Többen a fürdőszobájukban sok helyet foglaló kádjukat a helytakarékosabb zuhanykabinok valamelyikére szeretnék cserélni. A választék bőséges, ám nem árt a célnak leginkább megfelelőt alapos megfontolás után kiválasztani. Ugyanis fontos a méretük, formájuk és a beépítésük ideális helyének a megválasztása. A megfelelő típus kiválasztása után azonnal felvetődik a beépítésüknek a problémája. Az egyszerűbb változatoknál ez nem is tűnik olyan nehéz feladatnak. Az igényesebb változatok teljes beépítését azonban célszerű szakemberre bízni. A szerényebb kivitelű változatok azonban – némi segédlettel – saját kezűleg is beépíthetők. A posztban látható fotók illusztrációk!

Ehhez azonban néhány alapfeltételt is biztosítani kell. Először is a hideg-melegvíz hálózatot és a lefolyót kell előzetesen kiépíteni, illetve áthelyezni. A szükséges lefolyó csőkiállását és a vízhálózat csőkiállásait természetesen a kiválasztott zuhanyfülke adottságaihoz alkalmazkodva kell kialakítani. Ehhez általában szakember közreműködésére van szükség. A zuhanyfülkék „hátlapjaként” általában 2 m magas kerámialap burkolat a célszerű. Azután gondolni kell a kád alatti, esetleg hiányzó padlóburkolatra, illetve ennek kiegészítésére is. Előtte azonban ajánlatos a burkolandó felületekre kenhető vízszigetelő réteget teríteni és csak erre ajánlatos a burkolólapokat felragasztani. Ezzel megelőzhetők a nemkívánatos fal- és födémbeázások. A fugázásra is ajánlatos nagy figyelmet fordítani és flexibilis változatokat használni, mint ahogyan a burkolólapok felragasztásához is. Nem szabad elfelejteni, hogy a víz minden rést megtalál és ennek útját kell állni. A falburkolatoknak a mindenhol merőlegesnek kell lenniük, különben problémák adódhatnak a tálca és a fülke oldalainak felerősítésekor.

Ezután következhet a zuhanytálca beépítésének a megkezdése. A tálcákat általában porózus anyagú alaplap támasztja meg alulról. Ez gyártmánytól és típustól függ. A lefolyó csőkiállását át kell jelölni az alaplapra, majd az ebbe csatlakozó toldóelem, vagy lefolyó csatlakoztatásához megfelelő nyílást kell kialakítani az alaplapba. A mély zuhanytálcákba feltétlenül túlfolyóval ellátott leeresztő elem tartozik, ennek is helyet kell biztosítani az alaplapban. A tálcát tartó alaplap mindenkor vízszintes legyen, ami vízmértékkel ellenőrizendő. Ezt követően az alapba egy szerelőnyílást, ún. csempeajtót is célszerű kialakítani az esetleges javítások megkönnyítése érdekében. Az alaplap helyét jelöljük be a padlón, majd az aljára speciális purhabos ragasztót, vagy más, javasolt ragasztóanyagot kenve tegyük a kijelölt helyére és újból ellenőrizzük a tálca vízszintességét. Kiékeléssel ez pontosan beállítható, mint ahogyan a majdani csempeburkolathoz szükséges felső hézag is a tálca felső széle mentén.

A tálca ezt követően már a helyére tehető és a lefolyóhelye átjelölhető a padlóra. Leemelése után helyére ragasztható a lefolyó szerelvénye, pontosan az előzőleg bejelölt helyére illesztve.  A lefolyó fedelének eltávolítása után a tálcát már a helyére lehet ragasztani és pontos beállítása után súlyokkal leterhelve várjuk meg a ragasztóanyag megszilárdulását. A lefolyó szűrőjét is a helyére lehet már erősíteni, majd következhet a csaptelep felszerelése. A csőkiállásokba S alakú toldó elemeket hajtva, teflonos szerelőszalaggal körül tekerve biztosítható a csatlakozás szivárgásmentessége. A csaptelep rácsatlakoztatása és pontos vízszintbe állítása után - a csőkiállások szilikon tömítővel történő kitöltése után- helyére kerülhetnek a takarósapkák és a csaptelep most már végleg a helyére rögzíthető, mint ahogyan a kézi zuhany tartórúdjának a szerelvénye is. A rögzítő dübelekbe nyomot szilikon tömítővel megelőzhetők az átszivárgások.

Következő feladat az oldalfalakat, illetve a nyitható ajtók kereteit rögzítő idomos falprofilok falra erősítése. A tartó idomokat függőlegesbe állítva, csavarhelyeik a falra átjelölésük után kifúrható, dübelezhető és szilikonos tömítésüket követően ezek az elemek is a helyükre csavarozhatók. A függőlegességük újból ellenőrizendő, különben az ajtók majd nem csukódnak pontosan a helyükre. Az ajtók pántjai ezt követően megfelelő beállítás után a tartóelemekre csavarozható és helyükre kerülhetnek a rugalmas anyagú függőleges- és alsó zárói idomok is, amelyek a kiverődő víznek állják majd útját. Vannak tolóajtós típusok is, amelyeknél a vezetőgörgők beállítására kell nagyobb figyelmet fordítani. Az akadálymentes mozgatásuk a tartókeretek görgőinek a jó beállításától függ. Ehhez esetenként e szerelvényeket kell a tartócsavarok meglazításával, beállításával biztosítani. Ha ez megtörtént, újbóli rögzítésük után könnyű mozgatásukat feszülés nem nehezítheti.

Végül következhet a tálca elejének a burkolása, majd az oldal keretek és a fal közötti rések kívülről történő szilikon tömítőanyaggal való lezárása. Ezzel teljesen elejét lehet venni a használat közben kiverődő víz kiszivárgásának, ugyanis belülről a tartóidomok kialakítása ezt nagyrészt „elvégzi”, de az esetlegesen a fal melletti réseket csak így lehet lezárni. Ezzel a zuhanykabin  - a tömítések megkötése után – használatba vehető, ám az esetleges víz szivárgásokat azonnal meg kell szüntetni szilikonos tömítő rátöltésével.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.