Néha már magam is szégyellem a sztereotípiákat, amit színes válogatásaink kommentárjai közben elpufogtatok. A japánok kedves őrültek, az oroszok minden életveszélyes dologra kaphatók, a kínai szerszámok pedig a rászorult barkácsoló néprétegek költséghatékony, ám megbízhatatlan géppótlékai. A közhelyek viszont azért honosodnak meg, mert tapasztalataink valóban elérték a kritikus tömeget, hogy továbbiakban zsinórmértéket vagy alapot képezzen - akár egy népcsoportról szóló - véleményalkotásunkról.

Oroszok. Elég autós kamerák válogatásait vagy végtelen egyszerűségükben is frappáns újrahasznosítási megoldásokat végigböngészni, kézzelfogható közelségből pedig gyári berendezések nagyvonalúan túlméretezett (és ezáltal közmondásosan tartós) acéllemez-tartalmát szemlélni...

...hogy nyilvánvaló legyen, ők mások, mint a nyugati, elkényelmesedett társadalmak tömegfogyasztói. Nyugaton megvásárolnak egy terméket, használják és ha tönkrement (vagy jellemzően inkább elavult), akkor szemétre hányják. Vannak barkácsolók, büszke újrafelhasználók természetesen mondjuk Amerikában is, de inkább általános új termék vásárlása, mint javíttatás - főleg saját kezű reparálás. Mert van rá pénzük és más a neveltetésük (-ből fakadó gyakorlati érzékük).

Az anyagiak legfőbb okai az elmaradottabb régiók frappáns megoldásainak, melyet a szemétként importált elektronikai, kommunikációs eszközök és gépek újra- vagy továbbhasználatát eredményezik. Szerte a világon, tehát Brazíliától - Romániáig, vagy az én háztartásomban is megtalálhatók termékek, amit gazdagabbak levetettek (miután egy zsák pénzt fizettek értük pár évnyi minőségi szolgáltatásaikért), de a szükséges fertőtlenítés, esetleg javítgatás után tökéletesen üzemelnek.

"Csóró barkácsoló" mondja erre a nagyképű villanyszerelő egyik posztunk alatt. Tény, hogy vannak szakmák, melyek gyakorlásába csak megfelelő ismeretekkel, óvatossággal és szerszámzattal vágjunk bele, hiszen akár megsérülhet valaki. És itt jönnek az oroszok mintegy ellenpéldaként, akik nevetve néznek szembe a halállal vagy csonkolásos balesetekkel és szükségmegoldásokkal teszik feledhetetlenné mai videóválogatásunkat. (Állítólag a "legfőbb érték az ember" mondás Sztálintól származik, de csak viccelt).

E nép - barkácsvideókból és történelemkönyvekből kirajzolódó - jellemvonásai valahol a nagyvonalúság és öngyilkos hajlam végletei között és ezek keveredésével írhatók le plusz szláv mélabú és a tömegsportnak számító alkoholizmus. Hiszen mi más inspirálhatta a gép- és pénzhiányból fakadó gyakorlatias megoldásokat, vagy épp "Egyszer élünk, tegyünk bele hát mindent", illetve "Hát örökké akartok élni, gazemberek?" filozófiával fogant barkácsprojekteket...

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, kövess inkább a Twitteren!