Mostanában ritkábban csinálunk olyan jellegű barkácsmunkát, ami egy poszt témájaként is jól mutat, de a hétvégén végre szembe jött egy témának való. A feladat egy kis 2x5 méteres terasz befedése volt, oszlopok, faváz és víztiszta, átlátszó fedés.
A szerkezet áll összesen négy lábból, ezek 10x10 keresztmetszetű fenyő gerendából készültek, egy ezeket összefogó, 5 méter hosszú 10x5 centis pallóból, és egy köteg bramac tetőlécből. Az anyagok a legközelebbi fatelepről származnak, persze sima, szőrős/vágott felületűek, úgyhogy ezeket még meg is kellett gyaluljam.
(Közbevetés: a faanyag tényleg jó drága lett, ezért a kis kupac anyagért több mint 50 ezer forintot kértek...)
A tulajdonképpeni tetőboritásra a megrendelő légkamrás polikarbonát lemezt szeretett volna. Ezeket általában 2x1 méteres táblában árulják. Ez jó is lett volna, öt lemez szépen kiadja a szükséges 5 métert, azonban kiderült, hogy a táblák toldására szolgáló műanyag profilok (sima, H formájú műanyag elemek/rudak) majd annyiba kerülnének, mint maga a fedőanyag. Ez pedig már túl ment volna a költséghatáron. (Konkrétan a 10 nm tetőfedés anyaga mintegy 60 ezer forint, a hozzávaló profilok meg majd 50 ezer forintot jelentettek volna pluszban.)
Megnéztük milyen egyéb lehetőségek vannak, találtunk víztiszta műanyag trapézlemezt, meg klasszikus hullámlemezt is. Csakhogy ezek mind vékony, tartással nem nagyon bíró anyagok, tehát ezek alá sokkal sűrűbb, ráadásul keresztirányú lécezés kellett volna. Végül sikerült lelni egy céget, ahol az eredetileg tervezett légkamrás lemez nagyobb méretben is elérhető, konkrétan a nekünk kellő 5x2,1 méteres méretben is. Ez meg azért jól hangzik, hiszen így semmilyen toldásra nem lesz szükség, a műanyag lapot csak felcsúsztatjuk, körbe csavarozzuk, és kész is.
A szerkezet összeállítása nem volt bonyolult, az oszlopok fém oszloptalpakba ültek, amelyeket a terasz betonjához csavaroztunk. Erre jött az oszlopokat összefogó gerenda, majd arra a borítást alátámasztó lécezés, egymástól 65 centi távolságra felcsavarozott bramac lécekből. Ilyenkor csak egy-egy csavarral fogjuk össze a csomópontokat, mert még előfordulhat, hogy valamit állítani/pontosítani kell. Aztán amikor minden klappol, függőleges és vízszintes minden, akkor csavarozzuk végig nagyobb méretű csavarokkal, illetve akkor tesszük fel az esetleg szükséges merevítő sarokvasakat.
A lécek belső, a ház fala felöli végénél kicsit töprengtünk. A házfal persze szigetelt, tehát oda felfúrni egy végigmenő gerendát macerás lett volna. Ehelyett azt találtam ki, hogy az ereszdeszkázattal borított, a falakon túlnyúló tetőgerendákhoz alulról rögzítek egy, az 5 méter hosszon végig menő lécet, arra támaszkodnak a keresztlécek. Ez működött is, ráadásul így nyertünk pár centi plusz belső magasságot, kicsit magasabbra nyújtózkodhatunk majd a tető alatt.
A szerkezetet egy délelőtt összeraktuk, gyorsan le is festették. A fedőlemez csak egy hét múlva jön meg, annak a felrakását is megörökítem majd. Ott még lehetnek érdekességek, mert ugyan próbáltunk mindent mérni az összeépítés közben, de azért sosem tudni, egy ilyen szerkezetnél mennyire találtuk el a derékszögeket. Ez a hatalmas, egy anyagból álló tetőfedés viszont nyilván pontos méretű, reméljük passzol a vázra majd. A keresztléceket mindenesetre hosszabbra hagytuk, ezeket majd pont akkorára szabjuk, amekkora a lemez.
Egy hét múlva folytatjuk. Ha tetszett az írás, osszátok meg bátran. Ne feledjétek, van már nekünk a Facebook oldalunk mellett egy Facebook Furdancs Csoportunk is, direkt az olvasóink kapcsolattartását, eszmecseréjét könnyítendő. Szemmel láthatóan nő a tagok köre, csatlakozzatok ti is! Kövessétek azt is, kérdezzetek egymástól, és persze osszátok meg a tapasztalataitok, büszkélkedjetek el az alkotásaitokkal, adjatok tanácsokat.