A múlt heti hőszigeteléses posztunk egész népszerű lett. Régi olvasóink tudják, hogy a Knauf Insulation évek óta támogatója a blognak, sokféle - részben az ő közreműködésükkel készült - hőszigeteléssel kapcsolatos írást közöltünk már az elmúlt években. Az is igaz, hogy jómagam ez alatt az idő alatt nem tapasztaltam valami őrült tempójú változást, már ami a lakóépületek hőszigetelését illeti. Ugyanarról szólnak ezek az írások, és az olvasóik reakciói sem változtak sokat.
Igaz, ma talán jobban részét képezi a "közbeszédnek" ez a terület, de valójában ma is azt látom, amit néhány éve: akinek van pénze a szigetelésre, az meg is csinálja, akinek meg nincs, az nem. Úgy van itt is, mint az élet sok más területén. Vannak az okvetlenül megvalósítandó lépések, és van a többi... Tető mondjuk szükséges a házra, mert anélkül beesik az eső. Nyilván kell rá ugyanígy valami ablak is. Ezeket hát megoldja mindenki valahogy, mert MUSZÁJ. A hőszigetelés már a következő, sokak által soha el nem érhető lépcső volna, ami a pillanatnyi életben maradáshoz, komforthoz nem szükséges. Igazán jó, és a valóban szegényebbek számára is elérhető támogatási kampány és az ehhez szükséges kormányzati akarat nélkül vélhetően nem is lesz változás, különösen, hogy felénk ugye a mesterségesen alacsonyabb szinten tartott energiahordozó-árak el is odázzák ezt a lépést. (Arról most ne is beszéljünk, hogy rengeteg olyan lakóépület van, különösen vidéken, de én tudok ilyeneket akár Budapesten is, amit egyszerűen nem érdemes szigetelni. Nem azért mert ne csökkennének a rezsiköltségek így, hanem mert az egész épület nem ér annyit, mint amibe egy minőségi szigetelés kerülne...)
Az azonban mégiscsak igaz, hogy a téma felkapottabb lett. Ennek látni is jeleit, és sokszor nem igazán pozitív jeleit. Például mostanában valahogy többször botlom mindenféle házilagos, sufnituning hőszigetelésbe, különösen az említett, mondjuk úgy, leszakadóbb anyagi helyzetben lévő háztulajdonosoknál. Számukra még a rezsidémontól megvédett energiaárak is magasak, ráadásul mondjuk a sokak által még mindig használt tűzifát azért nem is védik az említett démontól.
Sokan fejében megfordul a gondolat: annyit hallani arról, hogy szigetelni kell! És a legolcsóbb hungarocell EPS nem is olyan drága (pláne, ha csak 3-4 centiméteres szigetelésben gondolkozik a kivitelező) és azt a néhány táblát egy kis ragasztóval meg pár szeggel-csavarral csak felrakjuk valahogy, nem kell ide szakember meg hókuszpókusz. Így is lesz, persze ragasztóból is a legolcsóbb kerül, és hát próbálnak spórolni is vele. A fal előkészítése sem ideális, sokszor maga a fal sem az. Ezután nem csodálkozhatunk, hogy a háló és az arra kerülő vakolás rendszerint már elmarad, sokszor még az épület sarkait, a speciálisabb megoldást (de legalább gondolkozást) igénylő nyílászáró-kereteket, lábazatokat és födémkoszorúkat - pontosabban azok szigetelését - sem fejezik be. A legjobb az egészben, hogy a szigetelést a kontár kivitelezés dacára is számít talán valamit, de a következő 1-2 évben a napsütés rendet vág, az EPS az UV sugárzás hatására látványosan amortizálódik, aztán a szél, eső, rágcsálók, miegymás végeznek is vele.
Az elmúlt egy hónapban biztos hogy vagy 3-4 ilyen projektet láttam itt a XV. kerületben (pesten). És ez annyira lehangoló. Pénzt, munkát, anyagot tesznek emberek egy kis jobbítás érdekében a dologba, miközben pontosan tudható, (de legalábbis némi utánajárással kideríthető volna) hogy ez így, félig elkészítve csupán az ablakon kidobott pénz.
Ez volt a bevezető... A folytatás csak részben kapcsolódik ehhez, igazából azt mesélem el benne, hogy egy vakolásig-színezésig 'végig vitt' szigetelés házilagos kivitelezése sem lehetetlen vállalkozás...
Volt már róla szó, hogy egy igazi furdancsos mindenhez (mindenhez IS!) ért. De azért lehetnek olyan dolgok, amelyekhez kicsit kevésbé... Esetemben például ilyen dolog a vakolás. Valahogy sosem sikerült elsajátítanom a dolog csínját. És hogy ez hogy jön ide, mármint a poszt bevezetőjéhez? Elmondom.
Arról már írtam, hogy a stúdió hő- és hangszigetelését Knauf Heraklit és Tektalan anyagokkal oldottam meg anno. A helységek használhatóak is, belül szépek, azonban a kívül a fal csak egy a Heraklithra felhúzott vékony tapaszolást kapott, azzal, hogy majd rendesen be lesz vakolva, vagy az egészet burkolom valamilyen kültéri lambériával, vagy faházelemmel.
Nyilván a vakolás jóval kicsit olcsóbb, mint bármilyen plusz takarás, de hát fával bánni tudok, vakolni meg ugye nem...
Aztán még az ősz elején valahogy úgy alakult a dolog, hogy kellett csináljak ide a szomszédba egy kaput, amihez sikerült nagyon szép lambériát találnom. És ha már ott volt az anyag, akkor gondoltam, hogy megcsinálom az elmaradt stúdiófal-befejezést is. És ha már, akkor kapjon az egész még egy plusz hőszigetelés réteget is, mert hát abból sosem elég...
Így is lett, a stúdió előterét egy plusz párnafákra rögzített lambériával borítottam, a párnafák közeibe pedig - a korábbiakra pluszban - 4 cm szigetelés került. Azonban a nagyobb falszakaszhoz már nem volt elég lambéria, így vettem egy nagy levegőt, meg két vödör ragasztót, és nekiálltam "rendesen" felragasztani a táblákat, majd azokra hálót majd arra rendes vakolatot felhordani. És a dolog végül sikerült! A rétegrend végül úgy alakult, hogy az alapra került egy elég vastag ragasztóréteg, arra a hőszigetelés (dübelekkel rögzítve), majd arra újfent ragasztó és a háló. Majd száradás után a hálóra több réteg vakolat, mert azért egyben kétcentis vastagságot még nem tudtam felvarázsolni. A falra aztán (ha már lúd, legyen kövér!) színre kevertetett, csodatürkiz külső falfesték is került. A lambériával borított szerkezet meg fehér lett, az egész most leginkább egy skandináv csónakházra hajaz. (Viszont most szembesültem vele, hogy pont a vakolásról (még festés előttről) nincs fotóm sehol sem. Hát, mindegy már.)
Most már ilyet is csináltam. Egy újabb pipa a bakancslistán. A vakolt szigetelés meglepően kemény, nem hiszem hogy ezt egyhamar kikezdenék az elemek. Még mindig van egy fal, ami nincs kívül leszigetelve/vakolva, de ott jön egy új helység kialakítása, majd lesz poszt biztos arról is.
