A sivatagi hajnal első napsugarai alig ragyogták be a líbiai politikai foglyok legnagyobb gyűjtőhelyének számító börtönkomplexumot, Moammer Kadhafi ezredes egy buldózer nyergében önnön diktátori kezével ütött rést a falakon, hogy lerombolva szabadon bocsássa lakóit. Kevesen tették szóvá (béke poraikra), hogy ezt a börtönt tulajdonképpen Kadhafi maga építtette és zsúfolta tele ellenfeleivel, tehát egyfajta diszharmóniát éreznek a színpadias "fogolyszabadításban".
Fidel Castro ennél sokkal pragmatikusabb gondolkodású vezető volt. Hiába húzott le két évet a Presidio Modelo börtönben, a rossz emlékek dacára esze ágában sem volt lerombolni, inkább azokkal töltötte meg, akik bezárták őt korábban. Ez az épületcsoport egy lélektani - mérnöki szemmel újszerű elmélet gyakorlati megvalósításként vonult be a büntetés-végrehajtás történetébe.
Az elmélet szerint a folyamatos megfigyelés olyan kontroll alatt tartja az elítélteket, mely a börtönben megszokott - éveken keresztül tartó - megfelelő viselkedés szabadulás után is jellemző lesz. Az ajtók nélküli cellákat a terem közepén álló megfigyelőtoronyból tartották ellenőrzés alatt. A rabok nem tudhatták, hogy nem őket figyelik-e éppen. Tilos volt beszélgetni még az étkezés és séta közben is. Csúcsidőszakban 3000 lakója volt. Végül nem az enyhülő kubai szigor miatt hagyták el, hanem a bebörtönzöttek megnövekedett száma miatt lett gazdaságtalan üzemeltetése és költséghatékonyabb fegyházakba-börtönökbe szállították át a foglyokat.
Egy másik börtönpszichológiai elmélet gyakorlati megvalósításának színhelyén, Philadelphia közepén elhagyatva - látogatható helyi nevezetességként - magaslik egy várkastélyra emlékeztető épületegyüttes. Vastag - 9 méter magas - falak, rácsokkal zárt közlekedők, mint egy börtön. Mert az is. 1822-ben kezdték el építeni a Holmesburg Prison börtönt, melytől az igazságszolgáltatás forradalmi megújulását várták. Az eddig csoportosan, zsúfolt zárkákban elhelyezett rabokat egyszemélyes cellákba űzve szeparálták el egymástól. Bízván benne, hogy a magányos elmélkedés és könyvek (leginkább persze a Biblia) olvasása megbékíti a háborgó, bűnözői lelkeket. Érdekes, hogy senkinek nem tűnt fel: korábban a magánzárkát hatásos büntetési formaként alkalmazták börtönökön belül is. Valószínűleg nem meglepő, hogy a kísérlet kudarcba fulladt. Lakói idővel depressziósokká váltak és bármilyen más fegyintézménynél rosszabb visszaeső statisztikát mutattak fel.
De nem csak elhagyott börtönökről szól a "Félbehagyott mérnöki megoldások" című ismeretterjesztő sorozat ajánlója, melyre nemrég bukkantam. Elsősorban építmények, jórészt diktatúrák által felhúzott megalomán beruházások, katonai létesítmények, hatalmas ipari komplexumok rozsdásodó - omladozó maradványai közé vezet ez a visszafogott stílusú, érdekes helyeket felkutató film. Alkalmanként négy helyszínre kalauzol, megismerhetjük létesítésének okait, építése - fénykora - hanyatlása időszakát. Mindezt történészek előadásában, mellőzve a sablonos és szenzációhajhász formulákat. Kedvelem és ajánlom figyelmükbe, hiszen a kor csúcsteljesítményeiről, zseniális mérnöki megoldásokat felsorakoztató építményekről van szó.
A "félbehagyott" kifejezés nem a legtalálóbb, hiszen zömüket vagy a kor haladta meg, vagy katasztrófa pusztította el, de addig nagyin sikeresen teljesítették feladatukat. Bárminek haszna a jelenben kifejtett teljesítmény. Például az egykori NDK területén (fotón látható) kotrógép monstrum addig ásott, míg el nem fogyott a szén. Fura, hogy nem vették észre lomisok vagy színesfém-kereskedők, de máig háborítatlanul magaslik a fenyőerdők és szántók fölé, melyek körbeveszik.
Vagy a dollármilliárdokból (1970-es évek!) épült, mindössze öt hónapig üzemeltetett nakomai hatalmas betonpiramis. Ott porlad a semmi közepén és szinte még a festék sem száradt meg a rakétaelhárító rakéták silóinak fedelén, már kiürítették. A valóság árnyaltabb kissé. Ez a korai előrejelző és a szovjet ballisztikus rakéták elleni hatékony védekezést lehetővé tevő bázis volt alapja, hogy a (nakomai helyi ügyekben nagyon is jól tájékozott) oroszok belementek a fegyverzetcsökkentési tárgyalásokba, így megszületett SALT-2 egyezmény. Ezután értelmetlenné vált további éles üzemben való tartása. Másrészt a tervezésekor kifejlesztett technológiák és találmányok nagyot lendítettek a számítástechnikai- és radarkonstrukciókon.
Semmi sem fekete vagy fehér, ezt is láthatjuk az érdekes sorozatban, ajánlom figyelmükbe!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, kövess inkább a Twitteren!
