Blogunk célja barkácsolásra bírni olvasóinkat, de nem minden áron. Vannak olyan tartományok (a mikrohullámú tartomány ilyen például), ahol már nem érdemes próbálkozni, mert vagy megoldhatatlan vagy értelmetlen és csak pazaroljuk erőforrásainkat.
Szkeptikusan figyelem azokat a próbálkozásokat, melyek egy eszköz teljesítményének kiterjesztésén dolgoznak, miközben ezt a gyártó is megtehetné. De nem teszi meg, hiszen adott költségből hozza ki a kategória leggazdaságosabb berendezését. Ha erősebb WiFi-jelet akar például, készít egy nagyobb teljesítményűt WiFi jeladót drágábban. Tehát a népmesei "Jött a csillagszemű juhász és egy félbevágott sörös dobozzal megduplázta a router teljesítményét" fordulatban kételkedve inkább vásároltam egy WiFi-hosszabbítót. Sikerült elkerülni ezzel lakásom ócskavastelephez való hasonlatosságát. Ennek gyakorlati tesztjét mutatom be azoknak, akik kacérkodnak - nem egy konkrét típus, hanem maga a technológia kipróbálásával.
Az ADSL Internethez adott routerek nem a csúcstechnológiát képviselik, ez tény. Mikor szélesebb sávra fizetünk elő, vagy az eddigi meghibásodott, szinte biztosan egy másik típust kapunk helyette. Ennek természetesen oka a legutóbbi csere óta eltelt számos év, illetve a szabvány is fejlődik. Összességében ne számítsunk brutális, páncéltermeken áthatoló rádiójel-teljesítményre. Nálunk például ki kell nyitni az ajtót hogy a szomszéd szobában elérje a négyes szintet a jelerősség.
Hogy kis műhelyemben értesüljek az üzenetekről, levelekről, vásároltam egy WLAN hatótávnövelő készüléket. Nem volt drága. A három éve bemutatott készülék (ekkor íródott a poszt) már nem kapható, de kategóriájában ezen jellemzőket teljesíti bármelyik gyártó terméke. Olcsóbbak is lettek, tessék: árúkereső
Mérőeszközként két mobilalkalmazást használtam. A WiFi analyser szigorú mérőműszer dizájnnal hódit, szemben a Reception Measure programocskával, ahol szemüveg nélkül is jól láthatóan egy macskaszerű kutya próbál arcmimikával és japán szöveggel kommunikálni. Szerencsére százalékban kifejezett értéket is mutat, ha bizonytalanok lennénk a kis állat arcjátékában. Most épp azon borong, hogy két nyitott ajtóval és 8 méterrel arrébb már csak 16 százalék a jelerősség (valószínűleg az ideálishoz képest). Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy a messengeres beszélgetés már akadozik és visszhangzik, később megszakad.
Csatlakoztatom a hálózathoz az erősítőt. Fejjel lefelé, de mindegy, ebben az állapotban még nem erősít semmit. Régi motorosként még mindig megörülök, mikor külön tápegység és kábeldzsungel nélkül, közvetlenül hálózatra csatlakoztathatok egy berendezést. Csinos benyomást kelt ívelt formájával és fényes fehér színével. A LED-kijelző éjszakai irányfénynek is jó szolgálatot tesz.
Az igényes csomagolásban rejtezik egy gyors-installációs útmutató is. Folyamatábráját követve felkeresem WiFi-routeremet. Valahol minden ilyen eszközön kell lennie egy WPS gombnak, azt bekapcsolva indul az átirányítás (a számítógépbe dugott - szintén TPLINK WiFi vevőn is találtam ilyen nyomógombot). Szinte biztos, hogy a router előlapján van egy WPS LED, annak világítania kell.
A lefedettségnövelőn a Range Extender gomb lenyomásával. a párosító gomb ismételt megnyomásával máris kialakíthat egy titkosított kapcsolatot a csatlakoztatott eszközökkel - írja az ismertető.
Megnyomtam, kis idő múlva a jelerősségmérő LED-sor felpattant maximumra. Ennyi volt az installálás.
Lakáson belül észrevehetően javult a vétel becsukott ajtókkal is. Leírása szerint a 300Mbps-os, vezeték nélküli, 802.11n sebesség ideális a folyamatos HD videózáshoz, zene hallgatáshoz vagy online játékokhoz. Immár szakadozás nélkül.
Azonban nagyobb kihívás megoldására szántam, 30 méter távolság, azon belül összesen 2.5 m vastag kő- és téglafal csillapítóerejének áthidalására (amennyiben az egyenes vonalú terjedést számítom). Elképzelhető, hogy egy másik útvonalon, többszörös visszaverődéssel, az ablak közeléből sugározva eljut a célba. A műhely ajtajában száradó babágyra helyeztem a műszert.
Odabenn kikapcsoltam a WLAN-hosszabbítót, itt az eredeti jelet tesztelem. No connected és -127 dBm, tehát nincs kapcsolat.
A cica is ezt mondja. Miután odabenn bekapcsoltam a készüléket, már felismerte a hálózatot és működő kapcsolat jött létre. Sajnos a célhelyre (további 80 centi kőfal árnyékolta helyre) már ez kevés volt. Ezután kivittem szabadtérre, félútra a jelerősítőt, így már működött. Lehet játszani az egyensúllyal, hogy a jelerősítő vevőjének maximális hatótávolságáig helyezzük ki, ezáltal az erősítő maximális hatótávolságát is kitoljuk. Ez felvet időjárásállósági, érintésvédelmi kérdéseket. A folytatásban ennek megoldását - vízálló kültéri burkolat elkészítését - mutatom be. Addig nem erőltetem külső elhelyezését.
Elnézést, hogy laikus hozzáállással, elméleti leírásokat mellőzve mutattam be az erősítőt, de nem értek hozzá. Nem lehet mindenki rádiómérnök és rakétatudós polihisztor egyben. Ha adott egy feladat, melynek barkácsmegoldása nagyon komoly hozzáértést kíván, vegyük meg egy marék csipesz áráért, minthogy linkvadász videókról ellesett bádogdobozokkal mókolunk.
Egy idézet a sörösdobozos cikk komentjeiből:
"- Ez a megoldás a legjobb esetben csak nem ront sokat. Ha egy körsugárzó antenna mögé, kb. a hullámhossz 6-8-adára tükröző felületet teszel, az legjobb esetben nem árt, de akár meg is felezheti bizonyos irányokban a térerőt, miközben más irányokban sem növeli. A parttalan viták elkerülésére: szakmám villamosmérnök, mikrohullámú antennákat is terveztem.
- Egy jútyúbos szakemberrel szemben soha nem lehet igazad. " :)
A fenti írás egyébként nem reklám. Azért választottam a TPLINK-ert, mert ez jött szembe, illetve minden WiFi eszközöm ettől a cégtől való és problémamentesen működik. Bármelyik gyártó hasonló árú készüléke tudja a fenti paramétereket.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.