(X) Sokan vagyunk abban a helyzetben, hogy háztartásunk, lakásunk fűtése és ezzel kapcsolatosan melegvízellátása átépítésre, felújításra szorul. Az első gondolat, ami ilyenkor megfogalmazódik: „mi legyen az energia forrása”.

Gáz vagy villany?

 Ha - általában anyagi korlátok miatt - kizárjuk a legmodernebb eszközöket (napkollektor, hőszivattyú), akkor két választásunk marad. Gáz vagy villany.

Az energiahordozó kiválasztásánál több szempontot is figyelembe kell vegyünk, de ennek meghatározása elsősorban gazdaságossági számítás eredménye, amelyben az energiahordozó árát, fűtőértékét, illetve a fűtési vagy használati melegvizet előállító készülék hatásfokát vesszük figyelembe. A fűtési rendszer felújításakor gyakran a használati melegvíz rendszeréhez is hozzányúlunk, a kettőt együtt kezeljük.

Manapság, a lakások felújításakor a lehetőségek figyelembevételekor általában az „olcsó” gázenergiát választjuk, illetve erre gondolunk elsősorban.

Tisztán anyagi alapon és a jelenlegi energiaárakkal kalkulálva valószínűleg a gáz felé billen a mérleg nyelve, de azért érdemes alaposabban átgondolni a dolgot. A már meglévő gázüzemű rendszerek felújításánál a kémény kialakítása egyre inkább körülményes vagy egyáltalán nem lehetséges a jelenleg hatályos kéményszabályok miatt.

Ilyen esetekben az elektromos árammal vezérelt, „éjszakai” árammal működtetett fűtési rendszerek jöhetnek szóba, a kombikazán egyidejű cseréjével villamos vízmelegítőre.

Olyan fontos érvek is az elektromos rendszerek mellett szólnak mint a környezetszennyezés (helyi CO2 és más káros-anyag kibocsájtás), lényegesen magasabb komfortérzet, rendkívül halk üzem, egyszerű és jó vezérelhetőség, alacsony beruházási költség, gyors ,egyszerű és tiszta telepítés.

A villanybojlerek, szemben a gázüzemű vízmelegítőkkel lényegesen jobb melegvíz komforttal rendelkeznek.

Ezeknél a bojlereknél nem kell tartani a hirtelen nyomáseséstől vagy a vízhőmérséklet kiszámíthatatlan változástól, több, egyidejűleg megnyitott csapoló esetén sem.

A melegvíz vételezése történhet egykaros keverőcsappal is, ami egy átfolyós gáz-vízmelegítő esetében problémát okozhat.

Egy központi tároló, vagy több egyedi megoldás

Tekintsük át a melegvíz-ellátás kialakításának két alapvető koncepcióját, előnyeit és hátrányait. Döntés előtt gondoljuk át, milyen célra, milyen mennyiségben és hőmérsékleten szeretnénk a melegvizet felhasználni.

 Ehhez a következő adatok ismerete hasznos lehet:

Természetesen eltérések (egyéni fogyasztási szokások miatt) lehetségesek, amely függhet a beépítendő szerkezetektől is (Jakuzzi kád beépítése esetén valószínűleg a kádfürdő, fiatal hölgyek esetében a tusolás adatai bizonyára növekednek.)

 Ugyancsak statisztikai adat, hogy egy háztartás átlagos melegvíz (60 °C) fogyasztása személyenként milyen mennyiséget jelent naponta:

Továbbá még az is megfontolandó, hogy a melegvizet hol állítsuk elő, hogyan tároljuk, milyen hőmérsékleten. A veszteségeink ezektől függően különbözőek lesznek. A következő ábra, a csővezetékben lévő lehűlt víz mennyiségét mutatja, különböző csőátmérők szerint.

A melegvíz csak a lehűlt víz kifolyása után érkezik.

Központi melegvíz ellátás esetén, cirkulációs vezeték beépítésével, az alábbi ábra szerint alakul a hőfelhasználás.

A piros mező a hasznos hőfelhasználást jelöli, a melegvíz felmelegítésére felhasznált energia mennyiségével arányos. A kék mező a csővezeték hőveszteségével arányos, normál csővezetéki hőszigetelés mellett. Azaz a vezetékszakaszok hosszával egyenes arányban nő az azon keletkező hőveszteség.

 Ahogyan az ábra mutatja, 10 – 15 m csőhossz után nem gazdaságos melegvíz vezetéket kiépíteni, takarékosabb lehet egy külön vízmelegítő beépítése – a vételezési pont közvetlen közelében. Ez független a hasznosított energiaforrástól.

A decentralizált beépítési minta a következő ábrán látható.

Az egyes melegvíz-termelő berendezések közvetlenül a felhasználás helyén kerülnek beépítésre, ezzel minimalizálva a csőlehűlésből, és a feleslegesen magas hőmérsékleten tárolt melegvíz hőveszteségéből származó veszteségeket.

A tárolt melegvíz hőmérsékletének és a környező levegő hőmérsékletének különbségével arányos a tároló vesztesége. A gyártók, ezt az értéket az úgynevezett rendelkezésre állási (más néven: készenléti) energia veszteség értékének megadásával jelzik, kWh/nap értékkel megadva. Egy közepes minőségű 80 literes bojler esetén pl. ez az érték 0,76 kWh/24h-65°C

Ez azt jelenti, hogy egy melegvíz-tároló mennyi energiát fogyaszt, ha benne a vizet 65 °C  értéken tartjuk, miközben vizet egyáltalán nem fogyasztunk belőle.

A manapság épített, közepes társasházi épületek esetén gyakran felmerülő kérdés, hová építsük be azt a 3-500, esetleg 1000 literes központi melegvíz-tárolót szükségleteink kielégítésére.

 A beépítési példa az alábbi ábrán látható.

Az alagsorban elhelyezett tároló biztosítja a melegvizet az egész ház számára.

A beépített tároló szükségszerűen a kellő hőmérsékletnél magasabb hőmérsékleten tárolja a melegvizet, ezzel a tárolási veszteség növekszik az egyedileg optimalizált tárolók veszteségéhez képest.

Az egyedi tárolók (vagy átfolyós vízmelegítők) kialakításának nincsen feltétlenül többlet beruházási költsége, mivel a melegvíz hálózat kiépítésének költségét nagyrészt megspóroljuk.

Az előbbiekben leírt szempontok alapján érdekes lehet a német elektromos szolgáltatók főtanácsadó szolgálata által kibocsájtott statisztika, amely egy 3 személyes háztartás energiafelhasználását ábrázolja egy évre vonatkozóan,  melegvíz előállítására.

A grafikon alapján látható, hogy a kékkel jelölt, a veszteségeket ábrázoló mező a központi melegvíz-ellátás esetén a legnagyobb. Az elpazarolt hő ebben az esetben mintegy két és félszer nagyobb, mint a víz felmelegítésére fordított energia.

Korántsem biztos tehát, hogy a legkedvezőbb, a látszólag olcsóbb energiaforrás igénybevétele. Természetesen itt is igaz, hogy minden konkrét helyzetet egyedileg kell megvizsgálni.

Ha viszont eldőlt a kérdés, hogy milyen energiaforrást alkalmazunk, és milyen jellegű hálózatot építünk (centralizált, vagy decentralizált hálózat a legmegfelelőbb), érdemes a melegvíz-tároló egyéb tulajdonságait megnézni. Most kizárólag csak az elektromos bojlerek néhány jellemzőjét vegyük sorra.

• Milyen vastag, és milyen minőségű a tároló hőszigetelése. Az úgynevezett rendelkezésre állási energia lesz több, vagy kevesebb, azaz mennyi a tároló energia fogyasztása 65 fokos vízzel, ha nem fogyasztunk semmit.
• Mekkora a villamos fűtőbetét teljesítménye. Elegendő energiát képes-e a tárolóba tölteni a rendelkezésre álló idő alatt (éjszakai áram más néven vezérelt áram esetén)
• Van-e hőmérő a tárolón és hol van elhelyezve. Milyen információt szolgáltat egyáltalán az a tény, hogy a tároló egy pontján a hőmérséklet körülbelül mekkora. 

(A hőmérők pontatlansága nem elhanyagolható.) A felső harmadban elhelyezett hőmérő szerint, ha az 65 fokot mutat, lehet, hogy a tároló teljesen tele van melegvízzel, de lehet, hogy kétharmad része már hűvös, csak éppen kicsit a hőmérő alatt van a hidegvíz szintje.

Esetleg, ha a hőmérő „üres” tárolót jelez, még lehet, hogy harmadrészben még forró vizet tartalmaz, pontosan, mint az előző estben.

Az igazán jó tárolók, a palást mentén folyamatosan felragasztott hőmérséklet érzékelő sort tartalmaznak, így egy világító led-soron a tárolóban lévő víz hőmérséklete folyamatosan, rétegenként látható.

• Van-e aktív anódja a készüléknek, és milyen az?

Egyes berendezésekben úgynevezett szignál anód található, melyek az anód fogyását piros fénnyel jelzik

• Milyen a készülék, úgynevezett kihasználási görbéje?

Ezen azt értjük, ha a vizet 65 fokon tároljuk, mennyi víz jön ki 60 fok felett. Ha tehát ez az érték rossz, keveredik a víz a tárolón belül, és ahelyett hogy a tárolóban fele hideg-, fele forró víz lenne, az egész langyos, ami természetesen nem ugyanaz, az már nem melegvíz.

Egy jó minőségű bojler kihasználási diagramja az alábbi

Látható, hogy egy 80 literes tárolóból 75 liter 60 oC felett csapolható ki.

Ugyan nem található meg a műszaki adatok között, de a szervizeléskor fontos, hogy a készülék mennyire szervizbarát. Némely készüléknél a tartály alsó részén elegendően nagy karimás fedél található. 6 – 8 csavarral levehetően. Ezek a készülékek könnyen tisztíthatók.

Sajnos gyakran alkalmazott - némely olcsóbb termék esetében - olyan megoldás, amikor a fűtőpatron, és az anód egy 1 ½  coll átmérőjű csavarra szerelt, és egyben lehet kicsavarozni tisztítás esetén az egészet. Ezen megoldás esetében a már kissé vízköves berendezésből kicsavarozni a fűtőbetétet már nehézséget jelenthet, ráadásul a további tisztításra a nyílás mérete alkalmatlan.

Fontos tehát az összes szempont mérlegelése a hálózat tervezése, kiépítése előtt.

Nem említettük a villamos vízmelegítők megítélésekor, de mindenképpen szempont kell legyen kiválasztáskor a tároló belső bevonatának anyaga. Ez a téma önmagában sok anyagot ölel fel, és a vélemények is megoszlóak.

Az egyes gyártók a saját maguk által alkalmazott bevonatra esküsznek. Általános szabály azonban a villamos vízmelegítők esetében is igaz. A kirívóan olcsó termék, valószínűleg nem a legjobb minőséget takarja. Mindenképpen figyeljünk a gyártó hírnevére, megbízhatóságára, és múltjára. Hiába kínál valaki 7-8 esetleg még több év garanciát, ha a gyártó cég képviselete 2-3 év után eltűnik, vagy a barkácsáruház - amelyik exkluzívan forgalmazta- bezárja a magyarországi üzleteit.

A gyártó által adott garanciaidő nem áll összefüggésben a berendezés várható élettartamával (az élettartam a garanciaidő többszöröse, szakszerű beüzemelés és karbantartás esetén), elsősorban a gyártó megbízhatósága a mérlegelendő.

Ha ennél is jobban el szeretnétek merülni a témában, ajánljuk a cikk szakmai partnerét a Stiebel-Eltront.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.