Legbiztosabb módja ellenségeket szerezni egy társasházban, ha eláztatjuk az alattunk lakókat. A víz nyomás alatt van távollétünkben és csak arra vár, hogy kitörjön. A vízelfolyás miatti veszteség mellett a biztosítóval vívott harc is megterhelő lehet. Az épületgépészet, azon belül a vízvezeték tehát kritikus pontja lakásunknak.

Nem lehetünk elég hálásak ezért egy közérthető és pontosan illusztrált szakmai kötetért, ha vagyunk bátrak magunk belefogni a fürdőszoba környéki hibaelhárításba vagy felújításba. Ennek egyik mozzanatát - a mosdó beszerelését illusztrált leírásban és videókkal mutatjuk be.

Karl H. Schubert: Fürdőszobák felújítása és korszerűsítése (csináld magad), Cser Kiadó, 1997. az alapmű, ahonnan a leírást vettük. Már nem kapható - ezért is a bice-bóca kis felbontású fotók - így méltó utódát, a Szaniterberendezések szerelése és javítása kötetet ajánlom helyette, szinte ugyanazon feladatokban segít, csak aktualizált tartalommal és látványosabb külsővel jelent meg.

A mosdó a háztartás legtöbbször használt egészségügyi berendezése. Kézmosás, fogmosás, borotválkozás, sminkelés, fésülködés - ez mind itt zajlik. Ezért a felújítási munkák során a mosdó körül elegendő mozgásteret tervezzünk be, gondoljunk azokra a lerakóhelyekre is, amelyek a napi testápoláshoz való dolgok, kozmetikumok, törülközők és hasonlók számára szükségesek.

Tervezés: Az optimális szerelési méretek a következők: felnőttek számára 82...86 cm, idősek számára 80...82 cm. Minimális mozgási terület egy 53 cm szélességű mosdó körül: szélességi irányban 90 cm, előtte (az első éltől számítva) 60 cm. Ezeknél a méreteknél kisebbeket lehetőleg ne alkalmazzunk. A nagyobb távolságok magától értetődően több kényelmet nyújtanak. A szomszédos fürdőszoba-berendezéseknek is vannak minimális távolságaik. Fontosak itt a közbenső terek. Gyakori, hogy a berendezési tárgyak méretei eltérnek a rajzban bemutatott szabványos méretektől. Minden esetben előnyös, ha a létesítményeket egyetlen fal mentén helyezzük el.

Tőcsavarok rögzítése
Szerszámok: fúrógép 14 mm-es kőzetfúróval, tőcsavarkulcs, 13 mm-es villáskulcs, vízmérték.
A munka menete: a furat helyét rajzoljuk be, készítsük el a tipli lyukakat, tegyük be a tőcsavarokat. A sarokszelepek közötti középvonalból kiindulva vízmérték segítségével rajzoljuk be a tőcsavarok furatainak a helyét (20. ábra). Ezeknek a csavaroknak (21. ábra) az egyik végén famenet van, amelyet a fali tiplibe lehet becsavarni, a másik végén metrikus menet az anya számára, mellyel a mosdót lehet odacsavarozni.

A csavart arra alkalmas tőcsavar-kulccsal csavarjuk be a falba. Ehhez csavarjuk be a tőcsavart a tőcsavarkulcs középrészébe és biztosítsuk a csavarszáron (22. ábra). Most a csavar szorosan ül a kulcsban és behajtható a fali tiplibe (23. ábra). Ezután lazítsuk meg a csavarszárat és vegyük le a tőcsavarkulcsot.

A mosdó felszerelése és a víz bekötése
Szerszámok és anyagok: fehércement (fehér fugázóanyag), vazelin, egy-egy 13 és 17 mm-es villáskulcs, ecset, kenőlap.
A munka menete: a fehércement felhordása, a mosdó felszerelése, a vízbekötés elkészítése. A mosdó felszerelését megkönnyíti, ha a keverő-csaptelepet már a falra szerelés előtt rászereljük a mosdóra. Ellenkező esetben nehézséget okoz a mosdó hátsó széle és a fal közötti keskeny helyre való bejutás. A mosdó hátfalát kenjük be vékonyan vazelinnal, ezután hordjuk fel a fehércementet (fehér fugázóanyagot). Ez azt eredményezi, hogy a mosdó biztosabban ül a falon, ezenkívül a nedvesség és a piszok nem tud a mosdó és a fal közötti résbe behatolni. A mosdót ezután toljuk rá a tőcsavarokra (24. ábra). Magassági irányban már nem lehet beállítani, szélességi irányban azonban 1...2 cm-nyire igen. Miközben a mosdót tartjuk, segítőtársunk húzza meg a tőcsavarok anyáit (25. ábra).

A sarokszelepek bekötéséhez kézzel óvatosan hajlítsuk meg a szerelvény rézcsöveit (26. ábra). Előfordulhat, hogy a csöveket meg kell rövidíteni vagy hosszabbítani. Ha ez a helyzet, hajlítsuk a csövet annyira előre, hogy a csővágót rá lehessen tenni. Ha ez nem megy, tanácsos a szerelvényt lecsavarni és a megfelelő csövet megrövidíteni.

A lefolyó-csatlakozás elkészítése
Szerszámok és anyagok: csavarhúzó, szifonfogó, tömítő gitt, esetleg fémfűrész, esetleg reszelő.
A munka menete: a peremes leeresztő rész tömítése, a lefolyószelep berakása, a szifon felszerelése. A mosdó alsó részén található a lefolyószelep nyílása. Közvetlenül ebbe a nyílásba torkollik hátulról a legtöbb mosdóba beöntött túlfolyócsatorna. A peremes leeresztő részt (ez a mosdóban helyezkedik el) és a  szelep alsó részét (ezt a mosdók kifolyónyílása alá szereljük) csavar köti és tartja össze. Míg a szelep alsó része és a mosdó kifolyónyílása közé gumigyűrűt teszünk, a peremes leeresztő részt gittsodrattal kell tömíteni. Ezt a gittsodratot gyűrűalakban tegyük be, az ne legyen túl vastag (27. ábra).

Ezután tegyük be a peremes leeresztőrészt felülről, a szelep-alsórészt pedig alulról és húzzuk meg az összekötőcsavart. Most toljuk be a szifont a fali kifolyóba és illesszük a szelep-alsórész alá (28. ábra).Ezután csavarjuk a szifon csövén lévő anyát kézzel a szelep-alsórészre és a szifonfogóval enyhén húzzuk meg (29. ábra).

A fogó pofáin lévő műanyag tömlők védik az érzékeny krómréteget a fogó agresszív fogaitól. Ha speciális fogó nem áll rendelkezésre, állítható csőfogót is alkalmazhatunk, ha a krómozott csövet a karcok elleni védelem céljából ronggyal körültekerjük. Gyakran előfordul, hogy a méretre szereléskor a szifont meg kell rövidíteni. Nehogy eközben a vékony, finom fém elgörbüljön, óvatosan bánjunk a fémfűrésszel és a csőbe tegyünk egy kerek farudat, amelyet köré tekert papírral tettünk illeszkedővé. A vágáskor keletkező éles széleket gondosan reszeljük simára. 

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.