A számítógépes stratégiai játékok nem tudnak annyira szórakoztatóak lenni - közösségi élményt nyújtani, mint mikor a dohányzóasztal lába mellett pozíciót foglalunk kis makett-tankjainkkal, kimérjük a lőtávolságot, majd odapörkölünk a disznóknak. Nagy gyerekek játéka ez és pár éve ölünkbe hullott a technika, mellyel személyre szabhatjuk társasjátékainkat, ha épp nem mi készítünk magunknak komplett szettet. Legyen az fantasy, stratégiai, gyermekeknek való, szinte minden stílushoz megtaláljuk a hozzávaló figurákat, csak le kell töltenünk őket a netről.

Lassan valami díjat kellene kapnunk az innováció és 3D nyomtatás propagálásáért. Viszont elismerés nélkül is vallom, hogy gyakorlati és életszerű alkalmazásokra is használhatjuk a főcímekben szereplő vese- és háznyomtatás mellett. Például apró makettek, figurák előállítására, amit eddig darabolással, csiszolással kellett nagy pontossággal és precíz gépekkel előállítani. Legutóbbi 3D sorozatunk óta nagyot estek az árak. A nyomtatók 60-150 ezer körül beszerezhetők, az alapanyag pedig majdnem felére olcsósodott a nyomtatás elterjedésének köszönhetően.

Első példám kis segítség egy ismerősnek klasszikus szobai stratégiai társasjáték elkészítéséhez. Letölthető Tigris tankok terveiből három részben nyomtatható ki a csinos műanyag jármű, melyet festeni sem kellett. Lánctalpak, test és a torony, mely így elforgatható. Egy komponenst tettem hozzá jómagam mindössze, a torony tetején látható kis hengert, melyre rápattintható a színes sapka. Ezekkel különböztethetjük meg a saját és ellenfél egységeit. A  nyolcvanas évek fröccsöntött indiánjait megidéző piros-kék harckocsik kiábrándító külseje helyett terepzöld és sivatagi árnyalatban, fekete anyagból nyomtatott lánctalppal egészen aranyosak.

Második bemutatandó készlet egy táblás játék problémát hivatott kiküszöbölni. Ezeknél általában kockadobásokkal haladunk a pályán bábuinkkal a cél felé, vagy szabadon össze-vissza kódorgunk a részfeladatok teljesítése érdekében, versengve másokkal.

A klasszikus módszer - sárkányt le, kincset el, királylányt meg (menteni) - több játékos esetén felvet adminisztrációs problémákat. Adott egy kincsesláda, melyet az elsőként érkező játékos kifoszt. Hogyan szűnjön meg többiek számára e kincs elérhetősége? Vagy a szörnyek. Aki mi levágunk, az nem kel fel többé, tehát az út felszabadul. Jegyezzük fel egyenként a változásokat? Az olyan kényelmetlen és időrabló, mindig figyelni kell a táblára nyomtatott típusnál, hogy mi a státusza.

Saját fejlesztésű társasjátékomban (Az őrült kazamata kincsei) a táblára ragasztott talapzattal és erőlködés nélkül kivehető, ám lökdöséstől nem kieső ládákkal, szörnyekkel adtam plusz dimenziót a játéktérnek és tettem könnyen átláthatóvá. Tehát mikor a Hobbit Bölcsészek elérnek a 22-es számú ládához, majd némi zártöréssel magukévá teszik tartalmát, a kis sárga ládácskát kiemeljük és a kincskérdés adminisztrációja megoldottnak tekinthető. Amennyiben nem sikerült felnyitniuk, a láda marad a helyén.

Eléggé rondának találhatjuk a nyomtatott alakzatokat (különben sem könnyű fotózni a nyomtatványok felszínét, valóságban nem ennyire feltűnő a csíkosság), de 0.3 mm rétegvastagsággal készültek a prototípusok és egyébként sem az a játék lényege, hogy 15 centi közelről nézegetni kell a figurákat. Most egy pár száz forintos költségű, de annál nagyobb szellemi értékkel bíró barkácsról beszélünk, ahol a frappáns történet és izgalmas játékmenet a lényeg, nem a rétegvastagság. A színes nyomtatószálakkal látvány- illetve játékszabály színesítő elemeket építhetünk kis alkotásunkba.

Saját célra ingyenesen felhasználható bábukészleteket találunk a 3D-tervek gyűjtőoldalain. Általános fantasy, Sci-Fi, esetleg konkrét játékok (WH40K) szobrocskáit. Úgyszintén szabad felhasználásúak (vagy legalábbis nem bukunk vele, mert nem látja a jogtulajdonos) a játéktábla grafikus elemei.

Akár kazamata-labirintus alkotóelemeket, akár egy csinos hátteret keresünk, bőven találni a neten.

A tábla megtervezéséhez használjunk vektoros grafikával rendelkező - akár irodai - programot. Az Excelt ajánlom, mert nagyméretű táblák tervezésére is alkalmas. Átméretezési, visszavonási, feliratozási lehetőségek és bónuszként nyomtatható méretű részletekre darabolja a képet. Illesztések a margókkal állíthatók. Darabolásra bármelyik program nyomtató űrlapja alkalmas egyébként.

Táblának a HDF lapot ajánlom. Olcsó, felülete sima, nem vetemedik és 3 vagy 4 mm vastagsága, tömege pont játéktáblának való. Nem hólyagosodó ragasztóval (irodai stift) vékonyan, egyenletesen átkenjük, majd egymáshoz illesztve felragasztjuk a lapokat. Könyvekkel lenyomva hagyjuk megszáradni (ezeket a tökegyszerű eljárásokat csak azért írom le, hogy nagyjából ugyanakkora szöveg kerüljön a képek alá).

Tetejére széles, átlátszó öntapadó fólia kerülhet, amitől kopás- és vízálló lesz, ráadásul profin csillog. Helytakarékosság végett több táblára oszthatjuk a játékteret. Egymásba pattinthatós, vászonkötéssel összehajtható, simán egymás mellé tevős változatok léteznek.

Hátravannak a kartonra nyomtatott kártyák és listák, melyek grafikája szintén származhat a képkeresők feneketlen bugyrából, de lehet minimalista golyóstoll ábrázolásmód is.

Lényeg azonban a jó játékötlet, minden más csak külsőségekben (illetve játéktechnikailag, mint példáim) emel a színvonalon. Meglepően nagyot robbant az elmúlt évek társasjáték piaca. Külföldi példányok honosítása mellett tömegével találhatunk hazai alapötlet nyomán gyártott játékokat.

Minden ábrándos populizmus nélkül állítom, mégis a saját ötlet házi kivitelezése a legegyedibb, leginkább testre szabott és természetesen a legolcsóbb társasjáték. A maradék időben nézegessenek kis tankokat és hagyják, hogy szöget verjen egy játékötlet fejükbe. Sok sikert!

 
   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.