A kerámiapadlók sokféleségük és dekoratív látványuk mellett a könnyű tisztán tartásuk miatt is nagyon kedveltek. Felületük ugyan nagyon kemény, ám mégsem sérthetetlenek.  A leeső nehéz és éles tárgyak esetenként nagyon is szembeszökő sérüléseket okozhatnak a felületükön, kagylósan kitörik a mázas felületük és ha nem tökéletes tapadnak a lapok az aljzathoz még el is repedhetnek, vagy akár fel is válhatnak. Az ilyen sérülések nagyon szembetűnőek lehetnek, eltüntetésük pedig csak körülményesen, többnyire a sérült lap cseréjével korrigálható. Feltéve, ha  az ilyen javításhoz van néhány félretett „pótlap”.

Szerencsés esetben azonban a sérülés csak kisebb krátert üt a mázas felületbe, és ilyenkor arra még mód van, hogy a későbbi elszennyeződést és a sérülést hangsúlyozó elszennyeződés megelőzhető legyen. Ennek módja, hogy a sérülés helyén a kerámia anyagba ütött krátert áttetsző anyagú, kétkomponensű ragasztóval feltöltve, majd kötése után szintbe csiszolva, polírozva „konzerváljuk”. Arra ugyan kevés az esély, hogy a ragsztóba olyan szinező anyagot lehessen keverni, amely nagyon hasonló az eredeti mázhoz, ám a terakotta színű lapoknál a hasonló lap csiszolóporának bekeverésével ez is megkísérelhető. Gres lapok ilyen jellegű javításánál a hátoldali csiszolatpor gyantába keverésével lehet hasonló tónusú anyaggal színezni a feltöltő gyantát. A mázas lapok kitört mázas darabját pedig még frissiben vízálló pillanatragasztóval, pl. üvegragasztóval leragasztva meg lehet próbálni a visszaillesztésükkel csökkenteni a sérülés láthatóságát. A ragasztó kitüremkedett része egy nap elteltével éles szikével lehántolandó, esetleg vizesen simára koptatható. Ezek a javított sérülések természetesen mindig láthatók maradnak, ám kevésbé szúrnak szemet, mintha a sérülés fokozatosan elszennyeződne.

A durvábban sérült lap, ha el is repedt, vagy a sarka törött le, ritkán billen ki a helyéről. Az ilyen sérült lapokat csak kicserélve lehet eltüntetni. Ezért érdemes megőrizni a burkoláskor megmaradt néhány kerámialapot, mert e nélkül a sérült rész pótlása szinte reménytelen. A sérült lapot úgy kell kiemelni a helyéről, hogy ezzel a többi lap már ne sérüljön. Ehhez előbb a fugázó anyagot kell eltávolítani a széleik mellől. Keskeny fugaszélességeknél ez vékony fűrészlappal oldható meg, szélesebb fugáknál sarokcsiszoló, kerámiához  használatos vágótárcsával ez már könnyebb feladat. Csak a sérült lap anyagába szabad bevágni, mégpedig ferdén tartott tárcsával. A sarkok közelében közben nem szabad megsérteni az ép lapokat. Kényes művelet, és még a sarkok előtt ajánlatos kiemelni az anyagból a tárcsát. A lapot ezt követően a repedés vonalába is  és keresztben is át kell vágni, majd falvésővel óvatosan a szélek felé haladva kell kivésni a sérült lap minden darabját. Ezt követően a ragasztó rétegét is vésve lehet csak eltávolítani. A fugák mellett nagy óvatossággal kell ettől a rétegtől is letisztítani az aljzatot. Az ép lapok éléről csiszolással távolítható el teljesen a régi fúgázó anyag maradványa, majd alapos portalanítás után felsimított flexibilis csemperagasztóval, a fugahézagok beállítása mellett gumikalapáccsal szintbe ütögetve lehet az új pótlapot a helyére illeszteni. Másnap már kitisztíthatók és besimíthatók a fugahézagok, amihez természetesen az eredeti színű fugázót kell használni, mégpedig meghúzás után a felületét simára húzás közben tömörítve. Ez elég hosszadalmas és kényes munka, de a sérült lap pótlásával már szinte a régi lesz a burkolat egységessége.   

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.