Nem tudom, a nyájas olvasóközönség járt-e az elmúlt évben lapszabászat, vagy épp szerelvénybolt felé. Ha igen, akkor tapasztalhatta, hogy bizony az aktuális inflációt kiszámolók kosarában többek között bútorlap sem igen van.

Jómagam most már csak alkalomszerűen, ritkán csinálok egy-egy bútort, és minden egyes alkalommal meglepődöm, micsoda árak vannak. Gyakorlatilag tényleg eljött az az idő, amikor minden, kicsit is tipizálható esetben érdemes kész bútort venni valamelyik bútordiszkontban. Még akkor is, ha utólag esetleg alakítani kell rajta. Véleményem szerint már csak egészen speciális formákat érdemes magunknak készíteni.

Egy ilyen projekt volt ez, amit itt bemutatok ma. A feladat nem bonyolult, adva volt egy térben álló hűtőszekrény, amelyik korábban hátával a falnak fordítva hűtötte a hűtenivalókat. Azonban ez egy elég apró, gyakorlatilag egyszobás garzon és hát a hely elég szűkös volt a hűtő és a kis étkezőpult között. Némi méregetés után kiderült, hogy majd 10 cm-t nyernénk a hűtő előtti közlekedő tér javára, ha a hűtőt 90 fokkal elfordítanánk, és oldalával simulna a falra. Ráadásul így az ajtó is jobban kézre esik a konyhapult felől, ahonnan általában használják. 

Elfordítás után kiderült, igazunk is volt, azonban így kaptunk egy nem túl esztétikus hűtőszekrény hátfalat (a szokásos sűrű rácsozatú fekete hűtőcsövecskék erdejét a hűtő alján meg a gépészet alkatrészeit), ami pont a szoba felé nézett. Ezt el kellett takarni. Az első ötlet az volt, hogy szabok egy megfelelő méretű natúr bútorlapot, amit néhány L vassal odafogok a falhoz (a hűtő úgyis eltakarja) a látható oldalát pedig lefessük olyanra, mint a szoba fala. Kap a tetejére egy párkányt, meg oldalra egy kis takarólécet, és kész is. 

De végül úgy alakult, hogy festés helyett egy méretes tükörrel borítottuk, mert épp volt itthon egy ilyen méretű levágott tükörlap, és a lakásban amúgy sem volt egészalakos tükör. Kicsit persze csalni kellett, lévén hogy a takaró csak 160 centiméter magas, a tükör még alacsonyabb volt, a lap tetejéig emelve sem látszott benne a fejünk felső fele. Ezért egy kicsit megdöntve került felszerelésre. (Nem a bútorlap »falra« ragasztottam, hanem egy pár centit kinyúló polcra állítottam, és csak a tükör felső szélét engedtem/ragasztottam be a bútorlapig.

A párkányt és a takarót megkapta, ez utóbbi szélesebb lett, így takar mindent, a kinyúló polcocskát, ragasztást, a hűtőszekrény hűtőbordáinak oldalnézetét is. Még egy szintén fehér kis 2x2 centis takaróléc kerül a fal felőli oldalra is, így - szemből nézve - egységes keretbe foglalva tükröt.

Nem a világ legbonyolultabb alkotása, de nekünk tetszik, kicsit olyan, mintha direkt ilyennek akartuk volna, nem valami kényszerszülte megoldás eredménye lenne.

Ti mit barkácsoltatok a két ünnep között? Írjátok meg. Ha tetszett a bejegyzés, osszátok meg ismerőseitekkel. Ha nem, akkor is. És csatlakozzatok a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.  

*Utóirat:

Megjegyezték - jogosan - hogy talán nem szerencsés ennyire beépíteni a szekrény hátát, hiszen ez csökkenti a hőcserélő hatásfokát. (Nem jár úgy a levegő, mintha nyitva lenne.) Erre én is gondoltam, arra is, hogy a tükör alá beteszek egy olyan rácsos szellőző betétet, amit a konyhabútorokba épített hűtőknél használunk. De arra jutottam, a hűtő alatt és körben a két oldalnál is van azért légrés, felül pedig a polc nem ül rá a hűtőszekrény tetejére, tehát az alul és oldalt beáramló levegő felmelegedve felül ki tud jutni.