Ha emlékeznek rá, a kilencvenes években egymást követték a személyi számítógép szabványok. Főleg a videókártyák (ISA, VESA, PCI, AGP) és I/O kimenetek terén fejlesztettek, de az alaplap- és processzor gyártók is évente jelentkeztek új, korábbiakkal inkompatibilis típusokkal. Sajnos ez általában a teljes gép lecserélését vonta maga után.
Akkoriban olvastam egy tipphalmazt, hogy mit kezdjünk a lecserélt gépekkel. Tűzfal, médialejátszó... eléggé öncélú, túlbonyolított, áramzabáló és zajos megoldások. Manapság is szembesülünk vele, hogy régebbi egymagos gépek már egy böngészőt sem képesek rendesen kihajtani. Mielőtt feltennénk a költői kérdést, hogy mi szüksége van egy nyomorult Thunderbird levelezőkliensnek 104 mega memóriára, inkább örvendjünk annak a fejlődésnek, ami brutális teljesítménynövekedést hozott és ezáltal a lecserélt gépek is felhasználhatók értelmes célokra.
Nemrégiben meglepő, már-már spirituális élményben volt részem. A katarzishoz szükség volt arra a huszonpár évre, mióta magamnak rakom össze a konfigurációkat. Sajnos a költségvetés végére mindig a számítógépház jutott, így a legolcsóbb, papírvékony fémdobozokba került az értékesebb belső tartalom. Ennek vége persze mindig a konstans ventillátorzaj és berezonáló ház fárasztó zöreje lett (amíg le nem szedtem az oldallapokat). Nemrégiben viszont vettem egy használt, gyárilag megtervezett gépet vezérlési célokra és megdöbbentett a nulla zaj, amit produkált.
Apróhirdetés útján szereztem be (csak hogy ne legyen megtévesztő a friss Zsemlyin Zsipaó a gép alatt, tehát nem Kínából) használtan 12000 forintért. Rá van írva, hogy Lenovo, de valószínűleg a Dell, HP és más gyárilag összetervezett rendszer is ennyi zajt produkál. Bevallom, nekem újdonság üzleti-irodai komplett gépet birtokolni. Hátha másnak is, ezért feltártam belsejét és bemutatom a jószágot.
Tömörnek ható méret/tömeg jellemzi, a szokásos előlapi csatlakozások mellett DVD-írót is látunk. Régen használtak ilyen meghajtót is... Egyébként egy igazi betörés- és hülyebiztos rendszer jellemzője, hogy semmilyen csatlakozáson, periférián keresztül nem érhetjük el az operációs rendszert, csak hálózat útján kommunikálunk egy kidolgozott szabályrendszer keretein belül. Az amerikaiak teljesen egyedi hardvert és oprendszert csináltattak érzékenyebb kormányzati hálózataik részére, így lehallgatva sem értenénk, mit mondanak. Ez a gép mindenesetre széttárt aljzatokkal (USB- meg ilyesmi) várja a csatlakozást.
Kellemes úgy zárni a szerelést, hogy kezünket nem hasogatták fel recés bádoglemezek és nem kellett elguruló, apró csavarokat keresgélni. A helyére tolható tetőlemez egy nagy átmérőjű csavarral rögzíthető. Biztonsági okokból plombát is tehetünk a gyári plombahely furatába. Soros port, PS2 aljzatok sorakoznak hátulján. Vagy mert annyira régi a gép, vagy a teljes csereszabatosságot biztosítani akarja gyártója.
Ha a toronyházat szeretjük, akár élére is állíthatjuk a dobozt, gumi tartóbakokat oldalán is találunk. Oldal- vagy tetőlapjától megszabadulva szorosan egymásra helyezett blokkokat látunk, a processzornak jutott csak tágasabb légtér és levegő (mint az Apokalipszis most című filmben az ezredes: "Hadnagy! Bombázza le azt a dombot, hadd kapjak már egy kis levegőt!). A hűtést egy kétmagos AMD proci, 4 giga RAM és 160GB HDD veszi igénybe. Rohan a technológia, bitcoint nem bányászhatunk vele, de azért kora dacára bármilyen combos weblappal vagy átlagos alkalmazással elbír. Sőt, napjaink leginkább erőforrásigényes alkalmazásával, a tragikusan rosszul programozott orosz Hidden Object játékokkal is boldogul.
Miután felhajtottuk a fémtetőt, meghajtókat és előlapi ventilátort találunk alatta. A halk működés titka a szellőzési út helyes megtervezése és jól összeválogatott alkatrészek. Ebben a gépben minden egymáshoz illeszkedett. Ahogy kicseréltem a súlyra is könnyű (160 gigás) winchestert másik, nagyobb kapacitású változatra, nagyon csekélyen, de emelkedett a zajszint. Még így is lehet aludni mellette és ezzel elérkeztünk a címben megfogalmazott témához.
A NAS hálózati adattároló, melyet egyre több másodlagos funkcióval is elláttak megjelenése óta, mint médiastream szolgáltató, torrentkliens, automata backup-program és még amit kikínlódtak a marketingesek buzdítására tervezőik. Lényegében saját operációs rendszerrel bíró célszámítógépek. Sajnos ez a specialitás magában hordozza a funkcióbővítés vagy hibajavítás korlátait is. Nehézkesebb firmware-t (alapszintű illesztőprogram, mint a BIOS) keresni és találni hozzá, mint egy asztali gépes torrentprogramhoz vagy archiválóhoz. A mini PC-k (Raspberry Pi például) látszólag alternatívát kínálnak nagygép-kiváltásra, azonban Linux oprendszeren futnak és kinek van kedve ezzel kínlódni? A felhasználók 98.1 százalékának nincs, ahogy a statisztika mutatja.
Vannak hívószavak, melyek megemlítése bármilyen témájú posztban személyeskedő, durva kommentek százait szüli. Nem sorolom fel őket (hiszen hívószavak), de ezek egyike a Linux is. Semleges vagyok a témában, tehát nincs okom gyűlölködni vagy leszólni mások dédelgetett hobbiját, egyszerűen csak az emberiség még nem érett meg ennek a rendszernek használatára...
Visszatérve a NAS-ra, rokonszenves termék. Bedugom, kis konfiguráció és már megy is. Csendes, kevés áramot fogyaszt, így napi 24 órás torrent visszatöltésre kiváló. Intézzük el ezt a torrentezés dolgot egy mondatban minden etikai, jogi vonzatával együtt és koncentráljunk a technikai megvalósításra. A torrentezés jogilag vétség, mert nem csak letöltünk (ami hazánkban megkötésekkel, de legális), hanem fel is, mégis népszerű, ez van. Tehát a minimum 48 órás visszatöltési kényszert napi pár órás részletekben hosszadalmas ledolgozni. Másrészt az átlag net-előfizetés takarékosan osztogatott feltöltési sebessége miatt észrevehetően terheli a netezést. Kézenfekvő éjszaka intézni, amíg alszunk. Sajnos a NAS nem olcsó. Nem olcsó, hanem drága, még háttértárak nélkül is. Újonnan az egyfiókos változat is minimum 28000,- Ft.
Amennyiben hisznek szubjektív tesztemnek (hogy lényegében nulla zajt produkált két hónap folyamatos üzemelés közben), próbálkozzanak egy gyárilag csendesre tervezett, használt gép beszerzésével. Egyetlen egyszer hallottam hangosan felhörrenni a gépet teljes hűtéssel, mikor a SiSoft Sandra programmal teljesítménytesztet végeztem rajta és 100 százalékra kihajtotta a gépet. Szandra az utolsó teljesítménymorzsát is kiszippantja, ő ilyen. Tehát a hálózati adattároló nyújtotta minden szolgáltatást megvalósítja féláron és még marad egy teljes értékű számítógépünk is. Távoli elérés funkcióval irányítva monitor, billentyűzet, egér sem kell hozzá, csak a néma doboz álldogál a sarokban és teszi dolgát.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.