A különböző galériákhoz, emeletes ágyakhoz vezető lépcsők készítésének, ácsolásának sok módja van. Ebben az írásban az általam alkalmazottat mutatom be. Ezt már több alkalommal használtam, itt a házban három különböző méretű és meredekségű alkotás is van, mind egyazon elven készült.
Az eljárás kiindulópontja az, hogy én bizony nemigen szeretek vésni és marni. Néha muszáj persze, de ha lehet, kerülöm. Egy rendes lépcsőnél a fokokat mindenképp be kell vésni a függőleges tartókba, hiszen így tudják jól átadni nekik a rájuk nehezedő nyomást, vagyis az épp rajtuk tapodó ember súlyát. Ez viszont sok véséssel járna, ezt váltom ki ezzel a módszerrel úgy, hogy ne kelljen a lépcsőfokoknak fészket vésni/marni.
Maga a feladat igazából nem bonyolult, igazából tetszés szerinti dőlésszögű létrákat kell alkotni, amelyeknek vízszintes deszkák a fokai, így gyakorlatilag lépcsőt képezve. - Valójában ezek a létrák és a lépcsők közötti evolúciós fokot (majdnem lépcsőt írtam) jelentik.
Az egyszerűség jegyében további követelmény velük szemben, hogy egyféle alapanyagból készüljenek, ebben a 2-2,5 méter hosszú (magas) és 50-60 cm széles verzióban a 10 cm széles 2 cm vastag gyalult deszka bőven megfelelő alapanyag.
Szükségünk van két megfelelő hosszú darabra, amelyek végeit a kívánt szögben leszabjuk, hogy telitalppal támaszkodjanak a padlóra, illetve felül a kialakított módon a célterülethez. Ezután ki kell számoljuk, hány lépcsőfokot szeretnénk, milyen távol egymástól. Ha ez megvan már kiszámolhatjuk (a teljes hosszból levonva a tervezett számú lépcsőfok vastagságát) hogy mekkora osztásokra lesz szükség a lépcsőfokok között.
Ezután ezeket a darabokat is elkészítjük a kívánt szögben leszabva, majd a lépcsőfokok vastagságát kihagyva (bőségesen megkenve ragasztóval) a két hosszú deszkára (azok leendő belső oldalára) illesztjük, egy-egy facsavarral rögzítjük. Száradás után már csak annyi dolgunk van, hogy szintén bőséges ragasztóhasználat mellett a megfelelő hosszakra leszabott lépcsőlapokat a helyükre illesztve összeszereljük a szerkezetet.
Az egész rémesen egyszerű, ugyanakkor meglehetősen masszív, a terheléseket jól veszi fel, a lépcsőlapok két végükön kellő alátámasztást kapnak.
Arról már beszéltünk, hogy a modern ragasztók nagyon erős kötéseket hoznak létre. Még akkor sincs baj, ha a tervezett létra (lépcső) nagyobb (hosszabb) kell legyen a rendelkezésre álló deszkánk hosszánál, a két lépcsőfok közötti ragasztott belső távtartó közepénél nyugodtan toldhatjuk a külső deszkaszálat, persze ilyenkor nem árt több csavarral is rögzíteni, és nyilván jobb, ha a két oldalon nem ugyanabba a magasságba esik a toldás.