Számos, faipari posztban dicsértem a cseréplécet és lambériát, mint könnyen hozzáférhető alapanyagot. Azonban hátrányai is nyilvánvalóak. Puha és ez nemcsak a sérülésekkel szemben teszi kevésbé ellenállóvá, de a csavarozás-szögelés tartósságára is hatással van, nyakdul. Másrészt nem ad annyira látványos eredményt, mint a keményfák, hiszen az épületfának forgalmazott fenyőanyag porózus és azt semmilyen csiszolás el nem tünteti.

Mikor már azt hittem, költséghatékonysági és asztalosipari téren nem süllyedhetek mélyebbre, felfigyeltem 20 köbméter tüzelőre a fatárolóban. Még éles a 75 mm vágásmagasságú körfűrészlap, miért ne tennék próbát a jól kiszáradt éger- és bükkfával, mely tonnaszám áll rendelkezésre?

A bükkfa hírhedt tulajdonsága, hogy megfelelő szárítás nélkül  repedezik. Faesztergás kísérleteim során kiderült, hogy amint levegőt kap, a készre munkált anyag felszíne is. Mindenesetre egy próbát megér. 

Először baltával nagyjából párhuzamos oldalakra szelem. Nagyjából.

Van egy probléma. Ha a fűrészelendő anyag mindegyik oldala eltér a síktól, akkor nem vezethető biztonságosan a vezetőléc mellett, mert elmozdulhat. Pedig nekünk kell egy síkfelület (bár inkább kettő), amivel hozzákezdhetünk egy szabályos hasáb kifűrészeléséhez. Amit aztán szeletekre vágunk.

A körfűrész hornyába illő, -45/+45 fokban elfordítható kiegészítő érkezett segítségül. Ehhez hozzáillesztve az alapanyagot, levág egy lapot belőle.

Hogy ne mozogjon el, a stabil rögzítéshez fúrtam bele egy lyukat, melyen keresztül rászoríthatom a derékszögbe állított tolólapot.

Így kezdtem el kialakítani az első oldalát. Előugorva az időben, bebizonyosodott, hogy a vékony és széles lapok még száraznak tűnő állapotban is hajlamosak kissé vetemedni, körcikk formára zsugorodni. Nem nagyon, de észrevehetően. Tehát túl széles lapokat (kb >50 mm) nem érdemes erőltetni, ha finom munkára kell, például dobozok elkészítéséhez.

Vagy az alján, vagy az oldalán a körfűrész asztalnak + anyagvezetőnek immár biztosan felfekszik a fahasáb és biztosak lehetünk, hogy ellentétes oldala a következő vágáskor már párhuzamos lesz. Mindenképpen használjanak védőszemüveget!

Bátrabbak ezzel az referenciasíkkal már próbálkozhatnak, pontosságra törekvő barkácsolók ugyanúgy fogassák fel a tolólapra az anyagot. Lényeg, hogy kapjunk egy derékszöget. Használjanak fülvédőt is!

Tessék, itt van mindjárt kettő is. Ezután tetszés szerinti szélességűre vágjuk a lapokat. Mivel az éles fűréssel vágott száraz, kemény fa nagy port csinál a műhelyben, egyszerre vágjanak le nagy tételt. Ha lehetséges, használjanak porelszívót vagy porvédő álarcot (különben furákat tüsszentenek utána).

Ezek után már csak szeletelgetnünk kell. Oda kell figyelni a vékonyra vágott lécek fűrészelésekor, mert ha túl széles a fűrészlap és a szegély közti távolság, képes berántani vagy kidobni a nagy fordulatú fűrészlap. Erről (a túlméretezett nyílású, műanyagból készült asztalbetétről) majd írok a közeljövőben egy bosszúcikket. És egy negyedik "használjanak" szabály: vékony és rövid anyagok fűrészelésekor tolófával mozgassák az anyagot. Azokat az ujjakat már senki nem adja vissza régi formájukban...

Kis kísérletezéssel beállítottam egy horonymélységet. A léc vastagságának felénél ne legyen mélyebb. 

Célja a fenéklap rögzítése ragasztáshoz, de lehet akár egy elcsúsztatható fedél megoldás is.

Következik a szélek gérvágása. Ezzel eltakarjuk az oldalfalak éleit és a doboz sarkainak találkozása sokkal csinosabb lesz, gyári díszdobozok benyomását kelti. Ha fúrószárat vagy bármi műhelyfelszerelést tartunk benne, nem szükséges túlcizellálni, elég egymáshoz ragasztani derékszögben az oldallapokat.

A Pattex ereje legyen veletek! Mindkét ragasztási felületet bekenjük, hagyjuk kicsit szilárdulni, majd erősen összenyomjuk az alkatrészeket. Előtte gondosan hornyokba illesztjük a fenéklemezt.

Ez a ragasztó már felkenéskor tart, de a nyomás alatt tartáshoz (lehetőleg maradandóan derékszögű) szorítók - formák között rögzítsük kikeményedésig a száradó dobozt.

Azóta elkészítettem a változtatható befogójú dobozszárító első verzióját. Max A4 méretű dobozt vagy fiókot képes az etalon derékszöghöz passzírozni. Ha profin kivitelezett vezetősínes megoldásra vágynak, ajánlom vendégszerzőnk megoldását, mellyel maróasztalt készített.

Megszáradt és a horonyba illeszkedő fenéklemeznek köszönhetően szilárdan tart. Lecsiszoljuk az éleit és oldallapját. Natúr színben is látványosabb, mint egy műanyag csavartartó, de akár aspirálhatunk díszdoboz készítésre, hiszen annyi mindent kell szem előtt tartanunk.

A tető rétegelt lemez maradékanyagból készült (azért lyukas és lepattant). A bemutatott végeredmény asztalosmunkától a felületkezelésig szinte minden elemében technológiai hibák állatorvosi lova, azonban első példánynál elmegy.

Vagyonom gondos elhelyezésénél fontosnak tartottam a filc bélésanyag felhasználását. Ez sem könnyű művelet. Legyen éles az olló, slicerrel vágva biztosan hibát vétünk, hiszen rugalmas ruhaanyag. 

Az oldalfalak költsége 13 Ft és maradt a fahasábból gyújtósnak is. Az első próbálkozás bice-bóca eredménye nem tántorított el, hogy tökéletesítsem a dobozkészítés menetét és részleteit, majd még visszatérünk a témára más megközelítésből szemlézve.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.