A kézi galvanizáló bemutatása után ingoványosabb talajra tévedünk, a kis műanyag kádba mártogatunk különféle fémtárgyakat. Arany, valamint vörös- és sárgaréz elektrolit állt rendelkezésemre, mikor kipróbáltam a "galvanizáló készlet" nevű galvanizáló készletet.

A csomag tartalma néhány apró figyelmesség, ami a felmerülő hibalehetőségeket igyekszik megelőzni. A műanyag kádba merülő anódok (a rezezésnél a rézlemez, az aranyozásnál és ezüstözésnél nemesacél), krokodilcsipesz végű vezetékek és egy készlet ellenállás az áramerősség korlátozására. Hasznos még a műanyag védőrács, mely megakadályozza, hogy a galvanizálandó tárgy hozzáérjen az anódhoz, csinos kis rövidzárlatot okozva. A fémtisztító már a kézi készüléknek is tartozéka volt, tehát fontos komponens. 

Legfontosabb teendőnk a tápegység beszerzése. A tájékoztató szerint 30 mA/cm2 áramot kell biztosítanunk ≤3V feszültség mellett. Az árammal nincs is gond, hiszen a leggyengébb házi tápegységek (például a mobil eszközeink töltői vagy nyomtató-scanner-médialejátszó tápegységek) is leadnak 300 mA áramot. Gond a feszültség korlátos  beállítása, hiszen ezek a töltők tipikusan 5-21V névleges feszültségre készültek. 

A kellemes meglepetés viszont, hogy a bemeneti 220V hálózati feszültség csökkenésével ezek nem kapcsolnak le, hanem arányosan kevesebb értéket produkálnak. Tehát, ha van otthon egy 48 voltos transzformátorunk és kimenetére (természetesen a még nem egyenirányított, váltakozó áramot leadó kapcsaira) rákötünk egy 12V akkumulátortöltőt, akkor: 220/48=4,5  > 12/4.5=2,7 V feszültséget kapunk. 

Pusztán azért említem meg a lehetőséget, mert néhány év alatt literszámra gyűlnek háztartásunkban a már tönkrement vagy aktív berendezések tápegységei. Szerencsés sakkozással nem kell forrasztópákát ragadni a kísérletezéshez.

Ezután már csak merítettem a kiszemelt fémtárgyakat, elektrolitot cseréltem és így végigpróbálva sikerélménnyel zárult a teszt. Nos, mindent elmondtam, amit tapasztaltam, beszéljenek a fotók. Sorrendben: sárgaréz, vörösréz, vörösréz, sárgaréz, arany. Képaláírásként a mellékelten kapott tájékoztatóból szemezgetek.

"A helyes áramerősséget ugyan kiszámíthatjuk, és egy ellenállással beállíthatjuk, célszerűbb azonban beiktatni egy ampermérőt az áramkörbe. A fürdő ellenállása nagyon kicsi, és az áramerősség számításakor elhanyagolható emiatt. Ha az áramerősséget ellenállásokkal szabályozzuk, figyeljünk arra, hogy elegendő teljesítményűek legyenek, különben nagyon felforrósodnak. Arra is figyelni kell, hogy ne terheljünk túl kijelzés nélküli  tápegységeket. Mivel a fürdőnek nincs számottevő ellenállása, a szabályzás nélküli tápegység többé-kevésbé rövidzárban működik."

"Ha az áramerősség kiszámítása vagy a legjobb áram-szabályzás ellenére a galvanizálás eredménye kívánnivalót hagy maga után, egy ökölszabály mellett dönthetünk.  Ha a galván-lerakódás (főleg a rézbevonatnál láthatóan) a tárgy szélein és csúcsain matt, durva és vörösesbarna, akkor az  áramerősség túl nagy. Ha a lerakódás inkább a tárgy közepénél  durva és matt, az áramerősség túl kicsi."

"Az anódot (a rezezésnél a rézlemez, az aranyozásnál és ezüstözésnél nemesacél, nikkel (kerek benyomással jelölve) a nikkelezésnél) berakjuk a kádba. Az egyik vezetéket az anódhoz erősítjük, kivezetjük a kádból, és összekötjük az áramforrás pozitív pólusával. A védőrácsot az anóddal párhuzamosan helyezzük el, hogy megakadályozza a rövidzárlatot. A tárgyat a negatív pólushoz kötjük. Ha betöltjük az elektrolitot a kádba, és zárjuk az áramkört, megkezdődik a galvanikus lerakódás, ami nem tart túl sokáig. Már kb. 1 perc múlva látható egy vékony réteg.

Mivel az áram a legrövidebb utat választja, a bevonat ott lesz a legvastagabb, ahová az áram a legegyszerűbben (a legrövidebb úton) jut el. Azaz a tárgyat egyszer-egyszer el kell fordítani ahhoz, hogy a bevonat végül nagyjából egyenletes legyen. Az is fontos, hogy az érintkezési helyeket is, azaz ahová a vezeték csatlakozik, egyszer-egyszer megváltoztassuk."

"Mihelyt elérte a galvánbevonat a kívánt vastagságot, a tárgyat mossuk le folyó vízzel, és szárítsuk meg. Majd polírkendővel, törlőpapírral vagy ronggyal polírozzuk, amíg el nem tűnik az összes matt folt, és tükörfényes nem lesz a tárgy. A fémpolírozó szerek nem valók ehhez a végső polírozáshoz, mert túl agresszívek. Ha azonban végül is nem kapunk igazi fényt, az alábbiakat tehetjük: a fémpolírozó szert csak vékonyan kenjük rá a tárgyra, majd hagyjuk teljesen megszáradni, amíg szürkésfehér bevonatot nem képez. Majd finoman polírozzuk a tárgyat."

"Nemfém-tárgyak galvanizálása: Mivel ezek a tárgyak nem vezetik az áramot, ami pedig a galvanizáláshoz elengedhetetlen, először vezetővé kell tenni a felületüket. Ez a leginkább ezüst vezetőlakkal megy. Ha a lakk már jól megszáradt, savas fürdővel készíthetünk rézbevonatot rá. Majd lehetőleg nikkelréteg következzen, mielőtt egy arany- vagy ezüstréteget viszünk fel rá. Mivel az ezüst vezetőlakk kezdetben még nagyon érzékeny, finom érzékkel kell elhelyezni a csatlakozó-érintkezőket rajta. Egy tanács: első érintkezőnek alufólia a legcélszerűbb. Ha a tárgy hajlékony, pl. tölgyfalevél, akkor addig kell rezet leválasztani rá, amíg stabillá nem válik. Ez több óráig is tarthat. Ilyen hosszú galvanizálási idő esetén ésszerű a tárgyat egy szerkezettel forgatni a fürdőben."

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.