Ez egy hirtelen született írás, előre is elnézést a stilisztikai és nyelvtani anomáliákért. Az van, hogy a stúdióprojekt* kapcsán vettem egy flakon purhabot. A gyorsan térhálósodó purhabot mindenki ismeri, olyan általános csodaszer, mint a duct tape meg a WD40, csak sokkal kellemetlenebb vele dolgozni. Mindenesetre a lusta és pontos munkára képtelen egyedek számára tökéletes megoldás például nyílászárók beépítéséhez. Ezért vettem én is.

Millióféle van persze ezekből a boltban, többféle gyártó, sokféle kiszerelés, pisztolyhoz való a profiknak és afféle fújószelepes a műkedvelőknek. Ez utóbbiból vettem én, méghozzá egy Soudal márkájút. Ez egy belga gyártó, a cégről sokat nem tudok, pár éve jelentek meg itthon, de azóta minden teli van a szinte végtelen számú hézagkitöltő, szilikon és egyéb termékeikkel, amelyek nem is drágábbak mint például nemzeti gyártónk termékei. Jók is, úgy tapasztaltam, és nagyon sok speciális termékük van, egy-egy konkrét problémára kínálva megoldást.

Szóval megvettem ezt a flakont. Jó áron volt, és igazán lenyűgöző a palack tetején található szelep-mechanizmus, amelyik igazából egy kompakt mini kifújópisztoly. (A gyártó úgy is hívja: "genius gun". Hmm...) Nagyon igényesen, láthatóan minőségi műanyagból, sorja mentesen, nagyon átgondoltan kivitelezve. Bónuszként található benne egy egész picire összecsomagolt kesztyű is.

Tényleg lenyűgözően átgondolt konstrukció, alapállapotban biztosít a véletlen használat ellen, kibiztosított állapotban nagyon kézreálló módon használható. Gondoltak arra is, ha nem használnánk el az egész flakont egyszerre, a fedélben van egy kipattintható zárókupak is. Mindez olyan minőségben és műanyagból, amit mondjuk egy drágább Vileda felmosónál megszokhattunk. 

Szóval maga az ipari forradalom kvintesszenciája.

Csakhogy. Mindez egy eldobható, egyszer használatos eszközben ölt testet. (Kicsit hasonló, mint a prémium gyártók eldobható borotvái. Ott is azt látom néha, hogy szinte művészi, többféle anyagot kombináló kivitelezéssel készítenek valamit, amit aztán két-három nap után eldobunk.) Egy ilyen purhab általában egy ablak vagy ajtó beillesztésekor el is fogy, és ez az egész tervezési nirvána megy a szemétbe.

És ez engem rémesen zavar. Tényleg nem tudom, hogy itt most örülni kell a célszerű és szemet gyönyörködtető tervezés csodája felett, vagy kongatni a vészharangot az elpazarolt tudás és technológia felesleges környezeti terhelést, és soha le nem bomló szemetet alkotó butasága miatt.

Nektek mi a véleményetek? Írjátok meg, itt, vagy a Facebook oldalunkon.

*bizony, van stúdióprojekt, benne szigetelés, asztaloskodás, neontekergetés és minden. Thoreau visszatért, rövidesen olvashatjátok is.