Talán egy hónapja írtuk, hogy egy rövidebb próbára elhozhattunk néhány Bosch Professional akkumulátoros szerszámot. A szerszámokat az épp aktuális stúdióépítés kapcsán, illetve egy gyors konyhabútor szerelés alkalmával próbáltuk ki. A próba célja igazából az volt, hogy jómagam akkumulátoros kéziszerszámként még csak fúró-csavarbehajtót használok, és kíváncsi voltam, az elvileg legalábbis komolyabb teljesítményt igénylő munkafolyamatokra ajánlott akkus megoldások valóban kiválthatják-e a vezetékes szerszámokat. 

Az elhozott gépek között volt fúrókalapács, (GBH 180LI) dekopir vagyis szúrófűrész (GST 18V-LI), ütvefúrásra is alkalmas fúró-csavarozó gép (GSB 18V-85 C). Mind a három masina 18V-os akkuval működik, két darab 6Ah lítium ion akkut kaptam hozzájuk.

Vágjunk is bele. Akár szó szerint is, ugyanis a szúrófűrész volt az a szerszám, amit a legtöbbet használtam, és ami talán a legkellemesebb meglepetést okozta. Aki szokott használni ilyen gépet, az tudja, hogy bizony a vezeték sokszor van útban, és egyáltalán nem ritka, hogy az ilyen gépek kábelén rendszeres használat mellett előbb-utóbb meg is jelenik néhány szigetelőszalag bandázs, a balesetek (mármint a vezeték sérülése) nyomainak orvoslására. Na, itt ilyen gondunk biztos nem lesz, de messze nem csak a zsinórnélküliség nyűgözött le, hanem az egész gép  (GST 18V-LI) kulturáltsága. Nehéz ezt elmesélni, valahogy arról van szó, hogy a gépet kézbe véve és a fűrészelést elkezdve, már a kapcsoló lenyomásakor van egy olyan érzése az embernek, hogy ez valóban egy GÉP. Egy precíz, erős, jól összerakott valami. És aztán használat közben ez csak erősödik, finom, de nagyon erős és nyomatékos szerszám, nem hangos, nincsenek vibrációk, oda fújja a fűrészport ahová kell. A használat közben egyfajta „mindegy mi lesz, én vágok” érzése lesz az embernek. A nyomaték finoman épül fel, az egész nagyon kulturált. Vágtunk vele főzőlap és mosogató nyílást, persze 40 mm-es munkalapba, millió átvezetés helyét, miegymást, és az egész majdhogynem kellemes élmény volt, pedig amúgy ezt a munkafolyamatot nem kifejezetten kedveljük. Apróság, de ebben a szúrófűrészben már szerszám nélkül cserélhető a fűrészlap, ami szintén kényelmes dolog. 

 Az elhozott gépek közül a leginkább kíváncsi a GBH 180LI fúrókalapácsra voltam. Erről írtunk már talán, egy beton fúrására szolgáló eszközt szerintem mindenki úgy képzeli el, hogy erős kell legyen, ez a legfontosabb szempont. Márpedig a tapasztalataim szerint a nagy teljesítmény és az akkumulátoros üzemmód azért nem feltétlenül működik együtt. Na. Hát ez a vélekedésem is megcáfolódott. Ez a fúrókalapács abszolút használható, az általam próbált tégla és beton falakban tökéletesen működött még az én már meglehetősen használt SDS-plus fúrószáraimmal is. És hát a vezetéknélküliség itt is hatalmas előny, szó se róla. Ráadásul ez a fúró meglehetősen kompakt, a súlya is kisebb mint az én vezetékes (amúgy szintén Bosch) fúrókalapácsomé. Szóval mindenképp ajánlom.

 A fúró-csavarozó gépek persze régóta ismert szerszámok, itt igazából nem számítottam túl nagy meglepetésre. A GSB 18V-85 C egy fém tokmányos, fém áttételházú gép, kézbe fogva rögtön érezhető, hogy komoly szerszám. És hát az is, szó se róla. Viszont én olyan akkus fúró-csavarhúzót, ami ütve fúrásra is képes, még nem használtam. Most erre pont szükség is volt, ugyanis 30 centis téglafalban kellett átmenő furatokat készítenem, és ilyen hosszú SDS fúrószáram nem volt, csak hagyományos befogású, vídia lapkás fúrószáram. Ezzel a géppel fúrtam hát ki a lyukakat és nagyon is meggyőző módon működött. Abszolút elegendő nyomatékkal, és ezek szerint bőven elegendő ütésteljesítménnyel rendelkezik a gép. De akkor sem csalódunk, ha nem a teljesítményre van szükségünk, hanem a finom, precíz oldalára. Csavarbehajtáskor a nyomatékhatárolóval nagyon finoman, precízen beállíthatjuk a szükséges erőt. A kapcsoló-ravasz elhúzásakor itt is megvan az az érzés, amit a szúrófűrésznél említettem, finoman és meggyőzően épül fel a nyomaték, ugyanakkor van egy »gépszerű« hatás, nagyon is megnyugtató érzést kelt az emberben használat közben.

 Az akkumulátoros gépek esetében persze az egyik legfontosabb dolog talán az, hogy meddig is bírják az akkuk? A helyzet az, hogy erről túl sok tapasztalatot nem szereztem, ugyanis meg sem közelítettem a lemerülésüket. A legközelebb talán a szúrófűrésznél jutottunk ehhez, de az akkun található kis ledes indikátor szerint még ott is megvolt a töltés fele a nap végén.

Érdekes volt, hogy az akkumulátorokhoz kapott töltő persze gyorstöltő, és miután itt azért már nagyobb áramokról van szó, így van benne egy ventilátor, hogy a töltés közben ne melegedjen túl. Nem különlegesen fontos, inkább csak furcsa volt elsőre, hogy ahogy bedugtam az akkut tölteni, elindult a ventilátor…

Az biztos, hogy ezek a szerszámok teljesen más ligában játszanak, mint az átlagos barkácsáruházakban kapható barkácsgépek. Persze nem is annyiba kerülnek, de hát a minőségnek ára van… Korábban sokat írtunk már arról, hogy mostanában az a tendencia, hogy az akkumulátoros kéziszerszámok egy családon belül osztozhatnak az akkumulátorokon, tehát ha ésszel, okosan állítjuk össze a szerszámparkunk, akkor nem szükséges minden szerszámhoz külön akkut vásárolnunk. Fontos szempont ez, mert ezek a modern, nagy teljesítményű lítium akkuk bizony borsos árúak lehetnek. Megvan ennek az oka, erről volt már egy írásunk de ettől még a tény nem változik. Azonban ha például ezt az itt bemutatott gépparkot használjuk, a tapasztalatom szerint két darab akkumulátorral simán elleszünk. A gépek ára úgy alakul, hogy egy akku nélkül megvásárolt gép nagyjából a felébe kerül, mint a két akkus csomagban megvásárolt változata. Ez pedig komoly különbség, és innen tekintve már nem is annyira elérhetetlen akár közepesen aktív otthoni használatra sem ilyen Bosch Professional gépek beszerzése.