A múltkor írtunk a kerti asztalról. Akkor szóba került, hogy néhány régi széket hasznosítok újra hozzá. Így is történt, bár mint kiderült, messze nem ez volt a legegyszerűbb megoldás.
Ezek a székek valamikor a múlt század 70-es éveiben születhettek, alighanem direkt vendéglátós célokra. Összecsukható, meglehetősen masszív, ugyanakkor viszonylag primitív vasváz, és – eredetileg – fehér, fröccsöntött műanyag ülés- és háttámla deszkák. Aztán történt velük egy s más, főképp persze napsütés és az időjárás egyéb viszontagságai. Nálam vagy 20 éve vannak (pont annyi, egyébként) és idekerülésükkor szétszedtem őket, feketére festettem a székvázakat, a műanyagokat azonban csak átmostam, lepucoltam.
Akkor elég jól is mutattak, de persze én sem kíméltem őket, az utolsó években már télen is kint laktak néha az udvaron. Mostanra ennek meg is lett a böjtje. A dolog ott kezdődött, hogy a kapupánt csavarok 25 százalékát ki kellett fúrni, mert teljesen rájuk gyógyultak az anyák. Így aztán persze jó adag új csavar, anya és alátét is kellett.
Aztán a műanyag léceket kézbe véve, valami egészen fura anyagot tapinthattam, kicsit talán gipszre emlékeztetően porózus, annál azért szerencsére erősebb anyaggá váltak a valaha fényes és kemény műanyagelemek. A székvázakat mindenesetre némi drótkefézés után lekentem kékre, a műanyag elemeket meg különféle fehér festékekkel próbáltam kicsit szalonképesebb állapotba hozni. Ez csak részben sikerült, a végeredmény nem gyári minőségű, de arra jutottam, hogy egyszerűen nem érdemes annyit csiszolni az elemeken, hogy valóban sima, egyenletes legyen a felületük, mert maga az anyag már messze nem elég erős a hosszabb távú tervekhez. Elvileg fehér akril spray bevonatot szántam a felületükre, de a porózusság miatt muszáj volt egy sűrűbb, afféle pórusokat tömítő ecsettel felvitt, vastag alapozó réteggel kezdeni. Erre aztán száradás után azért került egy vékony spray bevonat, de inkább csak azért mert szeretek flakonból festéket fújkálni. (O1G feliratokat falakra graffitizni meg már öreg vagyok.) Egy évet kaptak még a székek így, az idei szezont biztos kihúzzák, jövőre viszont alighanem cserélni kell már legalább az ülésléceket valamire.
Most jól mutatnak, eddig 8 darab szék készült el, de van még négy, azoknak is nekiugrom valamikor hamarost. A kék fehér dizájn jól mutat. A színes verzió igazából egyfajta hirtelen felindulás eredménye. (Néha muszáj tenni valamit és nem mindig tehetjük azt, amit igazán kéne…) Nyilván nem is volt épp kéznél tökéletes árnyalatokat adó, erre a célra szánt festékem, de azért a meglévő készletből megtettem, amit lehetett. Nagyon jól passzol a szivárvány verzió a többi közé, nagy egyetértésben fognak lakozni az asztal körül, pláne, ha végre megoldom a végleges talajszint feltöltését is. (Plusz megjegyzés: a színek sorrendje stimmel, csak épp nem az (ultra)ibolya-(infra)vörös található a két szélen, mégpedig azért, mert a pingálás kezdetén még nem volt egyértelmű, meglesz-e minden szín, a sárgák kétségesek voltak. Aztán megoldottam, viszont a lécek nem egyformák ám, simán nem csereberélhetőek, úgyhogy ez most már így marad.)
Hogy érdemes-e ennyi munkával megtartani néhány ilyen régi széket, az persze lehet kérdéses, de valahogy én nem szeretek kidobni még használható dolgokat. Tekinthetjük úgy, hogy némi munkával elodáztuk egy jóadag szemét keletkezését, ami mindenképp pozitív, még ha a kínai kertiszék-gyártók titkos társasága egyesülete nem is lájkolja ezt a megállapítást.
Ne feledjétek, van már nekünk egy Facebook Furdancs Csoportunk is, direkt az olvasóink kapcsolattartását, eszmecseréjét könnyítendő. Gyertek kövessétek azt is, csatlakozzatok, kérdezzetek egymástól, adjatok tanácsokat.
