...avagy az utánfutóra eszkábált henger, és a bepolcozott üléssor története. A múltkori bejegyzésben felsorolt nyolc témából mára maradt három még témánk. Úthenger saját utánfutóval és hidraulikus törővel, a kisteherautók hátsó kabinjának átalakítása és a dömper.

Talán akadhat az olvasóink között olyan szülő, aki nem teljesen boldog attól, hogy a csemetéje a különböző készen vásárolható, bugyuta rajzfilmek segítségével hirdetett műanyag, „vedd-meg-gyűjtsd-és-dobd-el”-féle játékok iránt kezd épp érdeklődni. Akinél még nincs késő, esetleg belevághat némi házilagos játékgyártásba is.  Ebben a cikksorozatban összeszedünk néhány konkrét ötletet, amit akár a gyermekkel közösen is meg tudunk valósítani. Nyilván nem pusztán a játék a cél, hanem maga a gyártás folyamata is, vagyis a közösen végzett munka. 

A műhelyben takarítás közben akadt a kezemben két régebbi jármű, amit még a lányomnak csináltam amikor kicsi volt. Kicsit már ütött-kopottak, piszkosak is, de azért amennyire tudtam, egy kép erejéig leporoltam őket. Ha valakinek van némi kézügyessége, és szívesen barkácsol ilyesmit, nagyon jó kikapcsolódás lehet az elkészítésük. Akár a gyerekkel közösen is végezhetjük. Ráadásul egyszerűen, néhány deszkából megvalósíthatóak, és hihetetlen bő forma és típus választékban gyárthatóak ezek a játékok. Anno én is csináltam többfélét, de most már csak ez a kettő van meg.

... ha nyersanyagnak tekinthető, barkácshajlamú vagy és van elég helyed a tárolására. Megboldogult mosógépem tengelyrögzítésénél elengedett a ponthegesztés és bármilyen, javításra irányuló kiadás kidobott pénz lett volna. Gazdaságtalanul javítható, elromlott háztartási nagygépektől egyszerűen és környezetkímélő módon egy hulladékhasznosító vállalkozás tárcsázásával szabadulhatunk meg. 

Mikor begyűjtő körútjuk hozzánk ér, felpakoljuk a gépkocsira és integetünk neki. De nem nálam! Nyilvánvaló, hogy nem költök 40000 forintot egy újan 65000-es mosógép dobcseréjére, amúgy is rohadt már a négy éves kaszni (köszike Zanussi a minőséget). Helyette eltettem a gondolkodó sarokba, ahol többi társa várakozik az ihletemre.

Be kell vallanom, hogy nem csak a szakmámhoz kapcsolódó szerszámokból mutattak, vagy kezdtem el használni újat Angliában, hanem a hozzánk a kölcsönzőhöz kapcsolódó szakmák szerszámaiból, ötletes megoldásaikból is láttam olyanokat, amivel már elvétve találkoztam, de valahogy a hazai munkások szívét nem melengette meg.

Itt a Furdancs blogon sokszor előkerült már a „tervezett avulás” fogalma, a legtöbbször a „régen minden jobb volt” megállapítás kíséretében. Általában olyan jellegű írásokban, ahol mondjuk egy adott gyártó sok évvel ezelőtt készült gépét hasonlítjuk egy mostani modelljükhöz. Mindenki találkozott már ezzel, a modern gépek okosabbak, kifinomultabbak, a régi berendezések az esetek túlnyomó részében viszont sokkal masszívabbak, nehezebbek és tartósabbak is voltak, ha pedig mégis elkoptak, legalább javíthatónak bizonyulnak…

A Világegyetem igazán jól ki lett találva. Akkora távolságok vannak naprendszerei között, hogy minden számba jöhető fizikai anomália vagy kocsmai összetűzés ("Engem már 12 naprendszerben ítéltek halálra!") ki van küszöbölve. Ha földi bázisunkról (első kihívás a gravitáció leküzdése) a mai, kémiai hajtóművünkkel indulnánk el meghódítani bármely csillagrendszert, a szükséges üzemanyag mennyisége miatt olyan hosszú lenne a hajó, mint a távolság maga, tehát akár hidat is építhetnénk.

Féreglyukak létrehozása a szükséges gravitációs mező energiaigénye miatt halott ötlet, más pedig nem jut eszünkbe hirtelen. Nincs mese, maradnunk kell lokális távolságon belül, föld körüli pályán vagy a szűken vett naprendszerben.

A nemzetgazdaság (és barkácsolók tömege) áhítozik egy méltatlanul mellőzött kisipari vállalkozásra, több száz házi villanymotor-tekercselőre. A barkácsgépek központi eleme egy erős motor. Nélküle a váz és megmunkáló blokk egy darab halott vas. Túlterheléskor a szigetelt réz (alumínium) vezető zárlat kíséretében leolvad. De a befogadó forgó- vagy állórész még mechanikusan sértetlen, azaz újratekercseléssel egy kellően drága berendezés (amit még érdemes javíttatni) ismét életre kelthető. 

Az autó- és repülőszimulátorok (nevezik cockpitnek, fülkének is) széles árspektrumban, élethűségben és szolgáltatásokkal kaphatók. Legegyszerűbb - statikus - változat egy fémváz, amire ülést erősítenek, illetve állítható tálcára tehetjük a kormányt és sebváltót, pedálblokkot.

A csupasz vázat maximum optikai tuninggal lehet csábítóbbá tenni, az ülés megmozdítása egy nagyságrendet jelent árban, játékélményben is. Egy professzionális kiképző berendezés (a kiképző repülőszimulátorok) minimum 100-1000 megaforintba kerül, ami érthető, hiszen egész szobányi, gyári műszerekkel hitelesen berendezett térfogatot mozgatnak, a több négyzetméteres kijelzőket pedig szerverközpont látja el számítási teljesítménnyel. E kínálatból csemegézünk mai videóválogatásunkban.

A múltkor egy kicsit a szerszámos ládáktól elkanyarodtunk egészen az angol oktatási rendszerig, de most térjünk vissza a kiindulási ponthoz és csapjunk a közepébe, hogy milyen (számomra) új, vagy már ismert, csak eddig általam feleslegesnek tűnő szerszámokkal találkoztam a ködös Albionban.

Zooltek barátunk bölcsessége ismét bevilágította blogunk homályos sarkát. Ahol a szerszámgépeket tartjuk. Tulajdonképpen egyetlen mondattal elintézhetnénk a dolgot, idézve offtopic rovatunkban írt hozzászólását, azaz: "A 115-ös gépek teljesen megegyeznek a 125-ösökkel, csak kisebb a védőburkolat." De mi kibontjuk a kérdést képregény formájában. Könnyű nyári olvasmány.