Ilyenkor nyáron az ember hajlamos arra, hogy hirtelen ötlettől vezérelten nekiálljon mindenféle dolgok festésének. Hiszen meleg van, ami a száradást nyilván gyorsabbá teszi, és a szellőztetés sem jelent gondot, ha esetleg a lakáson belül akarunk dolgozni. Festésről szóló posztjaink voltak már, amiről most szólnánk pár szót, az egy szükséges, mégis sokszor elhanyagolt momentum, mégpedig az alapozás.

Elvileg persze mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a tartós festés alapja a felület előkészítés és az alapozás. Ugyanakkor azért nem ritka az a történet, hogy az üzletben szembesülve a jobb minőségű festékek árával, az ember hajlamos úgy gondolni, hogy talán az alapozás mégsem annyira fontos... Pedig az. A nem megfelelően előkészített felületen a legdrágább fedőfesték is csak ideig-óráig biztosít védelmet, gyakorlatilag saját magunknak csinálunk így újabb festeni és költeni valót.

De miért is annyira fontos a felület előkészítés?
A festékek védőhatásának egyik alapfeltétele a tapadás. A megfelelő tapadást először a nem tapadó szennyeződések (öreg festékréteg, rozsda, por és zsír) eltávolításával biztosítsuk, amit a felület lemosásával, csiszolással, a csiszolópor letörlésével, illetve fémeken zsírtalanítással érhetünk el. Vas és acél festésénél kültéren külön problémát okozhat a visszarozsdásodás, ezért kémiai védelem is javasolt. A modern festékek nagyon sok hatásnak kell egyszerre megfeleljenek. Mosható, kopásálló, tartós UV védelmet biztosító, és színüket is sokáig megőrző réteget kell alkossanak, ráadásul könnyen felvihetőnek kell lenniük. Mindezt úgy, hogy sok korábban alkalmazott összetevőt az egyre szigorúbb környezetvédelmi szempontok miatt manapság már nem is használhatnak az előállításuknál. (Lassan eljutunk oda, hogy a fenti tulajdonságok mellett még akár ehetőnek is kell lennie a festéknek. Ez ráadásul nem is annyira légből kapott szempont, hiszen például a gyerekjátékok festésénél már most is ilyen jellegű előírások az érvényesek.)

Mindemellett persze – különösen a kültéri festékeknek - bírniuk kell a hőmérséklet változásokat, a mínusz 30 fokos telet épp úgy, mint a mostani napsütés által 60-70 fokosra felforrósodott felületet is. A hőtágulás, a változó légnedvesség mind-mind a festék tapadása ellen dolgozó folyamat. Az alapozó sok esetben egyszerűen kihagyhatatlan lépcsőfok, a fedőfesték önmagában egyszerűen nem tud megfelelni az összes fent vázolt kívánalomnak. A megfelelő alapozó ugyanakkor átvehet bizonyos 'feladatokat' a fedőfestéktől.

Fém felületeknél a korrózió, és a felületek oxidációja a legnagyobb gond. Ilyenkor a megfelelő rozsdagátló adalékkal rendelkező alapozó nélkülözhetetlen. Itt ugye gondolnunk kell arra is, hogy bármilyen gondosan tisztítottuk le a felületet, az idő előrehaladtával előbb-utóbb sérülhet a fedőréteg, és ha bármilyen kis területen is lábra kap a rozsda, akkor onnan már könnyen terjed tovább, akár a festékréteg alatt is. A megfelelő alapozók viszont tartalmaznak olyan kémiai összetevőket, amelyek ilyen esetekben is képesek megakadályozni a rozsdásodást.

Fafelületek esetén más a gond. Itt főképp a rovar- illetve gombafertőzés veszélye, valamint a felület túlzott szívóképessége a probléma. Ezek megakadályozására és megszüntetésére használhatjuk az erre a célra készült, a biológiai kártevők elleni alapozókat. Ezek sok esetben a faanyag telítésében is segítenek, tehát a rostok nedvszívóképességét is csökkenthetik.

Műanyagok esetében szintén fontos az alapozó. Ráadásul, miután a különböző műanyagok nagyon eltérő tulajdonságokkal bírnak, itt valóban pontosan tudnunk kell, milyen műanyagról is van szó, hogy az ahhoz valóban tartósan tapadni képes alapozót tudjuk használni.

Minden esetben igaz az, hogy a megfelelő alapozó már képes olyan felületet biztosítani, amelyre a fedőfesték tökéletesen tapad. Felmerülhet, hogy muszáj-e minden esetben komplett bevonat-rendszerben gondolkoznunk? Vagyis az adott fedőfesték gyártójának a saját alapozóját kell-e használnunk? Kétségtelen, hogy a gyártók minden esetben ezt ajánlják, és alighanem valóban ez a legjobb megoldás. Ugyanakkor persze lehetnek olyan megfontolások (főképp anyagiak) amikor ez mégsem járható út. Ökölszabályként azért elmondható, hogy a festékeknél mindig megtudható, hogy az adott, általunk használni kívánt festék milyen bázisú, milyen fő összetevőből épül fel. (Tehát vizes- vagy oldószeres bázisú, akril-, nitro-, vagy mondjuk olajfestékről van-e szó.) Ezt célszerű tiszteletben is tartanunk, tehát mondjuk vizes bázisú festékhez célszerű vizes bázisú alapozót használnunk, még ha a gyártó vagy a márka nem is ugyanaz.

A lényeg, hogy ne spóroljuk el az alapozást! Mert saját magunkkal tolunk ki, ha igen... 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.