A barkácsolás nem önmagáért való dolog, általában nem akarunk fizetni másoknak valamiért és inkább megcsináljuk magunk. Legalábbis megpróbáljuk. Másrészt problémamegoldás, ami hasznos és élvezetes elfoglaltság, ha nem munkahelyen éhbérért kell végeznünk. Sajnos általában ráfizetéses, hiszen egy tárgy megmunkálásához szerszámokat és alapanyagot vásárolunk, a maradék kidobott pénz és gépeink sincsenek kihasználva. Néha nem lesz pontos, vagy sikertelenül végződnek erőfeszítéseink, mert már a koncepció hibás volt, de a kivitelezés mindenképp. Hősök vagyunk tehát.
Viszont akad egy kivétel, ami nem gyógyír mindenre - tehát járdát nem tudunk betonozni vele például - de használati tárgyaink elkészítéséhez milligrammra csak a szükséges anyagot használja, századmilliméter pontos és egyedisége vitathatatlan. Néha olcsóbban kihozzuk a végeredményt, mint egy boltkeresés időszükséglete forintban.
Egy adag függönylepkéért sem kell a szomszédba menni...
Persze, hogy a 3D nyomtatás előnyeit ecsetelem gyakorlati példákkal tűzdelve. Ez már nem elérhetetlen és drága, megtanulhatatlanul bonyolult technológia. A nyomtatóárak és főleg a nyomtatószálak felére estek legutóbbi sorozatunk óta és sokat finomodtak, egyszerűsödtek a gépek-szoftverek is. Ahogy említettem, a tervezés igazán szórakoztató elfoglaltság - kellően fiatalként elsajátítva még felsőfokú tanulmányainkat is megalapozza pl. a gépészet területén - és valódi alkotó folyamat.
Ott hever előttünk egy tekercs filament (műanyag nyomtatószál), valami ingyenes tervezőprogram és a világ csak arra vár, hogy fantáziánk benépesítse hasznos vagy praktikus, esetleg szép tárgyakkal. OK, műanyag tárgyakkal, de vessünk egy pillantást használati tárgyainkra (ha csak nem szakadt ránk a bank), minden mesterséges molekulaláncokból épül fel környezetünkben. Mellékesen egy csomó pénzt is lehet spórolni házi elkészítésükkel por, forgács és zaj, valamint költséges szerszámberuházás nélkül. Lássuk tehát, hogy a közelmúltban, milyen tárgyak csorogtak ki a nyomtatófejből saját háztartásomban.
A legelső hasznos és bevált tárgy egy filament tekercselő. A nyomtatószálakat kilós tételben árulják, de ritkább színekből (jóval drágábban) 100 grammos kimért tekercsekben is vásárolhatunk. Megtanultam a leckét korábban, egy ecsetvonás erejéig sem kívánok festéssel foglalkozni, inkább korlátozott színpalettából, de külön nyomtatom az alkatrészeket. Ehhez be kell vásárolni tucatnyi tekercsből.
Egy részét kénytelen voltam kilós kiszerelésben venni, ezeket porciózni, majd eladni terveztem más rászorultaknak. Akinek már gubancolódott össze horgászzsinór, madzag, fűkasza vágószál vagy akár egy hosszú slag is, megérti a tekercsről-tekercsre történő áttekerés előnyeit. Így készült el a filament-tekerentyű. Csapágyazott, egy leselejtezett diódaráló karjával feljavított konstrukció.
Minden rendelkezésre áll, hogy motoros, többsebességes és kijelzős számlálóval készült verzió is készüljön bármilyen anyagú szál tekercselésére. Lehet transzformátor- vagy más elektronikus alkatrészt tekercselő, fonálporciózó és hasonló igények kielégítésére szánt berendezés.
És ezek nem is a legvadabb színek...
Az alkalmazott "művészet" példája egy csomagoló dobozként készített szappantartó, amit az ajándékba szánt kézműves szappanhoz mellékeltem. Az ordenáré színek - a fent említett - kilós tételben vásárolt vakító sárga, lila nyomtatószálak kihasználatlanságának enyhítése miatt kerültek a palettára.
Végül (egyelőre) legékesebb példája a nulláról induló fejlesztésnek, mikor egy stratégiai társasjáték minden eleme, összetevője a mi elménkben születik meg formától a színig, kiegészítőkig és játékszabályokig.
Egy netről letöltött modell módosítása nagyságrenddel nagyobb időt vesz igénybe, mint újból elkészíteni, mivel az egy homogén tömbként jelentkezik a tervezőprogramban és minden módosítás könnyen eredményezheti a modell összeomlását (vektorszinten), ráadásul elemei nem módosíthatóak. Meg is kértem a feleségemet, hogy ha még egyszer STL modellt (ez a letöltött file) lát meg a monitoron, ordítson rám, esetleg bántalmazhat is.
A tervezés maga öröm, valami megalkotása a semmiből, akárcsak egy vers vagy dal megírása, színdarab rendezése. Ha a végeredmény művészi értéke kétséges is, de szinte minden hobbi küzd ezzel a lehetőséggel. Buzdítom tehát olvasóinkat, hogy az egyáltalán nem elérhetetlen árú technológia beszerzését fontolják meg maguknak, vagy gyerekeiknek, akár már karácsonykor.
Egy valamire nem érdemes számítani, hogy ezzel pénzt fognak keresni. Az a technika, ami már bejáratott, kicsiszolt formában olcsón elérhető és ráadásul akár órákig tarthat egyetlen modell elkészítése, már erős konkurenciával küzd a piacon. Valami nagyon ütőset kell kitalálni, hogy nyereségesen, kis darabszámban is értékesíthető legyen. Viszont hobbiként vagy (születése legfőbb indoka is ez volt) prototípusok elkészítéséhez kiváló módszer.
Nem került be válogatásomba a leghasznosabb project, egy tartozékait vesztett körfűrész használható állapotba hozása nyomtatás segítségével. Megérdemel egy külön posztot később, hiszen az egész nem került többe, mint egy asztalbetét postaköltsége és tartóssága, minősége jobb lett, mint a gyári vonalzó és asztalbetét.
Végül egy - nyomatással együtt - két órás munka, amivel személyre szabott toll+SD kártya tartót barkácsoltam, ezt az egyedi elrendezést semmilyen bolti termék nem tudja utánozni.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, inkább kövess a Twitteren!