Van hova felnőnünk laikus kárpitosként, mikor tekintetünk előtt kitisztul az alkotás köde és első ösztönös, alapismeretek nélkül készített székborításunkat megszemléljük. Tekintsék meg a hegesztőpálca és tűzőgép által összerótt kísérletet, azaz: így készül a zongoraszék mifelénk. Megnyugtatásul, az írás végén valódi szakmai mankót nyújtok a kárpitosipar iránt érdeklődőknek. A kondiszobában lakik írásunk tárgya, azért van szőnyeg a falon - szögezem le elöljáróban.
Bakancslistám előkelő helyén szerepel annyira megtanulni zongorázni, hogy Buenos Aires felé félúton, a repülőtér tranzitvárójában eljátszhassak egy tüzes boogie-woogie szólót, így valahogy:
A felkészüléshez értelemszerűen kell zongora, a helyes testtartáshoz pedig állvány és szék. Állványom tiszta fémipari munka, nincs benne olyan mozzanat, amit ne láttak volna itt korábban. Viszont a szék kompozit anyagból készül. Fa, szivacs, szövet és fém. Halott szövet a fémvázon. Lássuk, hogyan.
Alkatrészlista. Újoncoknak talán szemet szúr a kör alakú vágódeszka, de veterán Furdancs-olvasók már semmin sem csodálkoznak. Valami falusi vásáron vettem - nem is tudom, mi volt velem - de most keményfa anyaga és szabályos alakja központjává tette a tervezésnek, miután kihasználatlanul hevert évekig.
A klasszikus zongoraszék egy forgószék, nem vitás. 20 mm vastag menetes szár biztosítja, hogy a katalógusokban látott 46-62 cm magasság között lehessen állítani. A fotót látva felismerhetik a rögzítés elvét. Kettévágtam egy 30-as zártszelvényt, félig beleerőszakoltam az anyákat, majd visszahegesztettem. Egyetlen anya nem rögzítené kotyogás nélkül a tengelyt.
Megfelelő mennyiségű varratanyaggal és lecsiszolással a profik elrejthetik a beavatkozás nyomait. Ők ennél szebben csinálják, de a háztájiba jó lesz így is.
A talpaktól nem sajnáltam a hegesztőpálcát, kínos lenne eldőlni vele, mint egy kivágott fa. Zártszelvény-dugó mögé rejtem majd a nyílásokat. A felső részen hegesztéssel eltömítettem az anya és a zártszelvény közötti réseket, majd lecsiszoltam. Tömör rúdnak tetszik így.
A legutolsó, amit a fenekem közelébe kívánok, egy negyven centis, sorjás végű vasrúd. Ezért különös gonddal erősítettem meg a tengely felső részét.
A famunka következik. Mint oly sok más fatermék, a vágódeszka is egymásba toldott lécekből készül. Nehéz 35 centi széles, hibátlan deszkát találni ekkora mennyiségben és még vetemedésre is hajlamos lenne. Az illesztésnél törne le elsőként, mikor ráülünk, így két darab lécből összerótt betéttel vastagítom.
A két centi vastag betétlécbe elég facsavart csavarni, hogy stabilan rögzítse a vágódeszkát, a többiről a "művész" súlya gondoskodik.
Megragadom az alkalmat és bemutatom hevenyészett szivacsvágómat. Egy ellenálláshuzal és változtatható tápfeszültség képezi roppant egyszerű működési elvét. Két, egymástól elszigetelt fémtartó közé feszítjük a drótot...
...majd fokozatosan felcsavarjuk a feszültséget (itt épp 20V), amíg izzani kezd. Ezután rátoljuk az anyagot. Hasítja, mint Jedi mester a kocsmai garázdát.
Akár egyszerű papírragasztóval is rögzíthetjük a szivacsot, többit majd a köré szögelt kárpit tartja.
Mit tenne most Karl Lagerfeld? - idézem meg a neves divattervezőt, miközben a frissen elkészült szék kárpitanyagát válogatom. Karl a Coco Chanel vezető tervezője, korunk popkultúrájának ikonikus alakja, szabászati anyagismeretben verhetetlen és kábé negyven éve ugyanúgy néz ki.
Biztos nem elégedne meg soha nem használt, de ki nem dobott párnahuzattal. Kettős rétegben simítja a ráncokat, sűrű szövése ellenálló borítást képez a széken.
A fabetét még kapott egy oldalszivacsot és először rögzítem kétoldalt. Úgy kellene egymásra hajtogatni, hogy ne ráncosodjon oldalt.
Először még biztató az eredmény, de idővel egyre nő a felesleges anyagmaradvány. Nem törekedtem esztétikusra készíteni a hátoldalt, hiszen takarja a vágódeszka. Sötét titkokat rejt.
Amorf, azaz formátlan a legmegfelelőbb kifejezés a párna alakjára. Azonban nem csüggedek és optimistán tekintek jövőbeli formájára, amit kilóim segítségével nyer el. Sok éve műbőrrel átkárpitoztattam egy kopott, de nagyon kényelmes plüss ülőgarnitúrát. "De hiszen ez mint a MÁV II.o." - fakadtam ki a teljesen szögletes formák láttán. Hetek múlva azonban olyan csinosra-ráncosra ültem, mintha eredetileg így tervezték volna. Majd kiülöm én ezt a zongoraszéket!
Végső fázis következik. Aljára rákerül a fapáccal csinosított vágódeszka...
...erre pedig a talpazat.
Mi a tanulság tehát a folyamatot és felemás eredményét látva? Azonnal kattintsanak erre a linkre és vegyék meg a Cser kiadó Kárpitozás című művét. Abban minden tudás szerepel, amitől az én székem is csinosabb lehetett volna.
"Ez a színpompás kiadvány nem csupán mutatós, de nagyon hasznos is. Az olvasó minden fontos információt megtalál benne, amelyre a kárpitozáshoz szüksége lehet. A részletes instrukciók mellé kiváló képi anyag társul, megkönnyítve az egyes munkafázisok végrehajtását. Ezenkívül minden fejezetben kiemelt jó tanácsok nyújtanak további segítséget. A könyvben bemutatott kárpitos munkák anyagok széles tárházát vonultatják fel a legkülönfélébb formákra alkalmazva. Így biztos, hogy mindenki megtalálja az őt érdeklő információt. A könyv minden egyes lapja színtiszta inspiráció. A kötet végén kislexikon segíti a szakkifejezések megértését. " - állítja szerzője.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni
