Az élet úgy hozta, hogy ismét alkalmam nyílt arra, hogy segítőkészségemről tegyek tanúbizonyságot. Egy kedves ismerősöm fordult hozzám kérésével, miszerint ugyan cseréljem már ki a húrokat a gitárján. Mi sem egyszerűbb, gondoltam akkor, persze, hogy segítek. A hangszer, mely később munkadarabbá vált, az alábbi fotón tekinthető meg. Ez egy korabeli Aria gitár, körülbelül a kilencvenes évek elejéről. Akkoriban szépen megszórták hazánkat az ehhez hasonló hangszerekkel. Nem mondom, hogy jól jártunk velük, nem a márka csúcsmodellje, de szárnypróbálgató szobagitárosoknak tökéletesen megfelel, tábortűz mellett meg pláne. Még a fűtőértéke is kiváló. 

A húrozásról tulajdonképpen nem is nagyon fogok írni, tekintettel arra, hogy miközben leszedtem a régi húrokat a gitárról, több hangolókulcs is a kezemben maradt. Így vált a hangszer munkadarabbá. Azért, hogy ne maradjunk húrozás nélkül, idebiggyesztettem egy videót, melyben a híres-neves Muszty - Dobay házaspár mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. Ezen az éghajlaton mindenki tőlük tanulta az első akkordokat, ez nem kérdés. Egy biztos: ez egy igazán őszinte videó a gitárhúrozásról. Ráadásul nylonhúros gitárt figyelhetjük meg a kisfilmben, melynek húrozása kissé bonyolultabb eljárást igényel. 

No de térjünk vissza az Ariahoz. Kezemben maradt a hangolókulcs, mégpedig azért mert az azt rögzítő apró csavarok megették maguk körül a fát. Mint már céloztam rá, nem a legjobb minőségű hangszerrel volt dolgom. Íme a kulcs:

Húrozás, hangolás előtt illik minden olyan alkatrészt rendesen rögzíteni, amelyhez a húr csatlakozik. Ha lötyög, mozog a hangolókulcs, sose leszünk világsztárok. Kizárólag abban az esetben, ha a folyamatosan elhangolódó hangszerrel játszott, úgynevezett atonális zene jön divatba. Na jó, az atonális zene nem feltétlenül hamis, inkább csak fura, de ez most mindegy is. A lényeg, hogy a hangolókulcsot vissza kellett szerelni. Volt ötletem, hogy mit kezdjek a kelleténél jóval nagyobbá vált furatokkal, de természetesen azt gány megoldásnak gondoltam, ezért megkérdeztem egy hangszerekkel foglalkozó szakembert. Ugyanazt javasolta, mint amire én is gondoltam: pillanatragasztó, gyufaszál és némi csiszolás. 

Igen, kupleráj van!

Kifejtve a dolgot: a furatokba pillanatragasztóval, ízlésesen beleragasztottam egy-egy gyufaszálat. Megvártam míg megköt, utána szintben lecsíptem (valójában letörtem) a gyufaszálak kilógó részét, majd óvatosan síkba csiszoltam a maradékot. Ezek után a frissen kitöltött furatba vígan és tökéletes rögzítést biztosítva kapott bele az apró csavar. 

 Íme a letört gyufafejek

Majdnem szintben a pótlás

Mehetnek vissza a csavarok

Biztos vagyok benne, hogy lehetett volna szebben is csinálni a dolgot, de a felszerelt hangolókulcs így is eltakar mindent. Összegezve a dolgot: a kulcs passzentosabban került a helyére mint új korában. Utána felhúroztam a hangszert, majd miután "berángattam" a húrokat, eljátszottam ezt a dalt:

Jó, igazából nem is. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.