Bár pincefelújításról már volt írás itt a Furdancs blogon, de az egy célszerű és hasznot hajtó akció volt, amelyet a szükséges és szokásos módon és technikákkal végeztek el. Jómagam azonban többre becsülöm a hasznot nem hajtó, cserébe viszont mindenféle, a szokványostól eltérő megoldással elkészülő produkciót. Ez sokkal szabadabb és művészibb tevékenység, arról nem beszélve, hogy bármilyen, kevéssé profira sikerült munkafolyamat után mondhatjuk azt, hogy ez direkt ilyenre lett csinálva, ez nem hiba, hanem művészet és önmegvalósítás…
Szóval az apropót az én romkocsmákhoz való régi keletű vonzalmam adta. Igaz, ezen intézményeket elég ritkán látogatom, tekintve hogy vidéken lakva szinte mindenhová autóval járok, ez viszont e műintézmények rendeltetésszerű használatával nem fér össze. A megoldást nyilván a saját romkocsma létrehozása jelentheti. Igaz, ide csak azok jönnek, akiket ismerek, tehát mondjuk ismeretlen de kellőképp izgató hölgyek felcsípésére kevésbé alkalmas, de ezt a hiányosságot bőven ellensúlyozzák az előnyök.
A saját söröző létrehozásához nálam adja magát egy 16 méter hosszú és 4 méter széles boltíves téglapince a ház alatt. Bár régen nem használom semmire, de alapvetően jó állapotban van. Kellőképpen száraz, bár a hőmérséklet-különbség miatt ilyenkor nyáron komoly páralecsapódás tud megjelenni a falon. De ennek orvoslására már van ötlet.
Ez a lejárat. Masszív tölgy, igazából jó alap bármihez.
Hogy miért gondolom, hogy egy ilyen akció bárkit érdekelhet itt a Furdancs blogon? Elmondom. Ezt a pincefelújítást meg lehet csinálni szokványos módszerekkel (a padló betonozása és burkolása, a téglafal homokfúvása, a szükséges felületek újravakolása, a lépcső és a belső faszerkezetek újra ácsolása, pultépítés, világítások beszerelése, stb.). Így, ahogy számoltam nagyjából 1 millió forint felhasználásával igazán korrekt pincepubot lehetne alkotni. A baj az, hogy erre most nagyon nincs ennyi pénz. Tehát ennek a blog-sorozatnak az volna a célja, hogy újra bebizonyítsam azt a régi elképzelésemet, hogy bármilyen munka elvégezhető egészen alacsony költséggel is, ha az ember kellőképp kreatív, és persze hajlandó némi munkára is.
Meglátjuk sikerül-e. Biztos, hogy közben bele fogok kontárkodni egy csomó olvasónk szakterületébe, alighanem kapok majd mindenféle kritikát, hogy az adott munkafolyamatot nem lehet úgy elvégezni, ahogy én csinálom. Vagy ha lehet is, minimum életveszélyes. De ez belefér. A fő, hogy meglegyen.
Tehát az kiindulási alap a következő:
- Pénz igazából nincs a projektre. Ráadásul messze vagyok a civilizációtól, tehát amit teherautóval kell idehozni (mondjuk sóder, homok, stb…) az itt különösen drága.
- Inkább a fához értek, mint a kőművességhez, de azért igyekszem majd.
- Imádok villanyt szerelni, különösen szigeteletlen szerszámokkal (Leatherman) és szigetelőszalaggal. (Villanyászok már márthatják is vitriolba a frissen élezett pennákat.)
- Mindezekkel szemben meglehetősen igényes elképzeléseim vannak a végeredményről.
Úgy gondolom, ebből mindenképp érdekes folyamat kerekedhet ki, rövidesen jövünk a folytatásokkal…
És ha még mindig nem volna egyértelmű némelyeknek, hogy egy saját pub miért jó, lessétek meg ezt a klippet:
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
