A vidéki környezetben nem csak az a csodálatos, hogy jó mélyet szippanthatunk a friss levegőből. Semmihez nem fogható hangok vesznek körül bennünket.

Képzeljük el, hogy egy kellemesen hűvös nyári reggelen a szaletliben kortyolgatjuk a friss kávét. Egy szép nap ígéretével teli hűs szellő simogatja arcunkat, csicseregnek a madarak, lágyan susognak a fák levelei és a szomszéd pontban 7:30-kor bekapcsolja a sarokcsiszolót. Leánykori nevén a flexet. Leszögezhetjük, hogy a vidéki élet velejárója, hogy a nap bármelyik időszakában hallhatunk olyat, hogy valaki nekiugrik egy tetszőleges méretű vasdarabnak. Flexszel! Ahogy nyáron hallottam egy balatoni kiruccanásom alkalmával: "Ha vidéken laksz és nincs flexed, akkor buzi vagy. Ha van, de nem használod, akkor is". A "hogyan használjuk a sarokcsiszolót" témájú értekezésemet egy másik alkalomra tartogatom. Most egy videó segítségével vizsgáljuk meg azt a helyzetet, amikor a művészet egy fehér márvány szoborban ölt testet, többek között egy flex segítségével. Íme.