Konyhai polcból és fűszertartóból sosem elég. Mindig akad olyan nyeles vagy nyeletlen szerszám, kanál, miegymás, amit percekig keresünk fiókokban vagy szekrényekben. Könnyebben megtaláljuk őket, ha szemünk előtt lógnak. Fűszertartót készítettem ennek jegyében, méghozzá vintage stílusban. A vintage valódi jelentése, mikor egy csomó energiát belefektetünk, hogy réginek nézzen ki, közben pedig új. 

Álmaimban olyan konyhát szeretnék, mely régi faburkolattal, polcokkal és szekrényekkel ódon hangulatot sugároz. Rajtuk-bennük gyarmati stílusú címkékkel díszített üvegek, agyagból, öntöttvasból készült edények. Valamelyik Potterben láttam a Weasley-ház mesés kisugárzású konyháját. Lássuk ennek az álrégi-műnépies stílusnak szerényebb méretű megvalósítását nyers fából, vagy dörzsöljem be hamu, macskaszőr és kalapzsír keverékével?.

Az alapanyag megválasztása sokat segíthet egy évtizedes használat nyomait viselőnek tűnő, de rovar-, kosz- és gombamentes megjelenéssel bíró konyhai bútor elkészítéséhez. A kopottra alakított keret egy gyalulatlan lécre felvitt favédő anyag lecsiszolásával kezdődött. Szándékosan maradt meg a festék nagy része, akárcsak farmerkoptatásnál.

A keretet L-alakúra fűrészeltem, majd gérbe vágtam. A 2*45 fokban vágott sarok illesztésével Fapolcok sorozatunk Fakötések részében találkozhattak futólag. Azonban gyakorlati bemutatása részletesre sikerült a Gyakorlatok körfűrészre bemutatóban. Ott marást helyettesítő befűrészeléstől a célgép hiányában körfűrésszel végzett gépvágásig minden látható.

Azokat a részmunkákat, melyeket már bemutattunk a blogon, hivatkozásban linkelem be. A legnagyobb felületet adó fatábla elkészítése a Táblásítani nem kell félnetek-ben szerepelt. Három, korábban összeerősített darabból (amekkora magasságot bírt összefogatni a célszerszámom készítésük közben) álló tábla lett ragasztva. A léces kivitel szemmel látható hézagai is a természetes, autentikus benyomást erősítik. Nagyon jó szolgálatot tett a korongcsiszoló feltét, melyet sarokcsiszolóra erősítve egyenletes síkot munkálhatunk a kisebb-nagyobb mértékben eltérő vastagságú lécekből ragasztott felületre.

Legfontosabb tanács, hogy ha méretre készítenek polcot, oldalt és főleg felül legyen elegendő ráhagyás. A polc szélére - legalább a hosszabb élére - ütközőt, szegélyt érdemes erősíteni, hogy egy hirtelen mozdulattal ne verjük le az egész sor üvegcsét. Amikor kiemeléskor megbillentjük az edényt, magasabbra nyúlik és ezért nagyobb helyet igényel.

Most jön, ami még nem volt. A polctartók kialakítása finom munka, főleg ha a régi idők íveltebb formákat mutató stílusát akarjuk utánozni. Szinte biztos, hogy nem sikerült volna kielégítően és egybevágóan elkészíteni őket. Faláda merevítőnek háromszög alakúra vágott lécből volt tartalék, így azt vagdostam fel. Ráerősítettem a polcra (úgy sem látszik) facsavarral. A táblára körberajzoltam leendő elhelyezkedését, majd ebbe a terültbe három lyukat fúrtam polconként. Beragasztóztam, majd a csavarokkal hátulról felfogattam őket. A puszta ragasztót jobbnak láttam megerősíteni, önök is tegyenek így.

A tartó blokk egyszerű szögekkel lett kiverve. Fúrógépbe fogva políroztam őket,  majd fejüket levágva több-kevesebb sikerrel egyformára hajlítottam végüket. Majd ha olyan helyen járok, beszerzek krómozott, gyári akasztókat. Ha nem rozsdásodik, akkor nem. Két facsavar (plusz egy fentebb) a falra rögzítést szolgálja.

A nyers fafelületen szeret megtapadni a por és kiadós sütés-főzéskor levegőbe kerülő zsír. Nem kezeltem a faanyagot, ezzel is nemesedik a bútordarab. Ha szükségesnek látják pácolni-festeni-lakkozni, ebben az írásban (Faanyag felületkezelése) illusztrált útmutatót találnak hozzá.
 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.