Nemrég volt egy írásunk a kerítések rendbetételéről. Ez a mostani poszt reflektál az abban írottakra. Egy barátom festett, vas zártszelvény kerítését raktuk rendbe. Sikerült elkapni azt a pillanatot, amikor még igazából nem volt komoly rozsdamennyiség a vaskerítésen, ránézésre csúnyábbnak tűnt, mint amilyen vészes valójában volt a helyzet. Gondolom, sokan ismerik azt a mondást, hogy „manapság mindenki építeni akar, de a karbantartáshoz senkinek sem fűlik a foga”. Ez persze ránk is érvényes, de most erőt vettünk magunkon.

A projektre nem akartunk túl sok pénzt és időt fordítani, a lényeg tényleg csak annyi volt, hogy az állapotromlást megállítsuk, és egy-két évig ne kelljen hozzányúlni. Nem terveztünk viszont mondjuk 10 évre előre, tehát a kerítés teljes újraalkotása szóba sem jött.  Elsőként elügettünk a boltba és vettünk drótkeféket a rozsda és főképp a levelesen feljött festék eltávolításához, meg Evipass-t a maradék rozsda passziválásához. És három doboz fehér, vízzel hígítható zománcot, ami elvileg direkt erre a feladatra való. (Ez utóbb persze kevésnek bizonyult, kellett még kettő.)

Aztán nekiálltunk drótkefézni a beteg pontokat. Voltak zártszelvény szálak, ahol semmi gond nem volt és volt pár rozsdapöttyös is. A főbb bajok persze a hegesztési varratoknál voltak.

A záraknál és a kilincseknél persze csúnya volt, gondolom az eredeti festékréteg sem volt valami vastag, a kulcs és a kulcstartó, meg a sok fogdosás lekoptatta rendesen. 

A zártszelvény-szálak alja elég vacakul nézett ki, bár volt bennük műanyag dugó, de az nyilván még az eredeti festés előtt lett bedugva, tehát az alsó vágásfelületek igazából nem kaptak eredetileg semmilyen bevonatot. Látszik is rajtuk.

Persze a lemezelt részek alja is csúnya, hiszen itt megáll az esővíz meg a hó. De átrozsdásodás sehol nem volt, mindenhol csak felületi rozsdát találtunk.

Szerencsére elég szaporán ment a dolog, mind a festék, mind a rozsda könnyen megadta magát, egy fél napos kefélés után egész jó lett a felület. Ezután lemostuk a port és a festék lemezkéket.

Lehetett volna fúrógépbe fogott drótkoronggal dolgozni, de az a rácsok között macerás lett volna, és nem is volt annyira vészes a helyzet.

Egész szépen le lehetett pucolni a rozsdát, viszonylag kis erővel. Csak ne lett volna annyi rúd...

Az Evipass-t ecseteléssel vittük fel, majd 2-3 óra száradás után megint és volt ahol harmadik ecsetelést is kapott. Másnap reggelre elég szépen kiszürkültek a bekent vas felületek. (A kerítésfestés nagykönyvében az van, hogy festés előtt ildomos minden felületet átcsiszolni a jobb tapadás miatt. Azonban erre most minket nem lehetett rávenni. A régi festék elég jó alapnak tűnt így lesikálva.) Ezután kezdődött az első réteg (alapozóként felkent) festék ecsetes felhordása. Ezt jobbára a barátom csinálta, egyedül. El is tartott vagy egy napig, közben legalább kiderült milyen hosszú is a kerítése… Én közben kereket is oldottam. Este a facebook-on keresztüli kommunikációnk arra engedett következtetni, hogy bizony megviselte a majd 200 rúd egyenként történő lekenése. Aztán ez másnap folytatódott a második réteggel. De ez a réteg legalább már elég homogén módon takart is.

A két réteg ecsetes festés után is mutatós volt már, legalábbis messziről. Közelről azért nem volt ilyen homogén.

Ezután jött a dolog utolsó fázisa. Egy Wagner gyártmányú, falfestéshez való szórópisztollyal vittem fel az utolsó réteget, szintén ebből a vizes bázisú zománcból. Ez ugye egy olyan alacsony nyomású, de sok levegőt szállító pisztoly, amelyik sűrűbb, nagyobb szemcsézettségű festékre van kitalálva, épp ezért nem is porlaszt olyan finoman mint egy lakkozásra való nagyobb nyomással dolgozó, finom fúvókájú szórópisztoly. Magyarul egy picit köpköd. Amit esetünkben arra használtunk fel, hogy az eredetileg sima, mázolt felületnek némi textúrát kölcsönözzünk, ami különösen a lemezelt aljú kapuknak tett jót. Sokkal jobban néz ki így a lemezelt felület.

Egy ilyen alacsony nyomású pisztoly jó móka! Én már elég sok mindent fújtam vele. Autót fényezni persze nem való, viszont amúgy szinte mindent képes felhordani ami elég folyékony ahhoz, hogy betöltsük a tartályba. Tisztítani meg rém egyszerű, hiszen elég nagyok az alkatrészek, nincsenek mikroszkopikus furatok, és persze atomjaira szedhető. Persze inkább vizesbázisú anyagokhoz használjuk, mert egy hordó hígító nem volna elég a korrekt elmosásához. A melegvíz azért olcsóbb.

A millió függőleges zártszelvény rudat fújkálni ugyan elég macerás volt, de végül csak kész lett a mű. Ráment összességében vagy 3 nap. (Persze nem tisztán, hiszen a száradások ideje alatt lehetett mást csinálni.) De most bátran indulhatunk a télnek, idén biztos nem rozsdásodik tovább a kerítés.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.