Miért a kérdőjel? - vetheti fel Kedves Olvasó, miközben már a címlapfotón egy - miért is szerénykednék - hihetetlenül menő külsejű optikai eszközt látunk, sejtetve a cél megvalósulását.
A tetszőleges Dolph Lundgren kommandós filmre asszociáló berendezés alakja nagyrészt a fényképezőgép és távcső gyártójának köszönhető, csak az állványzat saját munka. Hogy ezek házasításának elve működik-e a gyakorlatban és mindennek van-e értelme... a végére kiderül.
Előfordul, hogy nagy fakopáncs, csuszka, szajkó, feketerigó és másfél tonna széncinege szemezget az etetőfa körül. Őket szabad szemmel is könnyű megfigyelni, de a szarka, fácán, galambok nem merészkednek ilyen közel. Hogy még egyszer ne nézzek mókusnak egy fatörzsön kúszó madarat 140 méterről (nagy kertünk van), idejét láttam beszerezni egy jó távcsövet.
A saját márkás termékekhez általában óvatos távolságtartással viszonyulunk. Value darált hús vagy fúrógép, az olcsó ár mindig valamilyen kompromisszumot takar. Ennek az elvnek kizárólagosságát most cáfolom, mert a Conrad keményen odatette a minőséget ebbe a 30*60-as távcsőbe. Az első szám a nagyítást jelenti, a hatvanas pedig a lencse átmérőjét milliméterben. Nem egy színházi látcső méret, bár láttam már tüzérségi távcső képében drabálisabbat is.
Tapadós gumi borítja, fekete színe profi külsőt kölcsönöz megjelenésének. Igazán szeretem, reklámon kívül. A holdat figyelve láthatóvá nagyítja a krátereket, ennyit teljesítményéről.
A fényképezőgép régebbi gyártmány, ezért elektronikai paraméterei sajnos már túlhaladottak. Az optikán kívül minden tekintetben lenyomja bármelyik okostelefon. Minőségének kárát leginkább Önök látják, mert írásaim illusztrációi ezzel a géppel készülnek.
Harmadik összetevője, az állványzat születése pusztán frissen beszerzett lemezhajlítómmal való ismerkedésnek köszönhető és a popszegecselést is régóta ki akartam próbálni. Vettem a falusi vásárban egy kétkaros szegecshúzót és hogy valami hasznos kerekedjen ki a próbálgatásból, megszületett a távcsöves objektív (teleszubjektív) ötlete.
Így fest a gyári összetevők nélkül. A belső gumiborítás helyett ma már az eredeti tervekben megálmodott vékony szivacs+csúszós szövetet tenném bele, mert a távcső gumiborítása erősen hozzátapad. A vastag, teherautó-belsőből származó gumi gyárilag körprofilba hajlik, így nem lehetett ráfeszíteni kívülről, pedig praktikusabb lenne, mint a festés.
Lássuk az elkészítést
Adott néhány spontán összeválogatott alapanyag. Áldozzunk a kreatív anyagfelhasználás istennőjének körfűrész alkatrésszel, mosógépből kitermelt milliméteres acéllemezzel, PVC-csővel (ez lett volna az összekötő-árnyékoló toldat a két objektív között, de végül nem lett rá szükség), és a többi aprósággal.
Méretvétel következik a palást szélességéhez.
Eredetileg egy szemből felhajtható rögzítőpántot is akartam rátenni, hogy tökéletesen stabilizálja a távcsövet, azért a trapéz alakú nyúlvány.
A kézi lemezolló finoman szólva nem jött be nekem, legalábbis nagyobb lemez egyenes vágására nem alkalmas.
Ezért kisegítő eszközt használtam. Ettől eltekintve majd ki kell találni valami használható módszert a lemezvágásra. Lehetőleg olyat, ami lemezolló, 70 centi körüli darabokat egyben vág, de félmilliónál kevesebbe kerül. Megjegyzés: Ez egy régebbi írás és a tavaszi madármegfigyelő szezon kezdete miatt került fókuszba ismét. Azóta beszereztem egy gépi lemezollót, azóta nem probléma a lemezvágás.
A palást kivágva, lesorjázva. Mennyivel egyszerűbb lenne most fogni egy kalapácsot és a távcső alakjához domborítani a lemezt. Sajnos az optika nem díjazná.
Befogom hát a lemezhajlítóba...
...és meghajlítom. Képaláírás nélkül én sem ismerném fel a fotón látható jelenetet, bevallom. Először visszahajtottam egy centit, merevíti a keretet és eltünteti a lemez élét.
Felhajtom a szárakat, majd a...
...homlokfalat.
Amit aztán mégis visszahajtok, mert...
...szorul az így is, minek cifrázni.
A bal oldali merevítőfal fúrás és szegecselés előtt. Kivettem előtte a távcsövet, természetesen.
Itt már a palástot felül összefogó lemez és a jobb oldali merevítő is helyére került, valamint a távcső és fényképezőgép helyének bepróbálása után a tokot néhány milliméterrel megemeltem, hogy pontosan egy szintbe kerüljenek. A lemezhajlítás és szegecselés gyakorlatát legközelebb bővebben bemutatom.
A tartóváz végén a lemezszegély akadályozza a fényképezőgép elcsavarodását. Gépem rögzítését az alján található M5 állvány-csavar furattal oldottam meg. A kameraállvány innen.
Festés és belső borítás következik, hogy az acél keménységét, egyenetlenségét, az esetleges sorják hatását tompítsam kissé. Közelről nézve tényleg ronda.
Három beállítási lehetőség van a távcsövön. Közelíthetünk és távolíthatunk egy oldalt elhelyezkedő kis karral, a tetején élesíthetjük a képet, illetve a jobb oldali nézőkét elforgatva a különböző dioptriával romlott szemekhez tudjuk egyensúlyba hozni a nagyítást. A tok négyzet alakú bevágása a kép élesítésére szolgáló henger hozzáférhetőségét biztosítja.
A puding próbája a nézés
Igazából már a puszta, festetlen tok elkészültekor, stabil rögzítéssel kipróbáltam a berendezést és persze nem működött. A munkát azért folytattam, mert elhatároztam, hogy poszt lesz az ötletből. Az ötletcsíra az elméleti síkon működőképes elvből és abból a kísérletből burjánzott elő, mikor szabad kézzel összeértettem a két objektívet. Valami kép látszott a féyképezőgép kijelzőjén, az élességét akkor nem lehetett megállapítani.
Tesztfotók a kert közepénél leszúrt Furdancs tábláról és a hátsó szomszéd kéményéről készültek, melyek kb. 120, illetve 170 méterre lehetnek. A fotók mindenféle nagyítás-kivágás-kicsinyítés (a blogszabvány 550 pixelére történő kicsinyítését kivéve) nélkül ilyen arányokat produkáltak.
Optikai nagyítás nélkül, fényképezőgéppel fotózva
10x optikai nagyítással, fényképezőgéppel fotózva
A kémény az összeszerelt fotótávcsővel fotózva
A Furdancs (kukorica) tábla az összeszerelt fotótávcsővel fotózva
Mondhatnánk, hogy a kéményes fotó talán még sikerült is, a kukoricással ellentétben nem idézi annyira az orosz játékprogramokra jellemző poszt-szürrealista színvilágot. Azonban a dokumentáláshoz ez kevés, csak a tényt rögzíti, hogy valami van, de nem az igazi. Legnagyobb baj nem is a fotó minősége, hanem hogy percekig kellett keresnem a Furdancs-táblát, olyannyira kis szöget fogott át a hatalmas nagyítású távcső. Teleobjektívvel először a teljes képet fogjuk be, megtaláljuk a témát és utána nagyítunk. Így nem vesztjük el a célt. A teleszubjektívvel végzett keresés esetén viszont a távcső és a fényképezőgép összesen három kezelőszervét kellene egyensúlyba hozni, hogy éles képet kapjunk. Egy madár talán nem is él addig, mire ez sikerül.
Megoldásként maradnak a százezres teleobjektívek. Vagy közelebb kell mennünk - oda kell csalogatnunk fotózáshoz például ezt az aranyos fakopáncsot (10x optikai nagyítással, 5 méterről).
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
