Szerda van, tehát deklaráltan egyéni ízlésű munkahelyi melómetál zenelistánkat hallgatják. Ezúttal két évnyi blogposztra elegendő témát sűrítek ide. A tribute (művészek egy számukra meghatározó előadó/zenekar munkássága előtt tisztelegnek fel- és átdolgozásaikkal) és cover (némi átfedésben az előző kifejezéssel, feldolgozásnak - felújításnak nevezhetjük) keresőszavakra előugrott videókból következik egy csokor.

Amikor befejezünk egy általunk írt zenét - könyvet vagy meghatározzuk egy facsemete helyét, pontot teszünk az alkotási folyamat végére és onnantól az lesz az alapmű. Később új ötletek és némi önkritika hatására talán jobbá tehetnénk vagy más teszi meg helyettünk (kivéve a facsemetét) akár az eredetinél sikeresebb formában. Nem vitatom, hogy már eredetileg, "maidenesen" is jó zene a Die With Your Boots On, de a Sonata Arctica annyi energiát pumpált az előadásmódba, hogy érdemes belehallgatni.

A tömegével fellelhető feldolgozások nyomán felmerülhet, hogy az eredeti dalok előadói mit szólnak ehhez a jelenséghez. Főleg ha tribute zenekarok nem puszta tiszteletből adják elő a fonóban, kukoricahántás közben dalaikat, hanem életvitelszerűen, megélhetési célból koncertezik végig Alabamát vagy Miskolcot. Mint a tehetséges Mr. Leo Moracchioli, átmetálozott dalokkal, újraforgatott videókkal.

Egy Iron Maidnem interjúban olvastam igen régen, hogy hat év alatt nem sikerült kapcsolatba lépniük a majdnem névadó zenekarral. Mondjuk a Metallicáról el tudom képzelni, hogy beperelnek egy csapat mozgássérült ugandai kissrácot, akik egyszer iskolai Ki mit tud alkalmával előadták valamelyik dalukat dobozgitáron és fésűn. Az esetek nagy részében viszont a jogtulajdonosok  észre sem veszik vagy nem foglalkoznak az utánjátszással, illetve nem éri el a kritikus, szerzői jogban meghatározott mértéket a "tevékenység". Az Artistjus honlapján szabatos útmutató segít eligazodni a feldolgozások szerzői jogi útvesztőjében. Megtudjuk, hogy a szerzői jogi oltalom alatt álló művek zenei átdolgozásához az eredeti szerzők engedélye szükséges. Őket ügynökségeken keresztül lehet elérni.

Következzen a vegyes felvágott amatőr és profi előadóktól, síppal - dobbal vagy eredeti hangszerelésben. Tribute zenekar alapításánál lényeges lehet, hogy az énekes hangja, esetleg külseje hasonlítson az eredetire és ez néha meglepően jól sikerül. Máskor, alkalmi feldolgozásnál pont az ellenkezője jelent újdonságot. Lényeg a tisztelet, nekünk pedig az élvezet.

És ha már Killed By Death, ismerjék meg metálcukiság-rovatunk királynőit, ezt a két aranyos kislányt és YT-csatornájukat: audrey123talks, ahol további zúzások láthatók a Rocksmit 2014. program segítségével. Egy meggyőző "Gary Moore - The Loner" is akad a videók között.

Végül az Index "Ma is tanultam valamit" rovatába kívánkozó, újabb érdekes adat. Miért ilyen ívelt alakú a Stratocaster  villanygitár teste? Hogy legyen hova tenni a mellünket játék közben :)

Bónuszként, hogy nem csak metál feldolgozások léteznek, Du Hast videókkal is Dunát lehetne rekeszteni. Nagyon jó alapanyag, például egy népi zenekar színes hangszerpalettájára hangszerelve

Az előadás autentikus koerográfiája gyermekkorom "Egér a Marson" című, hiperszürreális rajzfilmjének főcímére emlékeztet (mint egyébként minden fúvószenekar). Emlékeznek rá? 

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, kövess inkább a Twitteren!