Az előző posztban említettem, hogy elfogyott a festék. Erről eszembe jutott, hogy bizony én pár éve már alig használok ecsetet, szinte minden helyzetben különböző hengerekkel festek. Úgyhogy most erről is írok pár szót, abszolút szubjektíven, persze, ahogy szoktam. (Az objektivitás a gyengék fegyvere, egy igazi furdancsos pontosan tudja mi az egyedüli jó megoldás, fölösleges más nézőpontokat figyelembe vennie.)
Azt persze tudjuk régóta, hogy a gyors és egyszerű szobafestés hengerrel történik. Utoljára gyerekkoromban láttam, hogy a szobafestők amolyan klasszikus, nagyméretű pemzlivel festettek. (Illetve jó eséllyel akkoriban általában még meszeltek.) Én viszont már csak hengert használtam ilyesmire mindig is, méghozzá kis méretű, mondjuk 15 centiméteres hengernél ritkán hosszabbat. Van persze más megoldás is.
Lehet például direkt falfestékhez való géppel szórni a falfestéket, van ilyen berendezése a Bosch-tól a Wagner-ig sok barkácsgépet gyártó cégnek. Nekem is van egy ilyen, nem is rossz, elbír ez egész sűrű falfestékekkel is, és elég precíz szórásképe van. Ezeknek a szórómasináknak előnyük, hogy bármilyen felületre tudunk festeni, még akár festésre igazából alkalmatlan, porózus, málló felületre is. Ez persze nem ajánlott, és nem is lesz tartós, de ha mégis muszáj, ennél a módszernél van erre lehetőség.
Hátrány, hogy a berendezés elmosása elég sok macera, tehát kisebb felületnél egyszerűen nem éri meg, ráadásul azért egy kis 'festékpára' vagyis pár szórt festékszemcse biztos rossz helyre megy, tehát a festés közben némi takarásra, a nem festendő felületek leragasztására, maszkolására szükség lehet.
Aztán lehet nagy méretű hengerrel festeni, akár festékadagolóssal is. A nagy méretű henger nagyobb felületet fest le egy mozdulatra, ugyanakkor persze nagyobb festéktálca is kell a henger festékellátásához. És ha nem teljesen sima a falfelület (általában nem az) akkor a nagy méretű henger hajlamosabb a nem teljesen egyenletes festék felvitelre. A kihagyott, foltos részeket tehát újra kell hengereznünk. Egy nagy méretű henger esetében ráadásul megoszlik a felületen a nyomás, nem tudjuk annyira rányomni a felületre, mint egy kis méretű hengert. (Tudom, hogy a TV reklámokban láthatóan megoldják, de én nem ott festek, hanem általában itthon.)
Ezek tehát a falak festésére vonatkozó tapasztalatok. Azonban én mára a faszerkezeteket is szinte kizárólag hengerekkel festem. Többnyire szivacs- vagy velúrhengert használok, szintén kis méretűeket. Itt is igaz ami a falfestésnél, hogy az ecsetes megoldással szemben szinte semmi jelentősége nincs a festés irányának, egy velúrhengerrel festett felület teljesen homogén és sima, ráadásul hengerelni többnyire gyorsabb is, mint ecsettel pingálni. (Az eldugott sarkoknál, szűk helyeknél persze előkerül egy kis ecset is, de ahol elfér az 5cm hosszú, és mondjuk 4 cm átmérőjű henger, ott már azt használom.)
Ezek a velúrhengerek csodásan beváltak faszerkezetek, polcok, szekrényajtók vizesbázisú fafestékekkel történű festésekor. Persze én ennél rövidebbeket használok.
Ha már itt tartunk, nem megkerülhető a hengerek minősége sem. Egy szaküzletben szinte végtelen választékot találunk hengerekből, azonos méretben is sok, különböző vastagságú és textúrájú, különböző anyagokból készült henger elérhető. Persze a működési elvük hasonló, mintegy szivacsként minél több festéket képesek magukba szívni, amelyet aztán a bolyhos, vagy épp szivacsos felületük segítségével fokozatosan és egyenletesen oszlatnak el a felületen, ráadásul úgy, hogy nem keletkeznek az ecseteknél esetleg megszokott festési csíkok, nincs a festésnek 'iránya' homogén felületet kapunk. Diszperziós festékhez általában lágy szőrmebevonatú hengert kell beszerezni, de vásárlás előtt érdemes a festékgyártók tájékoztatását elolvasni, mivel a diszperziós festékek nagyon széles minőségi tartományban kaphatók. (Például bizonyos egy rétegű falfestékhez rövid szőrű velúrhengert ajánl a gyártó, épp, hogy ne szívjon fel túl sok festéket a henger.) Mázoláshoz (ajtó, ablak) szivacshengerek valók. A jó minőségű festőhenger minél vastagabb, így megfelelően beszívja a festéket és az nem csöpög belőle. Mindenképp érdemes a boltok eladóival megvitatni, milyen felületre szeretnénk festeni, mert egy durvább fűrészporos tapéta egész máshogy veszi fel a festéket, mint egy nagyon simára glettelt festett falfelület. A legolcsóbbak persze általában a nagyáruházak saját márkás eszközei. Tapasztalatom szerint nem is rosszak, de élettartamban, és az élettartam alatt nyújtott egyenletes minőségben azért érezhető különbség van mondjuk egy 500 forintos OBI-s henger, és az ugyanott kapható, ugyanolyan méretű, de 2500 forintba kerülő, neves német gyártótól származó prémium anyagú henger között. Az is igaz, hogy a drágább hengerre jobban is kell vigyázzunk, használat után, vagy akár a festés félbehagyásakor mindenképp rendesen el kell mossuk, míg az olcsó hengert munka után egyszerűen kidobhatjuk, aztán másnap egy új darabbal kezdjük a műszakot...
A festéktálca is hasonló döntést igényel. Fontos, hogy kellően stabil és masszív legyen, de egy profi tálca (pláne ha fémből készül) igen drága lehet, és esténként őrült sokáig kell sikálni, hogy tiszta legyen. Egyszerűbb talán egy még épp elég masszív műanyag darabot keresni, amit a festés végeztével eldobunk...
És akkor most térjünk vissza a kis méretű henger előnyére. Sokan megmosolyognak, amikor mondjuk a 3 méter magas és 6 méter hosszú falfelületnek egy kis, 15 centis hengerrel állok neki. Pedig ennél jobb nincs. Először is, a kis hengerhez kisméretű festékes tálca való, amit simán egy kézben tudunk tartani. Aztán a kis henger nagyon könnyen mozgatható, nagyon alkalmas az egyenletesen festett felület kialakítására, könnyen lehet amúgy 'satírozva' festeni vele, vagyis többször is végig menni vele az adott területen, de közben folyamatosan változtatva a pozíciót és a hengerelés irányát, így tényleg jól és egyenletesen kijön minden festék a hengerből. Valamint a kis méretű hengerrel szinte tökéletesen körbe lehet festeni egy villanykapcsolót, vagy épp az ajtófélfát, akár maszkolás nélkül is. Igaz, a kis henger nem tud túl sok festéket magába szívni, tehát sűrűbben kell a tálcában újra festékezni, cserében viszont valóban nem fröcsköl.
Szóval így festünk mi. A festők iskolájában persze vélhetően nem így tanítják, de a fenti eszközökkel, és a már megénekelt modern, nagyon sűrű festékekkel nagyon egyszerű a munka, és gyakorlatilag minden bútortologatást és letakarást megspórolva lehet dolgozni. És persze külön takarításra sem lesz szükség a végén.
Vágjatok bele.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
