Itt felém a stúdióprojekt persze húsvétkor sem állt meg. Egy gyors tetőácsolás után további Heraklith lapok felcsavarozása következett, ezúttal kívülről, mert kiderült, hogy a Heraklithra nagyon jól lehet vakolni, szóval külső felületképzésre is remek. Nagyjából fel is készültem, hiszen nyúlünnepen még a legmegátalkodottabb barkácsáruházak sincsenek nyitva.

Azonban sosem lehetünk eléggé felkészültek, egyszer csak elfogyott a fakötésű alátét. Némi töprengés után arra jutottam, hogy én bizony nem hagyom abba a munkát.

Tudni kell, hogy van énnékem egy csuprom, amibe az aprót gyűjtöm. Ebbe kerül az 5, 10, 20 forintosok garmadája, amik nem férnek a pénztárcába, meg amik a különböző zsebeimből kerülnek elő mosáskor. A 10 és 20 forintos érméket időnként összeszedem, és célzottan kiadom/elvásárlom, azonban az 5 forintos már nehezebb dió… Ezeket zömében lehetetlen kiadni, hacsak a postára be nem viszi az ember. De boltokban nem igen szeretik, például a sarki pék nálunk konkrétan nem is fogadja el, mondván hogy nála semminek nincs ötre végződő ára…

Szóval, arra jutottam, hogy bizony néhány ötforintost kilyukasztok, és a stúdióba építve – a vakolat mögött mintegy időkapszulába zárva – megőrzöm őket az utókor számára. A dolog működött is, bár némi lelkiismeret-furdalásom azért volt közben.

Aztán az ünnep után kiballagtam a boltba*, és egy következő munkafolyamathoz vettem egy marék M6-os csavaranyát, plusz hozzá való, nagyjából 5 forintos átmérőjű alátéteket. Amelyek darabja 7 (azaz hetes!) forintba került. (Az anyák darabja meg három forintba, pedig abban több az anyag, meg menet, meg hatszöglet, miegymás, fura dolgok ezek.) Így aztán kiderült, hogy a hétvégi, kényszer szülte pénzrongálásom anyagi értelemben abszolút reális és védhető tett volt. Ez persze nem jelenti, hogy innentől most már mindig így fogok tenni, ahhoz azért lusta vagyok.

*Közbevetés: Mielőtt megjegyezné valaki, igen, én írtam arról korábban, hol is vegyünk csavart, és nyilván van jobb ár ennél, de hát ezekből nincs szükség komplett doboz mennyiségekre, tehát itt a megszokott nagyker beszerzés nem játszik.

Persze utána néztem, hogy is néz ki egy 5 forintos előállítási ára, és nem meglepő módon kiderült, hogy a hivatalos fizetőeszközül szolgáló érmék darabjának előállítása 20-50 forint közötti összegbe kerül a pénzverdének, illetve végső soron az azokat megrendelő MNB-nek. Szóval az olcsó alátétek árát azért meg kell fizetni, csak épp nem nekem és nem most. (Bár ha megnézünk egy kimutatást arról, mennyit is kell dolgoznunk és adóznunk meg járulékoznunk míg ez az ötforintos fizikai valójában a zsebünkbe kerül, rájöhetünk, hogy nem is más fizette meg a különbözetet, hanem bizony mi. Bár ettől még nem lesz jobb üzlet 7 forintért alátétet vásárolnunk.)

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, inkább kövess a Twitteren!