Kevés szomorúbb dolog van, mint egy ember (zenész) életútját végigkövetni a Youtube-on, különböző korszakaiból származó felvételeket sorba állítva. Az öregedés és elmúlás naplója ez, de van rosszabb. Mikor a felsőmocsoládi falunapon szembesülünk a még mindig haknizó egykori rockikon hamis károgásával, vagy a sokadik búcsúkoncert bánatosan szánalmas lemezét egyre növekvő ütemben tekerjük tovább. Kegyeletből nem írok neveket, de ezt kellene mondani valami közeli barátnak: Pajtás, mi szeretünk és tisztelünk életművedért, de épp most rontod telibe azt a nimbuszt, ami 25-40 éve jogosan kialakult rólad. Szebb lett volna a búcsú, ha abbahagyod, mikor az első kiénekelhetetlen hanggal találkozol régi dalaidban.

Mások szebben öregszenek, mai vendégünk mint Török Ádám (Mini), kb. 40 éve ugyanúgy néz ki, csak a szemöldöke őszült meg. Udo Dirkschneider neve összeforrt az Accept együttessel, pedig már 1987-ben otthagyta őket (majd egy időre újra összeálltak, ennek hálás eredménye a Predator album). Az Accept él és virul, koncerteznek régi dalaikkal, próbálkoznak szimfonikus zenekarral. De mégiscsak UD egyedi, karcos hangjával szólnak jól e számok. Hallga, mi ez a nesz? Dolmányos varjú siratja párját vagy Udo Dirkschneider károgja a Metal Heart-ot a szomszéd búcsúban?

A hangszín évek során kicsit változott, megérett - szerintem előnyére - és ez további pályafutásában is védjegyévé vált. Heti melómetál-zenelista válogatásomban az Accept és U.D.O. kedvenc dalait szemlézem. Végén egy kiadós hosszúságú, friss koncertfelvétel bizonyítja, hogy köpcös nagypapa külsőbe öregedve, de fiatalos energiákkal és a régi torokkal, aktívan koncertezve nyomja az ipart. Egyébként fia (Sven) a faterral közösen zenélve viszi tovább a családi hagyományt.

Bónuszként egy moszkvai koncertrészlet balalajkával :) 

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, kövess inkább a Twitteren!