A tolóajtók előnyei tagadhatatlanok, ám a kialakításuk kissé összetettebb feladatot jelentenek a pántolt ajtók alkalmazásánál. Viszont bizonyos helyi adottságok esetében érdemes ezt a megoldást vállalni, pl. egy falbeugró kihasználásakor, vagy egy kisebb gardróbszekrény kialakításakor. Különösen, ha az ajtólap nyitásához nincs, vagy nagyon szűk a hely.
Igaz ugyan, hogy az ajtószárny(ak) nyitásához a rakodó rész előtt nem szükséges hely, viszont oldalirányban kell biztosítani az ajtó eltolásához szükséges helyet. Ez megoldható úgy is, hogy az eltolható ajtó a falsík elé siklik, ám ez esetben ez a falrész más célra nem használható. A másik megoldás, hogy a tároló szekrényt lezáró felületet – 3-4 cm-nyi átfedéssel – megfelezve az ajtólapok egymás előtt tolhatók oldalra. Ez a kialakítás szempontjából azt jelenti, hogy az ajtólapot alul két pályás, görgős megvezetéssel kell ellátni, felül pedig ugyancsak vezetékben futó rugós vezetőlapok gátolják meg az ajtólap kibillenését. A felső rugós vezetőlapok lehúzása pedig biztosítja az ajtólap kiemelését is.
Az ilyen tolóajtók azonban legfeljebb 20 kg súlyúak lehetnek és vastagságuk nem haladhatja meg a 21 mm-t. A nehezebb, üvegezett, vagy tükrös tolóajtókhoz már nagyobb teherbírású és felül megvezetett görgős futószerelvények és idomos vezetősínek szükségesek, amelyeket nagy teherbírású kávaszerkezeti egységekre lehet csak felszerelni. Az ilyen megoldású tolóajtók kivitelezését ajánlatos szakemberre bízni, ám a könnyebb ajtólapos kivitelű tároló szekrények, falba történő beépítések akár saját kezűleg is megoldhatók.
Ez utóbbi változatoknál a kreatív kialakítás nagyon fontos szempont. Az ajtólapok súlya ugyan a görgős futóművek miatt adott, ám a 20 kg-os súlyhatárt könnyű betartani. Léckeretbe erősített vékony rétegelt lemez lapokkal, vagy egyéb fedőanyaggal kiegészítve is elkészíthető. Az excenteres tolóajtó görgők és a felső vezetőlapok felerősítéséhez ugyan általában 30 mm-es átmérőjű fészket kell marni az ajtólapba vagy a keretszerkezetbe, ám ez fészekmaróval könnyen kialakítható. A vezetősínek is mart horonyba üthetők, viszont az alsókat és a felsőket azonos méretben kialakított tartólécbe lehet szorosan beütni. Az alsó- és felső sínes vezetőszerelvényeket függőlegesbe állítva kell a tároló kávaszerkezetéhez, vagy akár a falra szilárdan rögzíteni, ám a kétpályás, osztott ajtókhoz szükséges vezető síneknek egymástól olyan távolságra kell lenniük, hogy az egymás előtt mozgó ajtók ne gátolják egymás mozgását.
A falsík elé sikló ajtólapnál viszont a faltól való távolság nagyon fontos. A másik megoldandó kérdés az ajtólapok pormentes zárása. Ezt a záródó éleknél vékony lécek ráfedésével, az ajtók közötti résnél pedig ún. seprű huzatkizárók felszerelésével lehet megoldani. Az egymás elé sikló ajtó pároknál az ajtólapba süllyesztetten beerősített bútorfogantyúkat kell alkalmazni, hogy ne akadályozzák a hátsó ajtó mozgását és ezek minél közelebb kerülhessenek egymáshoz. A fal elé tolható változatoknál ez szükségtelen.
Az ajtólap rögzített helyzetében való rögzítését pedig az ajtólapok élébe integráltan beépített mágneses, vagy mechanikus bútorzárak valamelyikének a beépítésével lehet biztosítani. Ha e szempontok figyelembevételével lesz megtervezve és kivitelezve a tolóajtós szekrény, vagy egyéb tároló rész, akkor jelentős helymegtakarítás mellett nagyon eredeti és dekoratív megoldások készíthetők.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, kövess inkább a Twitteren!
