A legelterjedtebb, mindenki által ismert ragasztószalagok a nyomásérzékeny ragasztók kategóriájába tartoznak. Ezeknek a lényege az, hogy a kötés nem aktiválás, pl. oldószer, víz vagy melegítés hatására alakul ki, hanem az erős fizikai kapcsolattól, minél erősebben nyomjuk rá a szalagot a felületre, annál jobban fog tapadni:

Kép: 3M

Mint látható, a ragasztó és az egyenetlen felületű tárgyak tapadási területe sokkal nagyobb, ha alaposan összenyomjuk őket, valamint érdesebb felületű tárgyakhoz érdemes vastagabb ragasztóréteggel bevont szalagot használni. Az 1900-as évek elején feltalált ragasztószalagok (a fent említett Leukoplast és Hansaplast) ezen az elven működtek, a Hansaplast ráadásul egy sebre rakható gézt is tartalmazott.

A ragasztószalagokat a hordozóréteg, illetve a ragasztó anyaga (leggyakrabban gumi vagy akril alapú) és vastagsága jellemzi. Az általános célú és a különböző feladatokra specializált ragasztószalagok e kettő kombinációjából születnek.

A jól ismert szigetelőszalag például vékony, hőre gyengülő ragasztórétegből és egy rugalmas, nyúlékony, alacsony feszültséggel szemben szigetelő hordozóanyagból áll. (Ezek az olcsóbb verziók, természetesen kapható akár 100 °C-on is tapadó, 600V-ig szigetelő szalag is.) A szalagok színét jó esetben a gyártó a nemzetközi szabványokhoz igazítja, és a villanyszerelő a vezetékek szerelésénél ezzel tisztában is van.

Ha nem szigetelési célból használjuk, akkor a színvariációk hasznosak lehetnek (például vezetékek végeinek megjelölésére), kézzel téphetőek, bár aránylag sok ragasztó marad utánuk eltávolításkor.

Közismert  ragasztószalag a cellux is (a celofán szóból származik valószínűleg). Gyenge ragasztóréteggel, átlátszó hordozóval készül, hagyományos, kb. 1cm széles változatát leggyakrabban papír ragasztására használják. Ollóval, késsel vágható, nehezen téphető.

A duct tape a celluxnál és szigszalagnál sokkal erősebb ragasztóval, speciális, kézzel téphető, textil-szerű hordozóanyagból készül. Jellegzetes szürke színét a polietilénhez kevert alumíniumpornak köszönheti.A duct tape hosszanti irányban gyakorlatilag eltéphetetlen, régebben beszalagozott szájú krokodilokkal reklámozták (bár nem vagyok benne biztos, hogy az erős harapás azt is jelenti, hogy erősen ki tudja nyitni a száját).

A duct tape (vezeték szalag) neve ellenére nem ajánlott épületgépészeti vezetékek rögzítésére, mivel hajlamos kiszáradásra, ilyenkor elenged, valamint tűz hatására mérgező gázok szabadulnak fel belőle, helyette igazi fólia szalaggal érdemes dolgozni. Így néz ki például egy megfelelően dokumentált duct tape és fólia szalag adatlapja.

A duct tape közeli rokona (úgy három-négyszeres áron) a camera vagy gaffer tape, amit forgatásokon használnak a kábelek rögzítéséhez. A duct tape-hez hasonlóan kézzel téphető, textil-szerű hordozóanyaggal készül, viszont a szintetikus gumi alapú ragasztóréteg egyrészt brutálisan erős, másrészt nyom nélkül eltávolítható használat után.

A háztartási felhasználásban népszerű még a barna ragasztószalag, papírdobozok csomagolásához ajánlott, illetve szőrös kis állatok tulajdonosai előszeretettel használják a szőnyeg szőrtelenítéséhez (mint közelről érintett mondom, ez utóbbi célra ajánlott még a turbókefe porszívóhoz és a ruhatisztító henger).

A kétoldalú ragasztók családja túlmutat a karácsonyi ajándékozásnál használt kis csíkokon, ipari és professzionális felhasználásban is elterjedtek. Használják táblák, dekorációk, tükrök csavarmentes rögzítéséhez, elképesztő teherbírással (egy kb. 3cm²-es darab 15kg-ot elbír legalább 7 napon át), öregedés- és időjárásálló anyagokból.

A speciális hordozóanyagú ragasztószalagok közé tartoznak az öntapadós hő- vagy zajszigetelő szalagok, lapok is. Ilyenek például az ablakrésekbe vagy küszöbök mellé ragasztható habszivacsok, vagy az autók hangszigeteléséhez és hifi-célú rezgéscsillapításához használt bitumen- vagy  lapok is. Ez utóbbiak általában hőállóak, mivel a motorháztető vagy az utastér kipufogó fölötti részének a szigetelésére is használhatóak.

Szerelés, barkácsolás, csináld magad témában megkerülhetetlen még a maszkoló szalag. Ezek a ragasztószalagok arra valók, hogy eltakarjanak bizonyos felületeket, majd nyom nélkül eltávolíthatóak. Ilyet használnak például festéseknél  (fal és modellfestésnél egyaránt), de forrasztásnál is maszkoló szalagokat használnak a nyomtatott áramkörök felületén. Ez utóbbiakat kapton szalag néven érdemes keresni.

A hét műtárgyait a Netszerszámtól kunyizzuk

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, kövess inkább a Twitteren!