Aki hozzám hasonlóan megette már a kenyere javát (na jó, a puhábbik felét), biztos emlékszik még a BNV-k vagyis a Budapesti Nemzetközi Vásárok időszakára. A rendszerváltozás előtt igazából ez volt az egyetlen olyan nyilvános esemény, ahol a nagyközönség mindenféle, az üzletekben nem okvetlenül beszerezhető termék közelébe tudott jutni, akár autóról, akár szórakoztató elektronikáról, vagy épp szerszámokról, ruhákról, lakásfelszerelésről volt szó. Ezeken a kiállításokon ráadásul rengeteg katalógust és szóróanyagot, sőt matricákat is lehetett zsákmányolni. Szóval, gyerekként ez mindenképp érdekes program volt, bár valami sírni és nyafogni való mindig történt, sokan voltak, meg fárasztó is volt, és lehet hogy a szülőknek már nem volt kedvük a sokadik fagyiért vagy virsliért sorba állni.

Aztán ez a hagyományos esemény szépen elfelejtődött, a helyét átvették a különböző szakkiállítások. Ezek egyike az ezen a héten látható Construma építőipari kiállítás, ami igazából eleve nem egy kiállítás, hanem vagy négy-hat különböző szakkiállítás együttese. Ezek persze összetartoznak, a Construma, Reneo, a Construma Kert, és az Otthon Design (benne a konyhashow és a lakásvásár, meg a fürdős/vizes pavilon) kiállítások azért tematikájukban passzolnak, és a szintén most megrendezett Ligno Novum faipari kiállítás sincs olyan távol ettől a területtől.

A lényeg, hogy ma az első nap nyitásra kilátogattam, és rövid idő alatt az évekkel korábbi BNV vásárokon tapasztalt érzés kerített hatalmába. Itt kérem minden van! Tényleg minden. Esetleg a ruházat és a szórakoztatóelektronika hiányzik, de azokon kívül gyakorlatilag mindent bezsúfoltak a témakör biztosította keretekbe.

Az építőipari alapanyagok persze adják magukat. Tetőcseréptől a vakolaton át a létező összes burkolatfajtáig minden van, ezen nincs csodálkozni való.

És persze az energiahatékonyság, meg az ökológiai lábnyom is divatos kérdés, nem meglepő, hogy a létező összes ide tartozó téma is megtalálható a kiállításon, a szigetelésektől a napelemekig, közbül olyan mókás dolgokkal, mint a központi porszívó rendszer, ami állítólag jobb hatásfokú mint a külön porszívók.

Konyhagépek is vannak persze, személyes kedvencem az érintőképernyős, színes TFT kijelzős sütő. Igazán mókás, ahogy gyakorlatilag az ételek színes képeit lehet látni egy ilyen kis panelen. Aztán hogy ez a technológia hogy bírja majd a forróságot és a zsíros újjal böködést, az kiderül...

De ez csak a kezdet. A G pavilonba lépve a jacuzzik és szaunák nirvánájában találjuk magunk, hihetetlen méretű, kivitelű s bonyolultságú alkotásokat láthatunk, minden csobog és ragyog és bugyog is. Mondjuk azt nem hiszem, hogy az itt kiállított berendezések közül túl sok beleférne a 10+10-es CSOK keretébe, de akkor is jól néznek ki.

A következő csoda a kertépítés pavilonja, a C. Itt leginkább az az érdekes, hogy egy 5 napos eseményre milyen jópofa és bizony nem olcsó kerteket varázsoltak a pavilonba. Fákkal, virágokkal, sziklákkal, tavakkal és persze vízesésekkel. (Én meg otthon évek óta küzdök a kerttel...)

Érdemes egy pillantást vetni a bonsai kiállításra is, csodákat látni ott.

Itt egyébként kertigépeket is találunk, Például önjáró fűnyírókat. (Ezek mondjuk nálam otthon 20 méter után beesnének valami gödörbe, ahonnan úgysem tudnának többet kimászni.) Meg mindenféle kisebb-nagyobb földmunkagépet is.

Aztán jönnek a régi BNV-k elmaradhatatlan sztárjai, az autók! Igazából nem tudom, hogy kerültek ide, de több gyártónak van haszongépjármű standja a szabad területen, ami már csak azért is jópofa, mert nem csak fehér autókat hoztak, hanem színeseket is! (A színes autó a gyengém, a szürke és ezüst árnyalatú autókat betiltanám, a gazdáikkal együtt. Egy rendes ember meri vállalni magát, és mer színesen gondolkozni, mer feltűnő lenni. De ezt most inkább hagyjuk is... a világ elpusztul úgyis, mindegy már.) Itten van inkább egy zöld renault, meg egy sárga vw.

A faipari kiállítás külön csoda. Nem is maga a gép és bútoralkatrész kiállítás, mert az messze nem fedi a piac választékát, igazából jóval kevesebben állítanak ki, mint ahány fontos szereplő van a szakmában. (Egyébként ott is hódítanak az éritőkijelzők, egy magára valamit is adó gépgyártó már nem gombokkal machinál, legalábbis egy bizonyos árszínt fölött.) Viszont szokás szerint kiállítottak az iskolák, ahol a tanulók által készített bútorokat lehetett megcsodálni. Szó szerint csodálni, mert valóban döbbenetes alkotásokat láthattunk. (Bezzeg az én időmben csak sámlikat csináltattak velünk...)

A kiállításon amúgy több egyesület, fiatal designerek és alkotók közösségei is helyet kaptak, náluk igen nívós tárgyakat láthatunk, akár csak az ötletek miatt is érdemes végignézni a standjaikat.

De egyelőre elég is ennyi talán. Igazából napestig lehetne sorolni, ugyanakkor az is igaz, hogy azért pár téma mintha hiányzott volna. De már csak ötletelés, gondolkozás, rácsodálkozás miatt is érdemes lehet kilátogatni, ráadásul a régi vásárokkal ellentétben, itt valóban meg is lehet vásárolni mindent, ami azért mindenképp fejlődés. No és persze enni is finomakat lehet, igaz, nem olcsón...

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.