A téma érzékeny, de egyébként sem célunk és tisztünk kutatni, miért csappan meg annyira egy templom híveinek száma, hogy a tulajdonos egyházkerület magára hagyja vagy dobra verje az ingatlant. Mindamellett az épület hasznosítását tervezőknek érdemes figyelembe venni esetleges ellenérzéseket.

Válogatásunk színhelyein sokszínű, gyorsabb ciklusokban változó vallási élet folyik, templomaik sem jellemzően több száz éves múltra visszatekintő szakrális központok, így az újrahasznosítás nem vált ki indulatokat. Hazai viszonylatban is találunk más funkciójú (magtár, malom, ipari létesítmény), elhagyott egyterű építményeket, melyekből kicsit több engedélyeztetési procedúrával, vastagabb költségvetéssel, de értékes ingatlant varázsolhatunk.

Vásárlás után kezdődik a fejtörés. Bár a tágas, jó fekvésű ingatlan csábító és egyedisége vitathatatlan, műszaki szempontból (esetleg akár engedélyeztetést kizáró) hátránnyal indul egy zöldmezős építkezéshez képest. Szintekre kell tagolni, mely kis alapterület esetén (figyelembe véve a lépcsők tetemes helyfoglalását) apró kuckókra osztja a családi háznál alig nagyobb épületeket. Vagy ellenkezőleg, a hatalmas beltér megosztása - berendezése és a fűtési költségek okoznak fejtörést. Akárcsak nulla hőkibocsátásnak való megfelelés, súlyosbítva az esetleges műemléki védettségből fakadó korlátokkal. Ilyen esetben csak belső szigetelés használható, ami tovább szűkíti a hasznos teret. Épületgépészetből és villanyszerelésből teljes kiépítés. Van, aki ezek tudatában megkockáztatja egy volt templom átalakítását? Galériánk tanúsága szerint igen.  Minden fotó link egyben. 

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, kövess inkább a Twitteren!