ajánlott gitárunk van. Ilyenkor azért rosszul eshet, hogy a tok, ami a gitárt védi, akár dupla annyiba is kerülhet, mint maga a védendő hangszer. Aki szeret barkácsolni, és van némi érzéke a fához, plusz van otthon néhány szerszáma is, hamar eljut odáig, hogy akár készíthetne is egy keménytokot a saját hangszeréhez.
Egy keménytok végül is nem más, mint egy gitárformájú doboz, ellátva persze a megfelelő vasalatokkal, és bevonva valamilyen nekünk tetsző anyaggal, zömében valamilyen fekete műbőrrel, mert ez viszonylag érzéketlen a koszolódásra és a nevességre, és jól is mutat.
Persze egy, a gitárunk íveit követő doboz elkészítése azért vélhetően macerásabb, mint mondjuk egy éjjeli szekrényke összebarkácsolása. Nem használhatunk túl vastag alapanyagot, hiszen a méret és főképp a súly is fontos szempont. Ugyanakkor azért nem árt, ha az elkészült tok tényleg véd, tehát valamennyire azért erős, masszív. Plusz motivációt adhat viszont, hogy a saját tokunk pontosan illeszkedhet a gitárunk méretéhez és formájához, és ami a legjobb, valóban úgy vonjuk be, ahogy nekünk tetszik, akár igazi bőrtől a legkülönbözőbb textilekig szinte bármit elképzelhetünk.
Gondolom a legtöbben hasonló ötleteknél elsőként a netet, leginkább a youtube-ot kezdjük böngészni. Amikor olyasmit kell készítenünk, amit elsőre - és elviekben - megvalósíthatónak érzünk, ugyanakkor azért van pár munkafolyamat amit magunktól nem látunk tisztán, ez a legjobb megoldás. A világ nagy, valaki, valahol biztos foglalkozott már ilyesmivel, tanuljunk az ő hibáiból.
Így bukkantam én is az itt ajánlott 7 (!) részes videosorozatra. A nyelv persze angol, de ennek semmi jelentősége, pusztán a látvány is elégséges a megértéshez.
Az alábbiakban sorban ide linkelem a részeket.
A többi hatot csak kisebb méretben...
Ahogy sejtettem, ez bizony nem egyszerű feladat. Pontosabban nem is a bonyolultsággal van a baj, hanem azzal, hogy bizony elég sok munka, amíg a szükséges íves oldalakat elkészítjük, igaz, ha már egyszer megvan az oldalak hajlításához szükséges sablonféleségünk, akkor azzal több darabot is gyárthatunk. A borítás díszvarrásának elkészítése is elég idegőrlőnek tűnik.
A filmeket végignézve, igazából nem tudom, hogy érdemes-e belevágnunk. A filmben a srác sima fekete műbőrrel borítja a kész tokot. Egy ilyen - igaz, egyszerű kínai - tok nálunk 20000.- forint körüli áron vehető meg a boltban. Ez ráadásul univerzális méretű, igaz, van többféle, tehát vélhetően találunk megfelelőt, maximum a belső szivacsozáson kell kicsit alakítanunk. Ehhez képest az otthoni készítés nem tűnik túl jó ajánlatnak, maximum ha rengeteg időnk van, és tényleg minden anyag rendelkezésre áll. (Sejthető, hogy az ide illő zsanérok, zárak, fogantyú, meg maga a bevonásra szolgáló műbőr vagy épp a bélésanyag vélhetően nincs otthon, ha ezeket megvesszük, már borul a költségvetés…) Ha viszont a bevonásra valami különleges anyagot használnánk, netán a tokot ellátnánk direkt számunkra fontos rekeszekkel, zsebekkel, belső fakkokkal, mindjárt más a helyzet, itt már nem kell összehasonlítanunk az árakat, hiszen egy egyedi, csak egy példányban létező »műalkotást« készítünk.
Szóval a lehetőség adott, jönnek a hosszú téli esték, aki érez magában erőt, nyugodtan neki állhat. És ha elkészült a mű, akár be is mutathatja itt a blogon az olvasóknak, szívesen teret adunk az ilyen jellegű írásoknak is.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.