Ruhadarabokon, különféle használati tárgyakon, lábbeliken és még számtalan egyéb eszközön megszokottak és nagyon praktikusak a különféle cipzárak. Gyakori alkalmazásukat gyors és könnyű nyitásuk, zárásuk és az igényekhez igazodó változatos kivitelük teszi kedvelté. Mivel azonban még naponta is gyakran vannak használatban, kopnak és hibáik könnyedén okoznak bosszúságot a legváratlanabb időpontokban. Persze javíthatók, de többnyire nem azonnal. Némely esetben még házilag is lehet korrigálni a hibáikat, ám bizonyos esetekben ehhez már szakember kell.

Hogy az ilyen zűrös esetek minél később következzenek be, ajánlatos nagyobb figyelemmel húzogatni a cipzárak kocsiját, mert nem egyformák.  A lehúzódás ellen biztosítottaknál  pl. a kocsi húzószemén visszahajtott tű a fogak közé akadva gátolja meg a kocsi mozgását. Ezért csak teljesen felemelt húzóval célszerű a kocsit mozgatni, különben a félig kiemelt tű letörhet, vagy lekoptatja a fogak szélét.

 A zárt láncú, műanyagból készült spirál fogazatú cipzáraknál pedig nincs ugyan kocsi rögzítő tű, könnyen mozgatható, ezt mégis a legkíméletesebben, közel merőlegesen tartott húzóval mozgatott kocsival ajánlott használni, ami a spirálfogazás tökéletes záródását kíméletesen segíti elő. Ez pedig a műanyag fokkoszorús típusaikra is igaz.

Minden cipzár „meghálálja”, ha még újkorukban a fémfogazatukat száraz szappannal vagy grafit ceruza hegyével, a műanyagból készülteket pedig pl. gyertyaviasszal áthúzva „megkenik”.  Az így  „kezelt” fogláncon a kocsi mozgása simább és könnyebb lesz, nem kopnak feleslegesen a kocsi belső záró vályúi sem. E kenőanyagok súrlódást csökkentő hatásúak, feleslegük pedig a kezelést követően tiszta ronggyal letörölhető.

Az egyik leggyakoribb cipzár hiba, ha a fogakat a kocsi nem zárja szorosan egymás közé. Ezt a fogak kopott állapota illetve a kocsi belső záró vályúinak kopott, tág állapota okozza, ezért a fogak nem képesek kellő szorossággal egymásba kapcsolódni. Erre a kocsi akadozó mozgása is figyelmeztet. Egy kis szerencsével azonban a csere még elodázható. A gyakran használt fémfogú villámzárakon ez hamarabb következik be, mint a hurkolt műanyagfogúakon. A hiba ilyen esetekben orvosolható. Egy laposfogóval a kocsi két oldalán levő bevezető és a fogat összehúzását végző részét óvatosan megnyomva korrigálható a kopás mértéke és így mozgatás közben összezárja a fogsorok két oldalát. A kocsik általában könnyű fémötvözetből készültek, hajlíthatók, de csak óvatosan és fokozatosan. Amint a kocsi már kellően összeszorítja a fogsorokat, már csak a megfelelő kenésről kell gondoskodni és elfelejthető a kocsi csere. A spirális fogazatú cipzáraknál az ilyen passzítás elég nehéz, mert nehéz a fogóval a kocsi széléhez férni.

Vannak olyan cipzárak, amelyek két oldal felől nyithatók és két kocsival működnek. Ha csak az egyik kocsi nem zárja a fogakat, a másik viszont jól látja el a feladatát, akkor a kocsi csere helyett célszerű csak a jól működő húzó kocsit használni, a másiknak meg lecsípni a húzószárát, hogy még véletlenül se lehessen ezt használni. Ha pedig az ilyen finomító passzítások már nem segítenek, vagy esetleg letörik a kocsi valamelyik része, akkor nincs mese, a cipzárasnál kocsi cserét kell eszközölni. Ez nem olcsó, de még mindig olcsóbb, mint a teljes cipzár újjal való cseréje.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.