Ez a "percek alatt" címtoldalék pompás szerkesztői fogás, mert az elkészítési idő rövidségére való hivatkozás felmentést ad az igénytelen megmunkálás és vizuális inkonherencia alól. Iparművészeti mellékletünk következik (percek alatt készült).

Azonban a gyarló kivitelezés az ismert jelmondattal is magyarázható: ami elkészült és működik, azt ne piszkáljuk.

Jó ideje kerülgetem apró elektronikai műhelyemben ezt az autóülést, mely egy távoli jövőben megvalósuló elektromechanikus vízió kulcseleme. Ülni viszont hokedlin ültem eddig. Egy szép napon a "Na, jól van!" felkiáltással szétnéztem alapanyagok után, hogy ideiglenes széket készítsek belőle. Az alkatrészek darabolása és összeillesztése puszta benyomások és menet közben kialakuló terv alapján történt, így mire feleszméltem két óra múlva, már szakadásig húzott csavarokkal, betonstabil állapotban állt előttem.

Hát, én ezt már szét nem szedem - állapodtam meg, félresöpörve a gyalulás-csiszolás-festés önnön bensőmből felburjánzó igényét. Megszemlélve a művet, rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy a felborulás ellen kissé túlbiztosított hátsó kitámasztás ormótlansága, a fehér mázolás és az évtizedes kerékgörgők hatása egészében a "Kórház a város szélén" című csehszlovák filmsorozat enteriőrjét idézi. Ezt csakis valami klasszikussal, valami nemesen felülemelkedett formai megoldással lehet kompenzálni, ezért párás tekintentettel a húszas évekig révedtem vissza, mikor Bentley-t még nem gyártottak utazóláda nélkül.

A műanyag ládában villanyszerelési dolgaimat tartom és mindig zavart, hogy ki kellett húzni helyéről a felnyitható tető miatt. Felerősítettem a hátul kinyúló tartókra, így ezután mindig kéznél lesz. Mondhatni, hogy öntudatlanul is messzebbre tekintettem, mikor kialakítottam az akkumulátor és elektromotor helyét, hogy később, elaggott koromban kerekes székként funkcionáljon. A légzsákból ekkor majd az oxigén jön.

Igazán kényelmes ülés esik rajta, tömegének köszönhetően stabil és legalább négy tengely mentén állítható.

Pont megfelelő minden tekintetben. Később lehet finomítani majd a vázon, más anyagokat és formákat, esetleg elnevezést keresni. Fényes fémváz esetén nevezhetnénk "túratrón krómrúdon" típusnak és akkor Farkasházy Tivadarnak ajánlom a címet.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Egy neve elhallgatását kérő hölgy olvasónk nemrég szemben találta magát egy gázszerelővel, akit ő maga hívott, hogy segítsen rajta. Volt oly kedves és elküldte nekünk élménybeszámolóját a műtéttel kapcsolatban. Alább olvashatjátok Vigyázat! Szókimondó szövegek!

"Nem, nem Kelemen Annácska politikuslerántós felnőtt regényéről, hanem a hazai szakikultúráról szól ez az írás.

Minden évben megroggyan a FÉG gyártmányú falimelegítőnk, meleg víz nélkül pedig nem jó lakni. Száz éve ugyanazt a gázszerelőt hívjuk, mert egy haverunk, haverja. De pofátlansága miatt megfogadtam, hogy soha többet, aztán mégis……Volt hogy belenézett a FÉG-be, megfújta majd távozott, előtte kért 12 ezer forintot a fújásért. Akkor szóvá tettem, hogy ezzel a tarifával az ország leggazdagabb emberei a trombitások, fagottosok, kürtösök, de nem vette a lapot.

Idén a szokásos őrláng összeomlás kapcsán hívtam fújós kollégát, aki délelőtt 11-kor heves ásítozásokkal, a háttérben a TV hangjával – best of Die Hard- közölte, hogy aznap nem dolgozik és másnap sem biztos. Öööööö. Ok. Akkor bocs, ne haragudj, de muszáj találnom valakit, aki ezt a rutinmelót még ma megoldja.

Barátunk az Internet, szakportál, kerületi gázszerelők, végighívunk mindenkit. B. úr ráér, itt lakik a szomszéd utcában, 11-kor megígéri, hogy legkésőbb 14 órakor nálam lesz. Telefonban bediktálom a készülék típusát, hogy ráhangolódhasson és tudja mivel van dolga.

Jó,jó, mondja kicsit lerázósan, tud mindent.

Délután 15.45-kor gondoltam rácsörgök, hogy nem felejtett-e el jönni, de nem már itt van a ház előtt, tessék csak megnyugodni. Megnyugodtam. Újabb 25 perc múlva csöngetett.

Betrappolt, letette a konyhában a szerszámosládikáját, belenézett a falimelegítőbe majd közölte, hogy jaaaa, hát itt bizony ki kell cserélni egy alkatrészt, de az nincs nála. Úgyhogy akkor most ő elmegy, és vesz egyet. Fél ötkor? Gondoltam én, de bíztam benne. Eltelt közel 50 perc, B. úr sehol. Ekkor megvilágosodtam. Ez valami trükk. Új rabló módi. Bemegy a gázszerelőnek nevezett alak, otthagyja a szobában a 300 forintos műanyag szerszámosládát és távozik hóna alatt táskával, pénzzel, iPaddel. Pánik. Mindent megnézek. Táska van. iPad van, pénztárca van. A rosszindulatú mindenit…. Miután Sebestyén "Megerőszakoltlányonröhögünk" Balázs sem ugrott be a teraszról féldebil vigyorral az arcán, tudtam ez nem csalás nem ámítás, nem kandi, hanem a hazai rögvalóság. Felhívtam B. urat, hogy mégis merre jár, tele szájjal közölte, hogy a bóóót már zárva volt, hazaugrott és ha már otthon van, bekap valamit. Rendszeres étkezés, fél egészség. Támogatom. De már mindjárt indul. Rendben, várom.

Fél hat körül visszaért, kezében lóbálva egy rézhuzalt. Na ilyenem nekem is van, gondoltam, ezért nem kellet volna otthon párizsis zsömlézni.

És B. úr elkezdett szerelni. Először is lekapcsolta a villanyt, mert melegíti az arcát! Igen MELEGÍTI AZ ARCÁT!!! Kicsit óvatosan, aztán egyre határozottabban megkérdeztem – egymás után ötször, hogy ne tartsam-e neki a zseblámpát? Lát-e egyáltalán? Igen, köszöni, lát.

Jajajajaj mondja B. úr nem is a rézhuzallal van baj, hanem a mágnessel, de olyanja nincs neki otthon. Ekkor határozott mozdulatot tettem a konyhakés felé. Nem, innen addig nem megy el, kedves B. úr  amíg meg nem szereli a szájba zsemlézett falimelegítőt, mert 14 óra óta erre várok és lassan este lesz. Fürdés, alvás. Jajóvan, nevetett akkor adjak neki egy öngyújtót, majd azzal megforrasztja a nem tudom, mit. És tényleg. Elkezdett egy öngyújtóval huzalokat forrasztgatni. Ekkor rájöttem, hogy B. úr mágus. Nincs szemem a csodákra, magamra vessek. 5 perc öngyújtós forrasztgatás után a falimelegítő megkönyörült rajtam és beindult. B. úr elégedetten mosolygott, csomagolt, majd mondta, hogy 14 ezer lesz. Nem akartam vitatkozni, de gyors fejszámolással a hazautakkal, a párizsival, benzinnel együtt is felülmúlja fújós kollégát, de ő legalább betett egy új huzalt. Fizettem, elindítottam a fürdővizet és felkapcsoltam a villanyt a konyhában. Az én arcomat nem melegíti, baszki."

Mi annyit tennénk hozzá, hogy természetesen vannak a piacon korrekt, kiváló munkát végző és minőségi szolgáltatást nyújtó szakik, sőt ők vannak többségben. Az ilyen történetekből azonban kiviláglik, hogy a B. úr-félék igencsak megkeserítik a rendes szakik életét. Pusztán azért, mert hozzájuk is bizalmatlanul állunk, amikor először talalkozunk velük. Na ezt most jól megmondtuk.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Nagyon úgy néz ki, hogy most már talán mindenki számára érthető lesz, hogy mire is jó a 3D-nyomtatás. Azt ugye már tudjuk, hogy különböző emberi alkatrészeket, illetve azok pótlását tudunk így reprodukálni. Na de az orvostudomány, az egyre több öndiagnózis és önjelölt háziorvos ellenére még mindig egy elefántcsont toronyban csücsül, ami rendben is van így. De az autó, az más tészta. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy nem is olyan rég még egy békásmegyeri parkolóban simán összehoztunk egy motorgenerált, egy napsütötte szombat délután.

Íme a legújabb szenzáció a 3D-nyomtatás frontján. A Local Motors stábja nem volt rest és kinyomtatott egy autót, mindössze 44 óra alatt. Mindezt a chicagói International Manufacturing Technology Show-n tették, többezer látogató szemeláttára. Igazából a nyomtatás első fázisa tartott 44 órán át, de a videót nézve így is igen hatásos az eredmény.

A többezer megtervezett alkatrészt ezesetben egyetlen darabban nyomtatták ki. A Local Motors mérnöke James Earle elmondta, hogy számításaik szerint hamarosan 7000 dollárból (1,7 millió forint) ki tudnak hozni egy 3D-nyontatott autót. Ez nagy áttörést jelenthet az egyedi autók gyártásának terén. Nem beszélve arról, hogy ha meghúzzák az lökhárítónkat, akkor hamarosan ilyen párbeszédeket fogunk folytatni a karosszérialakatossal:

- Pista bátyám megrántották a lökhárítómat
- Semmi baj Sanyikám. Mi ez? Corsa? Holnapra nyomtatok egyet.

Az eseményről ITT olvashattok bővebben. Angolul tudók előnyben.

Szóval: "ez a jövő, egyétek"

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A kiadó engedélyével részletekben közöljük Roland Leuschel „Hegesztés, forrasztás, lakatosmunkák” című könyvét. A gazdagon illusztrált kötet sallangmentes alapossággal, mégis olvasmányosan bemutatja az otthoni fémmegmunkáláshoz szükséges tudnivalókat. A műhely berendezése, biztonsági tudnivalók, megmunkálás szerszámai és menete, valamint a többi szükséges okosság után lépésről-lépésre bemutatja tucatnyi mintadarab elkészítését postaládától az ablakrácsig.

A könyvet teljes terjedelemben megrendelheti a Cser kiadó webáruházában.

Kevés világítás ad olyan intim hangulatot, mint a melegséget is megtestesítő gyertyafény. Itt egy nagyon könnyen elkészíthető, és kevés anyagot igénylő gyertyatartó készítését mutatjuk be. A gyertyatartó két szembefordított kerek tálkából áll, amelyek átmérője 150, ill. 200 mm. Természetesen más geometriai formát is választhatunk.

Anyag: 2 db négyzetes acéllemez, (1 mm vastag), 1 db acélszeg (30 mm hosszú)

 Rajzoljuk be a lemezdarabokon a két középpontot, majd a köröket. A középpontot kissé pontozzuk be az acélkörző hegyének.

Lemezollóval vágjuk ki a körlapokat. Óvatosan dolgozzunk, mert a sorjás vágási él nagyon éles, sérülést okozhat.

A tárcsákat satuba fogva, reszelővel igazítsuk peremüket a berajzoláshoz, szép körkörösre. A reszelőt munka közben állandóan hintáztassuk. Az éles sorjákat is reszeljük le, a tárcsa eközben legyen még a satuban.

A tárcsák majdani külső felületét apró kalapácsütésekkel bemintázhatjuk. Erre a kis gömbfelületben végződő cizellálókalapács a legalkalmasabb. Az ilyen munkát szilárd alapon kell végezni, a legjobb egy üllő használata. Gyertyatartónk így igazi kovácsmunkának fog látszani.

A tárcsákból domborítással alakítsuk ki a tálkákat. Az előző példához hasonlóan kivájt faformát vagy egy fémgyűrűt használjunk süllyesztéknek. De most nagyobb lekerekített fejű kalapácsra és nagyobb erőkifejtésre lesz szükségünk, mert az acél nem olyan hajlékony, mint a vörösréz. A domborítást mindig a munkadarab közepén kezdjük. A legcélszerűbb a kalapáccsal mindig azonos helyre ütni a munkadarab lassú forgatása közben. Időről-időre azután haladjunk apránként kifelé.

A perem egy síkban tartása végett időnként igazgassuk ki a domborítást kívülről is.

A tálkák közepébe fúrjunk egy-egy lyukat, valamivel kisebb átmérővel, mint a szeg vastagsága. Csak a domborítás végeztével fúrjuk ki a lemezt, mert a kalapácsütések miatt az előre kifúrt lyuk alakja és helyzete jelentősen eltorzulna. Most már összekapcsolhatjuk a két tálkát. Az alsót felfelé fordítva tegyük a kisebbik fenekére, és a lyukon üssük át a szeget.

A tálkákat még szilárdan rögzíteni kell egymáshoz. A legtökéletesebb módszer erre a keményforrasztás vagy a hegesztés. Ha nem lenne ilyen berendezésünk, akkor összecsavarozhatjuk a két darabot. A hegyesre köszörült csavart alulról becsavarva, a felső tálkát egy anyával rögzítjük. Ebben a példában mi a forrasztást választottuk.

Először meg kell tisztítani a forrasztás helyét a zsírtól és egyéb szennyeződésektől. Ezután vigyük fel a folyatószert, és egyenletesen melegítsük fel a forrasztási helyet. A folyasztószer megakadályozza, hogy a felület a felmelegítés alatt oxidálódjon, valamint, hogy a forraszanyag megömöljön, továbbá segíti a forrasztóanyag tökéletes szétterülését.

Döntő a forrasztás minőségére a forraszanyag fajtája és a hőmérséklet. A helyes forrasztási hőmérsékletet akkor értük el, amikor a folyasztószer teljesen megfolyósodott.

Most már odatarthatjuk a forrasztópálcát is. Megolvadt vége lecseppenve tökéletesen szét kell, hogy folyjon a forrasztási helyen. A jó forraszanyag a kapilláris erők következtében azonnal bekúszik a résekbe is. Az összekötendő anyagok és a forrasz egyfajta ötvözetet képez, amely viszonylag mélyen behatol az anyagba. A forrasztás befejeztével a munkadarabot lassan le kell hűteni, mielőtt a forrasztási maradványokat letisztítanánk.

A hőközlés hatására az acéllemez elszíneződik – „futtatási színt kap”. A szép szivárványos színeket munkánk díszítésére tudatosan is felhasználhatjuk, az egész gyertyatartó óvatos felhevítésével. Teljes lehűlés előtt egy olajos ronggyal átdörzsölve a felületeket, még hatásosabb és tartósabb felületkezelést kap az elkészült dísztárgyunk.

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Rövid válogatás következik az elmúlt hetek technológiai és hobbi híreiből.
A gőzmozdonyok meglepően alacsony hatásfokúak, viszont az olajválságok idején még mindig megéri olcsó szénnel hajtott mozdonyokat fejleszteni. Ez trend hol fellángol, hol alszik egy sort. Legutóbb széngáz-tüzelésű gőz-elektromos mozdony terve látott napvilágot, ami elég érdekes, hogy elolvassuk ezt a cikket.

Dr. Gyulai Iván, Fenntartható Fejlődésért Alapítvány elnöke megmutatja, hogyan fűtsünk fával. Népszerű a fafűtés és olcsóbb, mint a gáz. A facsapot ráadásul nem tudják elzárni az oroszok.

A szabadalmak ölik meg a magán-feltalálók lehetőségeit. Egy történet a korai időkből, miszerint szakmai ellenségeskedésbe torkollt a hang felerősítésére szolgáló eszköz feltalálása, ami kezdetben a telefonok nélkülözhetetlen kelléke volt.

A kisipari találékonyság és elme diadala, szalagfűrészlap-élező automata.

Kedvencünk a 3D printelés, a százával megjelenő hírekből most csak egyet: néhány működőképes eljárás fém alkatrészek házilag történő öntésére! Nem titánötvözetekről beszélünk, de az ólomkatona-készítők örülhetnek.

Végül pedig mikron alatti pontosság a Makino UPN-01 huzalos szikraforgácsolójával. Mikron alatti pontosság, hadd ismételjem meg. Krétával nehéz lenne bejelölni a távolságokat.

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Ámulunk és bámulunk, az emberi kreativitás láttán. Most épp az alábbi videón csodálkozunk. Hányszor, de hányszor volt már olyan, hogy a vasárnapi ebédhez nagyobbra kellett nyitni a Bonanza-asztalt, a megszokottnál. Több évtizetes darabok esetén egy ilyen mutatvány többemberes performanszt eredményezhet, szentségeléssel. Elvetemedett fa, berozsdásodott csavarok és még sorolhatnánk. Íme egy megoldás, ami ugyan eredetileg nem egy asztal, melynek felületét ha kell, akkor növelni tudunk, hanem egy kerti pad, amit egy mozdulattal át tudunk lényegíteni asztallá, amihez padok is dukálnak. Sőt ott van a kistetstvére is. Szerintünk nagyon menő.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Az alábbi videóra most találtunk rá, egyik kedvenc barkácsoldalunkon, az instructables.com-on. Az impozáns kisfilmben egy asztalos kolléga dönt úgy, hogy a műhelyben felhalmozódott, elvileg semmire sem jó hulladékfaanyagból készít valami értelmeset. Mondjuk egy asztalt. Maga a munkafolyamat, egy szakaszon legalábbis, valamiféle tetriszezésre hasonlít, némi ragasztóval. A ügyeskezű mesterember a végére készrevágja a terméket. Van itt minden: felsőmaró, csiszólógép, ragasztó, fúrógép. Gyönyörködjünk együtt a szakszerű munkavégzésben!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A kiadó engedélyével részletekben közöljük Roland Leuschel „Hegesztés, forrasztás, lakatosmunkák” című könyvét. A gazdagon illusztrált kötet sallangmentes alapossággal, mégis olvasmányosan bemutatja az otthoni fémmegmunkáláshoz szükséges tudnivalókat. A műhely berendezése, biztonsági tudnivalók, megmunkálás szerszámai és menete, valamint a többi szükséges okosság után lépésről-lépésre bemutatja tucatnyi mintadarab elkészítését postaládától az ablakrácsig.

A könyvet teljes terjedelemben megrendelheti a Cser kiadó webáruházában.

Anyag: 1 db vörösrézlemez (∅ 200 × 0,5 mm) A vörösréz nagyon mutatós anyag, és könnyen alakítható.A 0,5 mm vastag vörösréz lemezre rajzoljunk fel egy kört. Kell még egy tál formájú sablon, amelybe majd a lemezt belekalapáljuk. Lehet ez egy kimélyített falap, de használhatunk egy megfelelő méretű fémgyűrűt is.

 A domborító- vagy gömbölyített fejű kalapáccsal ütögessük bele a lemezt a sablonba. Középről kiindulva, szimmetrikusan haladjunk kifelé. A kalapáccsal mindig azonos helyre üssünk, miközben a lemezt apránként elforgatjuk alatta. Csak egy teljes kör megtétele után lépjünk egyet kifelé a kalapáccsal.

  Ízlésünktől függően alakítsunk ki a tál szélén sima vagy többé-kevésbé lehajló peremet.

 Lemezollóval a berajzolás szerint vágjuk körbe a tálat, majd az élet sorjázzuk le. Végül acélgyapottal csiszoljuk át a felületet.

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A cím nem sok kétséget hagy a poszt tartalma felől. Az alábbi linket most leltük, bár nem friss, de azért még aktuális. Raklapból annyi mindent építünk már, igazán itt az ideje a komplett épületek megépítésének is.  A poszt ugyan sok szöveget nem tartalmaz, de ez annyira nem baj, mert úgysem magyarul tenné. Viszont a képek mindegyike mögött galéria van, tehát képanyag aztán igazán van bőven. Mindenki tekintse meg, aztán lehet véleményezni...

Tehát a link az épületről:

http://www.i-beamdesign.com/projects/refugee/refugee.html

Amúgy persze ez nem rossz ötlet, bár azért inkább játék. Véleményem szerint továbbra is az a legnagyobb gond az ilyen építésekkel, hogy egy átlagos használt raklap messze nem elég jó minőségű hozzá. Ha viszont direkt építési célra gyártunk raklapot, akkor azzal az erővel már gyárthatunk sokkal célszerűbb formájú és konstrukciójú építőpaneleket is...

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Az előző részben megírtam, milyen macerákba ütköztem a kávéfőző javítás kapcsán. Az a poszt úgy is végződött, hogy feladtam a dolgot, túl költségesnek tűnt a javítás.

De a poszt megírása után azért csak motoszkált bennem a gondolat, különösen, hogy a neten elég sok anyag szólt erről a kávéfőzőről, úgy tűnt hogy ez valami kedvelt trendi modell, amit tényleg sokan használnak, és még a javítására sem sajnálják az időt.

Végül is egy erről készült videót sem néztem meg a youtube-on, mert ahogy rendesen átböngésztem a letöltött „robbantott” ábrát, rájöttem, hogy eleve rosszul kezdtem hozzá a javításhoz. Nem felülről, a gőzkamra felől, hanem alulról, a kifolyó felől (az ábrán az 53-as számmal jelzett szűrő felől) kell megbontani.

Ez meg is történt, és mint látható a képeken, az alsó szűrő fölött rengeteg lerakódás és eltömődést okozó szmötyi volt. Ezt kipucoltam, és a fejre állított kávéfőzőnek ezt a részét jól meg is áztattam citromsavas vízkőoldóval.

A szelep (56 és 15 szám) kiszedése után már a belsőbb részeket is elérte a vízkőoldó:

A bajonettzár részt is sikerül csillogó fémtisztára fogkefézni. (Ezeknek az eldugott, nehezen hozzáférhető helyeknek a tisztításához még mindig a fogkefe a legjobb eszköz. Majd mindenhová odafér, elég sűrű, és van igen kemény sörtéjű fajta is, ami némi súrolószerrel szinte bármit lepucolhat.)

Az persze valószínű, hogy magában a felső gőzkamrában is van vízkő, hiszen ott a fűtőszál. Ezt szétszedni viszont továbbra sem akartam, mert nincs új tömítés az összerakásához, ráadásul le kéne kötni róla minden csövet, amiket aztán megint csak necces volna korrekten visszabilincselgetni. (Mint a múltkor már megjegyeztem, ebben a kamrában eleve 15 BAR nyomású a víz, és erre jön rá az esetleg hirtelen felmelegedés plusz nyomása, tehát mindenképp jól tömített kell legyen a kamra. Nem véletlen, hogy láthatóan négy darab, a többi csavarnál jóval nagyobb, imbusz fejű csavarral van összefogva a kamra két fele.) Először ódzkodtam attól a tanácstól, hogy egyszerűen főzzek át néhány adag vízkőoldót a rendszeren, mert ez ugye szivattyús főző, és tartottam attól, hogy a szivattyú műanyag alkatrészei, tömítései esetleg nem kedvelik a vízkőoldót. De aztán csak belevágtam, és még a kiszerelt alsó szűrővel átfőztem jó kéttartálynyi citromsavas vizet a rendszeren. Aztán még egy vödörnyit azért, hogy átmossam az egészet.

És most tényleg működik. Megmértem a kilépő víz hőmérsékletét, amelyik a múltkor csak 85-86 fokos volt. Most 95 fokos víz jön ki, tehát vélhetően tényleg a fűtőszálon lévő vízkőlerakódások okozta hőszigetelés volt az egyik probléma, a másik pedig az igen apró lyukú szűrők eltömődése. Megszűnt a csöpögés is, vélhetően ezt is a fenti eltömődés okozta.

A lényeg, hogy most újra krémes, sűrű habbal a tetején jön ki a kávé. A tanulság pedig annyi, hogy érdemes átolvasni/átnézni a rajzokat, némi böngészés után általában rájövünk, hogy semmi nem olyan bonyolult, mint amilyennek elsőre látszik. És persze nem kell ragaszkodni az első elképzelésünkhöz.

Az egész ilyen szerelősdiben amúgy nem csak az a jó, hogy az adott eszköz újra működik, hanem az is hatalmas elégtétellel szolgálhat, hogy újra kifogtunk a fogyasztói társadalom rákfenéjén, a legendás „tervezett avulás” nevezetű rémen.

Most a frissen főzött kávé mellett írom ezt a posztot. És ha elkészült, nekiállok az írógépem tisztításának. (Abban van aztán rengeteg eldugott és nehezen hozzáférhető sarok és ficak. És némelyikben még akár eredeti 1919-es piszok is lehet. Tiszta időutazás...)

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.