Hangszerész komáimmal faragtunk egy elektromos gitárt 2016-ban. Pár hét használat után azt éreztem, hogy nincs elég kraft a gitár hangjában. Bedugatlanul se, bedugottan se igazán. Hogy honnan jött az ötlet, azt most nem részletezem, de azt találtam ki, hogy legyen vastagabb a test, hátha az segít.

Alulra ragasztottam az extra fát, mert a franc fog megint kínlódni a nyakzsebbel, hangszedők helyével, húrláb helyével. A gitár aljából tehát legyalultattam, hogy a lekerekítés a szélekről eltűnjön. Felsőmaróval amolyan kamrákat vájtam bele, hogy ne legyen túl nehéz a hangszer, mert egy alapvetően nehezebb fajta mahagóniból készült…és akkor ha azt még megtoldom…na ne.

Itt most egy fontos megfejtést részletezni szeretnék. Az üreges testű gitárokkal pórul lehet járni, ha hangosan és/vagy torzítást is használva játszik az ember. Úgy tud gerjedni, hogy nomég. Én legalábbis már megjártam. Aztán az derítettem ki, hogy egy naaaagy, egybefüggő üregnél valóban fennáll a veszély. Viszont ha sok pici, egymástól független kamrával/furattal van megoldva a könnyítés, akkor ugye könnyebb lesz a hangszer és nem lesz gerjedékeny. Ennek a dolognak a miértjét nem akartam megérteni, nincsenek ilyen fizikusi meg hangtudományosi motivációim. Google képkeresőbe írjátok be, hogy „guitar chamber” vagy „guitar chambering” és egy csomó érdekes képet láthattok.

Tehát véletlenszerű formájú és elhelyezésű kamrákat martam a mahagóniba, és égert ragasztottam alá. Miért égert? Mert az könnyű és az egyik legjobban bevált elektromos gitár test alapanyag, hangra és megmunkálhatóságra egyaránt.

Titebond ragasztót használtam. Szerintem Palma faragasztóval is teljesen jó lett volna a dolog, de ennél a barkácsolásnál gondoltam, megnézem, mit tud a Titebond. A festés nem tetszett, azt letúrtam, a nitro hígító itt jó barátom volt. Vettem egy bitang, alsó csapágyas Massive Tools felsőmarót. Itt most nem a márka, hanem inkább a méret volt a lényeg, mert olyan marókést akartam, ami átéri az éger toldást, mert ami alsó csapágyas késem amúgy volt itthon, az nem érte át az égert toldást. Meg viszonylag olcsón meg akartam úszni a dolgot.

A hagyományos nyakrögzítő csavarok 4,5 centi vastagságú gitárhoz vannak kalibrálva. Ez a test 4 centi vastag volt és 5,4 centi vastag lett. Tehát a csavar alátét perselyeket szépen besüllyesztettem a fába állványos fúrógéppel és ilyen forstner fajta fúróval. A vicc az, hogy az egyetlen egy darab forstner fúró, amit tök véletlenül itthon találtam, pont megfelelő átmérőjű a perselyek számára. 

A jack aljzat eredetileg lukát betömtem, mondván hogy a vastagítás után máshol lesz majd a gitártest vastagságának fele. Aztán az összeragasztás után újrafúrtam. Ami még extra, hogy polikarbonátból van a szerelőablak takarólemeze, és maga az üreg ki van szépen kenve fehérre. Ezt az ötletet még a francia Wild Customs gitárfaragó cég hangszereinél láttam. Ez különösen akkor szép, ha olyan szépen tud forrasztani meg drótokat elrendezni, mint ők. Nem úgy, mint én. 

Vettem festékboltban méhviaszt, megkínáltam vele a testet, és jó idő.
Sajnos nincs előtte-utána összehasonlító rész, de a lényeg az, hogy finoman szólva is bevált a dolog. Úgy dalol a gitár színpadon a nagy dög Marshall erősítővel, mint a madár. És nem sípol, ha megkínálom hujjogtató torzító-túlvezérlő pedállal.

Jó szórakozást! Zsibbant 

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.