Miután a környezetvédelem és az újrahasznosítás szívügyünk, egy korábbi cikkünkben említett sörnyitó alkalmatosságok rendszeres használata után keletkező söröskupakokat is el kell használjuk valamire. Csinálhatunk belőlük például faliórát.

Egyrészt egy falióra igazán remek dolog, másrészt söröskupakból készült faliórája azért nincs mindenkinek (még). Órát gyártani különben is jó móka, óraszerkezet és mutató széles választékban beszerezhető, az óra szekrényét vagy dobozát pedig pár léc és rengeteg fantázia segítségével gyorsan el lehet készíteni. Egy fontos momentuma van a dolognak, a söröskupakok sértetlenségét jó megőrizni. Ezt úgy tudjuk biztosítani, hogy a nyitáskor a kupak tetejére helyezünk egy érmét (5 vagy 10 Ft-os megfelel) és ezzel együtt feszítjük le a sörnyitóval. így a kupak nem hajlik/törik meg, csak a koronája nyílik szét kicsit.

A hozzávalók (persze a sör már nem érte meg a fényképezést, megivódott…)

Az itt bemutatott darab egy régebben készült modell. Többen voltak, de idővel mind elajándékozódott, csak az első kísérleti darab maradt itt. Persze nem ez volt a legsikerültebb, de az időt azért remekül mutatja, és a képek elkészítéséhez is megfelelő. Az óra alapja egy 30 cm széles, 40 cm hosszú és 5 cm magas palló (esetemben két darabból összeragasztva), amelynek egyik oldalán egy négyzetes bemarás készült az óraszerkezetnek, közepén egy lyukkal a tengely számára. (Van rajta pár repedés, de nem bánom, szeretem az olyan tárgyakat, amelyek úgy néznek ki, mintha már rémesen öregek volnának, és sok megpróbáltatáson átestek volna.) Óraszerkezetből sokféle tengelyhosszúságút találunk. A méretük általában 5x5 cm és 15-20 mm vastagok. A szerkezetet mindenképp célszerű bemélyíteni az óra testébe, mert így könnyebb felakasztani a falra, és esztétikusabb is. De a bemélyítés mértéke nyilván attól függ, milyen hosszú a tengely, mekkora anyagvastagságot tud átérni. A másik oldalán egy körző segítségével rajzoltunk egy kört, amelyet ugyanezen körző segítségével felosztottunk 12 részre. Majd a kapott csomópontokra egy fúrógépbe fogható, 30 mm átmérőjű fészekmaróval (pánthelymaró) elkészítjük a kupakok helyét. 3-5 mm mélységben elegendő bemélyíteni a fészkeket (nem baj, ha kilógnak kicsit, sőt). Az óradoboz ízlés szerint kaphat néhány díszítő lécet. Körbe marhatjuk felsőmaróval, így klasszikusabb kinézete lesz, de persze maradhat modernebb szögletes is. Némi felületkezelés után belenyomkodhatjuk a helyükre a kupakokat. Beszereljük a szerkezetet, teszünk bele egy elemet, aztán már kész is.

Van egy másik megoldás is, itt egy keretet készítek, amelybe két beleillő vékony, 3-4mm vastag rétegelt lemez vagy HDF lapot vágok. Az egyikbe fúrom a kupakok helyét. Ez lesz elől, a másik kerül mögé, ez lesz a hátfal, ez tartja a kupakok koronáját. A képen ráadásul A4 méretű lett a betét, így ha később mégis számlapot szeretnénk, bármilyen nyomtatóval simán nyomhatunk egyet. Azért is jó ez a metódus, mert így nem kell bajlódni az egyforma mély lyukak készítésével, gyorsabb lehet a munka:

Szóval, van söröskupak óránk. És ezentúl, ha bármit csinálunk a konyhában, tudjuk úgy mérni az eltelt időt (mondjuk egy sörkifli sütésénél szükséges 20 perc elteltét) hogy: "betettem a kifliket a sütőbe Mythos-kor, tehát Heineken-kor kell kivennem, ha nem lesz elég sült, akkor visszadugom még egy kupaknyit.

Aztán ha valaki úgy rákattan mint én, akkor persze hipp-hopp rengeteg órája lesz. Annyi persze nem, mint mondjuk ezen a helyen található: (Érdemes megnézni a galáriát a honlapon, annyi órát, mint ott, úgysem nagyon láttunk még egy kupacban.)

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.