Ma  egy olyan eszközről fogunk tanulni, amivel én gyerekkoromban leginkább kardoztam.  A felnőttek legnagyobb örömére. Ez a vízmérték. Nevezik még libella műszernek is, én leginkább vízszintmérőnek szoktam hívni, bár nem vagyok benne biztos, hogy helyesen. Majd ti megmondjátok.

Aztán felnőttkoromban is találkoztam a vízmértékkel, legutóbb nem is olyan rég. Talán emlékeztek rá, hogy amikor Árpi barátommal ajtót szereltünk a helyére, nagy szerephez jutott ez a műszer. Anyáztunk is rendesen, hiszen, mint Árpi mondta: "itt az összes kőműves részeg volt". Én megengedőbb voltam. Talán nem volt jó a vízmértékük.

Javaslom, kezdjük a vízmérték történetével. Először volt az úgynevezett függőón. Az ókorban és a középkorban ennek segítségével jelölték ki a függőlegeshez viszonyított vízszintes irányt. A mérés nem volt annyira pontos, mint a ma is használatos buborékos vízmértékkel, de ők ezt nem tudták, hiszen ezt akkor még nem találták fel. Aztán egy szép napon, 1620-ban megszületett  Melchisédech Thévenot, francia író, tudós, térképész, feltaláló. 41 évvel később 1661. február 2-án elkészítette a ma ismert buborékos vízmérték ősét. Mivel már akkor is mindenki mindent jobban tudott, az új találmányt csak a következő évszázad elején kezdték el megszeretni és alkalmazni. Még az is lehet, hogy Christopher Wren, a kor nagy angol építésze sem használta, amikor azt a böhöm nagy kupolát építette az 1666-ban leégett londoni Szent Pál Székesegyházra, a felújítás során. Nekem elég vízszintesnek tűnt, de elképzelhető, hogy lehetne még ennél is vízszintesebb.

A vízmérték legfontosabb része a buborék. Na jó nem, de ha gyerek lennék, biztos hogy ezt a választ adnám a "ki tud többet a vízmértékről" vetélkedőn. E mérőeszköz legfontosabb része az igen misztikus nevű libella. Ez egy enyhén ívesre hajlított üvegcső, amibe kicsi viszkozitása miatt, etilalkoholt töltenek, egy kis légbuborékot hagyva a csőben. A cső két vége értelemszerűen zárt.

Amikor a vízmértéket a vízszintesnek szánt felületre helyezzük, a buborék igyekszik az üvegcső tetejénél maradni. A legfelső helyzetet az üvegcsövön jelekkel is kiemelik. Akkor a "legvízszintesebb" a felület, ha a buborék pont a két jelzés között tartózkodik. Ilyenkor a libella a mérési síkkal párhuzamosan helyezkedik el. A vízmérték függőleges felületek ellenőrzésére is használható. Mi is így tettünk a már említett ajtókeret beszereléskor. Ilyenkor a függőleges sík dőlését tudjuk valóban függőlegesre állítani. Ebben az esetben a libella a mérési felületre merőlegesen helyezkedik el, így amikor megdöntjük a műszert, a buborék is elmozdul.

Létezik gömbsüveg alakú üvegrésszel ellátott vízszintező is. Az ilyen kialakítású műszer egymaga megmutatja, hogy a sík minden irányban vízszintes-e vagy sem. Általában mérlegekbe építik be.

Különböző szakterületeken más-más vízmértéket használnak. Kialakításuk szerint sokféle variáció létezik. A mai vízmértékekben általában két libella található. Egy a vízszintes, egy pedig a függőleges sík ellenőrzésére szolgál. Aranyszabály, hogy minél hosszabb a vízszintező, annál pontosabb a mérés. Léteznek háromlibellás műszerek is, ezekben a harmadik üvegcső 45°-os mérésre is alkalmas.

Kialakításukkal a különböző munkaterületekhez is igazítják a vízmértékeket. A mágnescsíkkal ellátott műszerek felcuppanthatók például acélgerendákra, áthidalókra. Így akár tapsolni is tudunk a két szabadon maradt kezünkkel. Egyes műszereken a fent említett mágnescsík "V" alakban fut végig a vízmérték alján, így azok hengeres tárgyakhoz is pontosan illeszthetők. Kaphatók még kivehető libellával ellátott vízmértékek is. Ezekkel akár egy egérlyukban is elboldogulunk.

Az alábbi videóból megtudhatjátok, hogy hogyan kell szakszerűen használni a vízmértéket. Kellemes vízszintezést!