Biztosan szembesültek már (bármilyen szakterület esetén) a problémával, hogy a kérdésükre kidobott internetes válaszok egy része nyilvánvalóan felszínes, esetleg hibás tartalmat, egymástól lopkodott ismétléseket  tartalmaz.  Vagy ellenkezőleg, laikus számára érthetetlen szakmai szlengbe ágyazott, az értő olvasáshoz előtanulmányokat igénylő szöveg. Ilyenkor segít egy szakkönyv lépésről-lépésre, könnyen kereshető és lektorált tudásával. Hasznos kötetet szeretnék bemutatni a hangtechnika iránt minimálisan is érdeklődő közönségnek. Zenebarkács, minden barkácsok legnemesebbike mai témánk.

A "Hangtechnika stúdióban és színpadon" bevezető jellegű mű, de mivel magyar zenész/hangmérnök írta - ismerve a helyi igényeket és anyagi lehetőségeket - teljesen ahhoz a valósághoz közelít, melyet egy garázszenekart alakító fiatal vagy otthoni zenész, előrelépni kívánó színpadi munkás megél. Szerzője Baranya Tamás hangmester és Turcsán András zenész, Kishonti István okl. villamosmérnök, hangmérnök lektorálta, tehát áll mögötte szakértelem. Viszont stílusa könnyen érthető és szerkezete is segít megtalálni az életszerű válaszokat a keresgélő számára.

Az alapozó, gyakorlatias oktatás lényege, hogy odaállok a feladat elé és lépésről-lépésre vezet be a szükséges eszközök, ismeretek világába. Fejezetei átfogják a teljes hangosítás menetét az alábbiakban: A MIDI; Mikrofonok; Kábelek, csatlakozók, rackek; Keverők; Rögzítők-DAW-ok; Effektek, kívülről csatlakoztatott (outboard) eszközök; Végerősítők; Hangrendszerek, hangfalak, hangszórók és dobozok; Stúdiómonitorok és fejhallgatók; Zavarok, zajok; Csatlakozók bekötése.

Mint könyvajánlóinknál szokás, megmutatunk egy részletet - a kiadó engedélyével - a kötetből, legyen ez a mikrofonok gyakoribb típusainak áttekintése.

 Mikrofonok

Csakúgy, mint a zenei elektronika más területeiről, a mikrofonokról is könyvek sokaságát lehetne megírni. Ha valaki intenzíven szeretne a témával foglalkozni, és pontos ismereteket szeretne kapni az egyes típusok felépítéséről és működési elvéről, külföldi irodalomban és szaklapokban bő anyagot talál. Könyvünk talán tud némi segítséget nyújtani ahhoz, hogy a tanácstalan zenész a céljainak legmegfelelőbb mikrofont választhassa.

Aki élete első mikrofonját vásárolja, a típusok, a modellek és a minőség rettentő széles skálájával találja magát szembe. Az, hogy melyik típust kell választania, elsősorban attól függ, hogy a mikrofont mire akarja használni. A gyakorlatban két fő típus használatos: dinamikus és kondenzátormikrofon. Nyilván ismeretesek más elven működő jelátalakítók (szalag, szén, piezo, fiber optic) is, de azok speciális helyzetekben használatosak.

Dinamikus és kondenzátor mikrofon

A dinamikus mikrofonok robusztusak és torzítás-mentesek, jól bírják a hatalmas hangerőt, az átvitelük azonban a kondenzátormikrofonokéhoz képest sokszor egyenetlenebb frekvenciamenetű. Működésük alapja egy membránra rögzített, mágneses térben mozgó tekercs, amely így elektromágneses indukciót hoz létre.

A kondenzátormikrofonok lineáris frekvenciamenetűek, kristálytisztán szólnak, de működésükhöz feszültségforrást (phantom power) igényelnek, drágábbak és nagyon kell rájuk vigyázni. Működésük lényege egy olyan kondenzátor, amelynek egyik fegyverzete a membrán, amely mozog, a másik egy fix és polarizált (előre vagy külső feszültségforrás által). A membrán mozgása változó kapacitást hoz létre, ez pedig erősíthető jelet.
Akár a próbateremben, akár a színpadon hiábavaló lenne pl. olcsóbb mikrofonokkal próbálkozni, azokat nem ehhez a környezethez, igénybevételhez és nem a rendkívül nagy hangnyomáshoz készítették. A túl drága modellek az átlagos zenész számára szintén érdektelenek. Meg kell tehát találni az igényeinknek és a pénztárcánknak egyaránt megfelelő eszközt.

Az ének és a hangszerek hangjainak továbbítása alapvetően különböző kivitelű mikrofont követel meg.

Énekmikrofonok
Az énekmikrofonok kevésbé érzékenyek a gerjedésre, belső felfüggesztésük elnyomja a kéz és a test mozgásának zajait, és természetesen védettek a nedvesség, valamint a légzés és a szél zajai ellen is. Ugyanakkor masszívnak is kell lenniük, hiszen a mindennapi használat  során gyakran le is esnek a színpadra. Mindezen kihívások mellett még a lehető legjobb hangminőség követelményeinek is eleget kell tenniük. Ez utóbbi általában nem feltétlenül a lineáris frekvenciaátvitelt, hanem a mindenkori énekes hangját támogató hangkaraktert jelent. Ez azt is megmagyarázza, hogy különböző énekesek miért esküsznek más és más mikrofonra.
Egy énekmikrofon mindig önálló, hosszú távú befektetés, ezért a legfontosabb tanács: mindent próbáljunk ki, ne csak az ár és a szóbeszéd legyen a döntő.

Shure KSM9 - énekmikrofon kapcsolható karakterisztikával és a Beta 58A megfizethető, minőségi énekmikrofon

Hangszermikrofonok
A hangszerek hangjának továbbításakor gyakran meglehetősen keskeny frekvenciasávval kell számolnunk. A gitárerősítő hangszórója pl. leginkább a 100 Hz...10 kHz-es tartományban szólal meg, és ugyanez mondható el a dobfelszerelés tamjairól. A célnak itt tehát éppúgy megfelelnek egyszerűbb dinamikus mikrofonok, mint mondjuk a háttérvokál esetében.

Lábdobmikrofon-frekvenciaátvitelét a hangszer jellegzetességeihez optimalizálják

Adott esetben persze értékesebb kondenzátormikrofonokat is használhatunk. Ezek legfőképpen a dob-overhead vagy az akusztikus gitárok és más széles spektrumú jelek továbbítására praktikusak. Míg a dinamikus mikrofonok a működésükhöz semmilyen külső feszültségforrást nem igényelnek, addig a kondenzátormikrofonok beépített elektronikája nem üzemel nélküle. A gyakorlatban ezt a keverő vagy az előerősítő által kiadott „fantomtáp”, vagy néhány mikrofonnál elem biztosítja.

A kondenzátormikrofonok tranziensekben gazdagabb jelet továbbítanak

A hangok minél jobb felvételéhez nem csak a mikrofonok hangforráshoz viszonyított irányításról kell gondoskodnunk, hanem a tökéletes pozicionálásról is. A mikrofonok ugyanis nem úgy „hallják” a hangokat, ahogy azt az ember gondolná. Az irányérzékeny mikrofonok ugyanis korántsem a teljes hangzást veszik fel úgy, ahogy azt képzeljük. Különösen igaz ez a hangszóróból jövő hangok erősítésénél. A hangszóró közepénél a hangzás kemény, fémes és magas, a membrán szélénél ezzel szemben teltebb és mélyebb. A megfelelő helyzet tehát döntő a későbbi hangzás szempontjából.

Vezeték nélküli (wireless) mikrofonok
A színpadon a mozgás szabadságát és a közönséggel való még jobb kapcsolatteremtés lehetőségét leginkább a vezeték nélküli mikrofonok adják. A zenészek nem gabalyodnak bele kábeleikbe, és még véletlenül sem húzzák ki „zsinórjaikat” egy-egy nagyobb ugrással. Vannak olyan nagyobb táncos színházi produkciók (musicalek, rockoperák), amelyeknél a hagyományos módon meg sem lehetne oldani az ének hangosítását. Ilyen esetben (többé-kevésbé) rejtett, miniatűr mikrofonokkal és rádiómikrofon zsebadókkal oldják meg az énekesek hangosítását. Az így érkező jelet a csoportkábelhez vagy közvetlenül a keverőhöz csatlakoztatott rádiómikrofon-vevőkészülék fogadja és adja tovább - immár kábeleken keresztül.

A mikrofonok fejezet folytatódik még az "Univerzális és stúdiómikrofonok", valamint a "Választás szempontjai" témákkal, de arra már nincs elég tér egy posztban. Összességében érthető, gyakorlatias könyv saját vagy garázsbandánk hangtechnikai kérdéseinek megválaszolására. Ha gyakorlati, életszagú beszámolókra kíváncsiak, ajánlom Thoreau szerzőnk Klubkoncert blogját, legutolsó bejegyzés épp a bemikrofonozásról szól (3. rész). 

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.