A horgászat lényege, hogy sokáig lesben állunk kivetett horgokkal és hosszú fárasztás után kiemeljük a halat. A sporttá nemesedett változatban ahelyett, hogy nekilátnánk megfőzni és megenni, inkább megmérjük, fotózkodunk vele, majd visszaengedjük a vízbe.
Humánus megoldás és több embernek okoz dicsőséget a zsákmány, mintha az első arra járó horgász visszafordíthatatlanul halászlét főzne belőle. Mr. Furdancs is hasonló halbarát elvek mentén csobbantja szerelékeit, így felmerült az igény egy tartós, nagy teherbírású halmérő állvány elkészítésére.
Kettőt az egyben, olyan konstrukciót készítettem, mely egyben bográcsozásra is alkalmas, hiszen nincs is étvágygerjesztőbb a kiéhezett horgászok részére, mint a tűzön rotyogó, kapitális adag paprikás krumpli.
Rosszat sejtve (a csövek megmunkálásának sikertelenségét sejtető ómenek miatt) eredetileg zártszelvény hasábokból terveztem megoldani a feladatot, de nem volt itthon elegendő anyag. A helyettük talált 37/21 mm külső átmérőjű csövek szinte lötyögés nélkül csúsznak egymásba. Ez jó, mert csúsztatni lehet őket egymáson, de nem fog izegni-mozogni a szerkezet. Miután eldöntöttem, hogy milyen magas legyen a befogadó- és az abba becsúszó láb (ezt a maximális szállítási méret / összerakott magasság határozza meg), eldaraboltam a csöveket.
A ragasztószalagos rögzítés értelme, hogy mindkét csövet egyszerre fúrom át és nem szeretném, hogy a legelső átfúrás után elmozduljon a belső cső. Egyébként nem egyforma hosszúra sikerednek a lábak.
Nem egyszerű csövet fúrni. Pontosan középen kell átlyukasztani, hogy mindhárom láb egybevágó legyen, különben nem csereszabatosak egymással. Ilyenkor lehet a vízparton dominózni, hogy melyik aljzathoz melyik cső tartozik. Ezért jó a tömeggyártás. Ott csak egyszer kell elkészíteni sablonjait, utána lehet ontani tömegméretben a terméket az egyedi mérés és furkálás helyett.
Megvolnánk.
Fémszerkezetek és bármilyen tárgy elkészítése előtt jó, ha leülünk és minden részletét - méretét átgondoljuk leendő művünknek, ügyesebbek fel is vázolhatják egy papírra. Az iparban tervezésnek hívják a műveletet és eléggé elterjedt. De nem nálam! Pontosabban fogalmazva, a lábak hossza és a szerkezet magassága ismert volt, ebből ki lehet számolni a három cső egymáshoz mért szögét.
Tudjuk azonban, hogy hiába a tizedfokra precízen kiszámolt szögérték, ha vágáskor - hegesztéskor amúgy is elrontjuk, esetleg eleve rosszul számoltunk. Ezért szimulációval, a szerkezet hegesztés nélküli felállításával és próbálgatásával határoztam meg a szögeket. Hidaknál vagy más nehéz tárgyaknál ez nehézkes, de itt célravezető volt. Stabilan támaszkodó halmérlegre van szükség, hogy a kapitális ponty alatt ne roskadjon össze, ne dőljön el és halunk ne vesse vízbe magát fogás után - szelfi előtt.
Épp ezért módosítottam eredeti (sapkaként rátesszük a fedőt, csavarozás nélkül) tervemen és mégis csak került három rögzítőcsavar a lábakat összefogó tetőre. Egy összeomlott bográcsállvány alatt terjengő pörköltalap tócsa toleráns vidékeken is vendettát jelent.
Kapott egy szemes csavart is, hogy legyen mibe akasztani a halmérleget, illetve bográcsláncot.
A kampó célja megkönnyíteni a bogrács leemelését, hogy ne löttyenjen ki értékes tartalma - lásd vendetta.
Főzésre inkább fémből készült edényt javaslok, terhelési próbára megengedett a műanyag vödör is.
Kapott egy vizes bázisú festést, a lábakról leégő olajfesték megzavarná a természet lágy ölén halat mérő, pörköltet főző naturális hangulatot. A zártszelvényekhez vásárolható zártszelvény-dugó, a csövekhez csődugó. Látványos és védi a talajt, padlót, ez esetben pedig nem megy föld a csövekbe.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.